A Tisza Párt 2025-ös pénzügyi beszámolója szerint Bige László után a vecsési Földi család adta a legtöbbet a pártnak: a vállalkozó felesége 38, lánya 15, ő maga 2 millió forinttal szállt be, a helyi Tisza-szigetet pedig ingyenes irodával és raktárhelyiséggel is segítették. Összes hozzájárulásuk így közel 100 millió forintot ér.
Földi Károly a HVG-nek adott portréinterjúban elmondta: a kezdetektől járt Magyar Péter gyűléseire, 2024 őszén Dabason személyesen is beszélgettek, és már akkor megígérte a pártelnöknek, hogy jelentős összeggel segít, amint kidolgozzák a szabályos, transzparens támogatási formát.
A családon belüli összegek megoszlásának a vállalkozó szerint nincs jelentősége, az csak az osztalékfizetések miatt alakult így. Mint mondta, mindannyian egyetértettek abban, hogy nincs más út – az szerinte nem opció, hogy „az ország visszaforduljon Ázsia felé”.
„Egészen beteggé tett, ahogy az ország sorsa alakult”
– idézte fel a vállalkozó, aki hozzátette: baráti kapcsolatai is megszakadtak elvakultan fideszes ismerősökkel. A családban felmerült a kérdés, mi lesz, ha mégsem a Tisza nyer, de úgy döntöttek, ezt fel kell vállalni. Földi azzal nyugtatta övéit, hogy transzparensek, saját pénzükből adakoztak, és a cégüknél soha semmilyen hibát nem találtak az ellenőrzések.
Így rázta le a NER ajánlatát
A vállalkozót a kormányoldalról is megkeresték – méghozzá már 2012-ben. Elmondása szerint egy ismerősön keresztül azt kérték tőle, 20-25 millió forinttal támogassa a borsodi kampányt,
cserébe olyan megrendeléseket ígértek, amelyekből bőven visszajön a pénz.
Földi azt felelte, meg kell beszélnie a tulajdonostársával, másnap pedig jelezte: a tulajdonostárs mereven elzárkózik. Annak már nem néztek utána, hogy a tulajdonostárs a felesége. A vállalkozó szerint cégük túl kicsi és túl speciális volt ahhoz, hogy komolyan meg akarják venni.
Arra a kérdésre, hogy miből lett elege a Tiszát feltűnően nagy számban támogató vállalkozói rétegnek, Földi úgy felelt: leginkább abból, hogy a kormány elszórta a vállalkozásoknak kulcsfontosságú fejlesztési forrásokat. Példaként a környezeti vitáktól hangos akkumulátorgyárakat említette, amelyekre szerinte aránytalanul sok pénz jutott ahhoz képest, ami a magyar vállalkozóknak. A korrupcióról szólva pedig így fogalmazott:
„Ki az, akinek ráfér a képére, hogy 180 millió forintos táskával flangáljon?”
A NER-es luxust korábban hányingert keltőnek nevező vállalkozó magáról azt mondta: soha nem volt igazán drága autója, és el sem tudja képzelni, hogy nagy aranyórával a csuklóján járkáljon.
Innen csak nyugdíjba mennek el a dolgozók
A mikro-, kis- és középvállalkozások (kkv-k) helyzetén Földi szerint elsősorban fejlesztési forrásokkal lehetne javítani: a szektor túl van adóztatva, ezért cserébe legalább támogatást kellene kapnia a fejlődéshez. Saját példájukat hozta fel: a kétezres években elnyert eszközfejlesztési támogatás tette lehetővé, hogy exportra gyártsanak acélszerkezeteket Spanyolországtól Angliáig.
A kisvárdai Master Good körül kirobbant bérvitára utalva úgy fogalmazott: gépet venni csak pénz és hitel kérdése, de aki a gépeket kezeli és az értéket előállítja, az jóval nehezebben pótolható. A bérezés mellett szerinte sok olyan apróság van, ami a cégnek jelentéktelen költség, de a dolgozók lojalitását növeli – ők például a munkatársak magánéleti gondjaiban is segítenek, és alapítványukkal rászoruló helyieket támogatnak.
A vállalkozó szerint tőlük senki nem megy el, csak nyugdíjba: egyik hegesztőjük agyvérzés után kertészként dolgozik tovább a cégnél.
A Tiszától és a cégénél korábban minőségirányítási vezetőként dolgozó helyi képviselőtől, Balajti Istvántól pedig semmi mást nem vár, mint hogy tegyék a dolgukat – mint mondta, türelmes, nem gondolja, hogy már harminc fideszesnek börtönben kellene ülnie, csak azt kéri, legyen jobb az országnak.
Bige Lászlóról, a Tisza legnagyobb támogatójáról ebben a cikkünkben írtunk bővebben.
(Borítókép: Németh Kata / Index)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!