Traumatizálta az élmény.
Morgan Freeman színészi karrierje már 1964-ben elindult a Hello, Dolly! színpadi produkciójával, és még ugyanebben az évben feltűnt statisztaként A zálogos (1964) című drámában, az első televíziós munkája pedig hat éven és több mint 700 epizódon át a The Electric Company stábjához kötötte, mégis egészen 1987-ig kellett várnia a filmes áttörésre.
Ironikus módon ez pont egy olyan karakterrel sikerült neki, amely szöges ellentéte azoknak az abszolút pozitív figuráknak, amelyek később legendává tették: A hamis riport (1987) könyörtelen, erőszakos stricijeként nyújtott alakításáért kapta meg élete első Oscar-jelölését a legjobb férfi mellékszereplő kategóriájában. Freeman ettől kezdve az egyik legkeresettebb hollywoodi színész lett.
A hamis riport utáni évtizedben újabb két Oscar-jelölést gyűjtött be a Miss Daisy sofőrje (1989) és A remény rabjai (1994) című filmekért, asszisztált Clint Eastwood klasszikusához a Nincs bocsánatban (1992), együtt dolgozott Steven Spielberggel az Amistadban (1997), és Brad Pitt partnere volt David Fincher Hetedikjében (1995).
Ha választania kell egy olyan szerepet, amire nem büszke, nem is filmes példát hoz. Egy interjújában elárulta, hogy élete legrosszabb színészi teljesítményét saját véleménye szerint akkor nyújtotta, amikor William Shakespeare-t játszott. Karrierje különböző pontjain szerepelt már a Coriolanus, a Julius Caesar és A makrancos hölgy színpadi feldolgozásaiban is, az Othellót viszont tiszta szívből gyűlöli. Nem elég, hogy rendszeresen becsmérli a saját alakítását, magát a színdarabot sem kedveli különösebben.
8 híres színész, akinek az életét egy Stephen King-adaptáció változtatta meg
Tudtad, hogy ezek a sztárok elég sokat köszönhetnek a horror királyának? Viszont vannak, akik elég negatív értelemben is…
Miután a The Electric Company 1977-ben véget ért, Freeman nehezen talált munkát, ezért visszatért a világot jelentő deszkákhoz, és végül egy 1983-as texasi Othello előadássorozat főszerepében kötött ki. „Azon kezdtem gondolkodni, hogy más lehetőségek után kellene néznem a lakbér kifizetésére” – ismerte el a The Timesnak, felidézve, hogyan kellett felhívnia a főbérlőjét, hogy közölje vele, nem jön be semmi pénz.
Papíron az Othello a legjobbkor jött, de Freeman egyáltalán nem így látta a helyzetet.
Borzalmas voltam. Az egyik legrosszabb dolog, amit valaha csináltam, de munka volt.”
Érdekesség, hogy a rossz tapasztalatai ellenére 2001-ben közel került ahhoz, hogy újra eljátssza Othellót, az akkori hírek szerint tárgyalásokat folytatott a Royal Shakespeare Companyval a darab felújításáról.
Via: Far Out
Itt állítsa be, hogy a Port az elsők között legyen a Google-találatokban!