A 2022 februárjában kirobbant orosz- ukrán konfliktus arra kényszerítette Európát, hogy megváltoztassa régóta fennálló energiastratégiáját, és hátat fordítson az orosz gáznak. (Forrás: UWEC)
Ahogy az Oroszországból érkező szállítmányokat fokozatosan felváltja az Egyesült Államokból és más partnerekből származó cseppfolyósított földgáz (LNG), Európa új kihívásokkal néz szembe a költségek, a versenyképesség, a belső megosztottság és a 2027-re kitűzött energia-önellátási cél tekintetében.
Egy történelmi átalakulás
A Modern Diplomacy magazin szerint évtizedek óta az orosz gáz az európai energiarendszer sarokköve, stabil ellátással, versenyképes árakkal és transzkontinentális csővezeték-hálózattal. 2022 előtt az EU gázfogyasztásának körülbelül 45%-a Oroszországból származott. Ezt a függőséget tovább „bezárták” olyan infrastruktúrák, mint az Északi Áramlat 1, a Jamal-Európa, a TurkÁramlat és a Druzsba, így a kínálat átalakulása nem volt olyan gyors, mint a tengeri úton szállított olaj esetében.
A 2022 februárjában kirobbant orosz-ukrán konfliktus arra kényszerítette Európát, hogy megváltoztassa régóta fennálló energiastratégiáját. 2022 májusában az Európai Bizottság bejelentette a REPowerEU programot, amelynek célja az orosz energiától való függőség gyors csökkentése az ellátási források diverzifikálása, az energiahatékonyság és a zöld átállás révén.
Az eredmények meghaladták a kezdeti előrejelzéseket, az orosz gáz részesedése az EU teljes gázellátásában 45%-ról 12%-ra, az import pedig 152 milliárd köbméterről körülbelül 36 milliárd köbméterre csökkent. Ez a siker nemcsak az új beszállítók megtalálásának, hanem az EU gázfogyasztásának 19%-os csökkenésének is köszönhető, ami közel 80 milliárd köbméternek felel meg évente, az energiamegtakarításnak, a javuló ipari hatékonyságnak és a jobb épületszigetelésnek köszönhetően.
Az Oroszország által hagyott űrt több forrásból is betöltötték: az Egyesült Államok gyorsan Európa legnagyobb LNG-szállítójává vált, Norvégia növelte termelését az Északi-tengeren, Katar további hosszú távú LNG-szerződéseket írt alá, Algéria pedig bővítette a csővezetékes exportot Dél-Európába.
A megújuló energia is erőteljes növekedést mutat: 2025-re az EU napenergia-kapacitása eléri a 359 GW-ot, ami mindössze egy év alatt 56 GW-os növekedést jelent; 2025 júniusában a napenergia először lesz a blokk legnagyobb villamosenergia-termelési forrása, a teljes termelés körülbelül 22%-át kitéve. A megújuló energia aránya az EU energiamixében várhatóan a 2006-os körülbelül 10%-ról 2024-re 25%-ra fog emelkedni.
A folyamat visszafordíthatatlanságának biztosítása érdekében az EU ütemtervet határozott meg: 2025 vége után nem írnak alá új gázszerződéseket, az orosz LNG importja 2026 végéig megszűnik, és minden orosz gázimport, beleértve a vezetékes importot is, 2027 novembere előtt leáll.
Az Oroszországtól való függőség csökkentése azonban nem jelenti azt, hogy az energiabiztonsági probléma megoldódott. A jelenlegi kihívás egy diverzifikált, stabil energiarendszer kiépítése, amely ellenálló az új sokkhatásokkal szemben.
„Szabadulás Oroszországtól”, függővé válás az USA-tól?
Az orosz gázellátás gyors csökkentése utat nyitott új beszállítók, nevezetesen az Egyesült Államok előtt, de felvetette a kérdést is: Vajon az EU az egyik függőséget egy másikkal helyettesíti?
Az Energiagazdasági és Pénzügyi Elemző Intézet (IEEFA) előrejelzései szerint 2030-ra az Egyesült Államok az EU LNG-importjának akár 80%-át is fedezheti.
Lehet, hogy ez is tetszik
A kockázatok nemcsak a kínálat mértékében rejlenek, hanem az LNG-piac jellemzőiben is, amelyet erősen befolyásol a globális kínálat és kereslet, és amely Ázsia felé tolódhat el, amikor az árak vonzóbbak. Az LNG-fogadó kikötők építésébe fektetett több tízmilliárd euró azt is jelenti, hogy az EU még sok éven át a fosszilis tüzelőanyagokhoz lesz kötve.
A jelenlegi függőség azonban eltér a korábbitól. Az LNG-piacon számos exportőr van, mint például az Egyesült Államok, Katar, Ausztrália és Nigéria, így egyetlen ország sem rendelkezik akkora szinte monopolhelyzettel a csővezeték-rendszerével, mint Oroszország egykor. Más partnereknek is megvannak a maguk korlátai: Norvégia, az EU legnagyobb gázszállítója, majdnem elérte a termelési csúcsot az Északi-tengeren, Algéria pedig továbbra is belföldi instabilitással és az EU-val való nézeteltérésekkel néz szembe a migráció kérdésében.
Az EU hosszú távon arra számít, hogy a zöld hidrogén lesz a jövő energiájának sarokköve, de a technológia még nem elég „érett” ahhoz, hogy a jelenlegi évtizedben felváltsa a földgázt a magas költségek és a szállításhoz és tároláshoz szükséges szinte hiányos infrastruktúra miatt.
A 2026-os Druzsba kőolajvezeték körüli vita rávilágít Európa energiastratégiai átállásának törékenységére is. (Forrás: X)
A valóságban a tagállamok érdekei nem teljesen egységesek. Magyarország és Szlovákia továbbra is jelentősen függ az orosz gáztól, de nincsenek partszakaszaik az LNG-kikötőkhöz való közvetlen hozzáféréshez, így a teljes pótlás további időt és erőforrásokat igényel. Ezért Budapest és Pozsony többször is ellenezte vagy javasolta az ütemterv enyhítését – ami inkább az EU-n belüli fejlődési feltételek eltéréseit tükrözi, mint pusztán politikai nézeteltéréseket.
A 2026-os Druzsba kőolajvezeték körüli vita is rávilágít az átmenet törékenységére. Ez a világ leghosszabb kőolajvezetéke továbbra is orosz olajat szállít Ukrajnán és Fehéroroszországon keresztül Közép- és Kelet-Európába. Minden egyes tranzittal kapcsolatos nézeteltérés aggodalmat kelt az ellátási zavarok miatt, ami azt mutatja, hogy Moszkva még mindig fenntart némi befolyását a pótolhatatlan infrastruktúra révén.
Egy másik paradoxon: annak ellenére, hogy az EU rendíthetetlenül ki akarja vonni az orosz energiát a piacról, egyes francia és spanyol vállalatok 2026-ban újra elkezdték vásárolni az orosz LNG-t a spot piacon az alacsonyabb árak és az a tény miatt, hogy ezeket a tranzakciókat nem tiltották be teljesen. Ez azt mutatja, hogy az orosz energiától való függőség csökkentésének folyamatát nemcsak politikai döntések, hanem piaci erők is befolyásolják.
Gazdasági és társadalmi problémák
Míg a 2022 és 2025 közötti időszak az ellátás biztonságáért folytatott verseny volt, Európa jelenlegi kihívása a gazdasági versenyképesség fenntartása, miközben az energiaköltségek továbbra is magasak. Annak ellenére, hogy a gázárak a válság csúcspontjáról csökkentek, az EU várhatóan továbbra is mintegy 335 milliárd eurót fog költeni fosszilis tüzelőanyagok importjára 2025-ben. Az európai termeléshez szükséges villamosenergia- és gázárak továbbra is jelentősen magasabbak, mint az Egyesült Államokban és Kínában, ami nyomást gyakorol az olyan energiaigényes iparágakra, mint az acél-, vegyipar, cement- és alumíniumipar.
Az energia elhúzódó magas költségei veszélyeztetik az európai ipari versenyképességet, ami arra készteti a vállalkozásokat, hogy beruházásaikat alacsonyabb energiaárakkal rendelkező régiókba helyezzék át – ezáltal újfajta függőséget teremtve az energia-önellátás elérésében.
Az átmeneti folyamat egyenetlen társadalmi hatásokat is eredményezett. Az alacsony jövedelmű háztartásokat, különösen Közép- és Kelet-Európában, jelentősen érintették az emelkedő áram- és fűtési költségek, így az energiaárak politikailag érzékeny kérdéssé váltak, és lehetőséget adtak a populista erőknek a választók elégedetlenségének kihasználására. Míg a REPowerEU program forrásokat különít el a kiszolgáltatott csoportok támogatására, a végrehajtás üteme jelentősen eltér a tagállamok között.
Vajon 2027 lesz a cél?
A jelenlegi ütemterv szerint az EU célja, hogy 2027 novembere előtt teljesen beszüntesse az orosz gázimportot, amihez az ellátási források folyamatos diverzifikálása, új LNG-terminálok üzembe helyezése, a határokon átnyúló összeköttetések bővítése, a megújuló energiaforrások arányának növelése és a gázfogyasztás csökkenő tendenciájának fenntartása szükséges.
A Modern Diplomacy szerint ez a cél a legtöbb nyugat- és észak-európai ország számára elérhetőnek tekinthető, de az ütemtervet még számos előre nem látható változó befolyásolhatja.
Vietnam és az Egyesült Államok közötti barátság erősítése.Július 3-án a Csendes-óceáni Partnerség – A Csendes-óceán Barátai 2026 program részeként az amerikai hadsereg csendes-óceáni delegációja, Joel Vowell altábornagy, az amerikai hadsereg csendes-óceáni erőinek parancsnokhelyettese vezetésével, udvariassági látogatást tett a Quang Tri tartományi katonai parancsnokságnál.
Először is, ott van a béke kilátásai Ukrajnában: ha a tárgyalások áttörést érnek el, és normalizálódnak a gazdasági kapcsolatok Oroszországgal, egyes európai országok és vállalkozások nyomást gyakorolhatnak Moszkvára az energiaimport újraindítása érdekében a költségek csökkentése érdekében, amely ponton az EU döntése a blokk stratégiai autonómiára vonatkozó ambícióinak próbájává válna.
Az időjárási viszonyok is jelentős változók: egy zord tél a gázkészletek gyors kimerülését okozhatja. Ezenkívül továbbra is fennállnak az energiainfrastruktúrát fenyegető kockázatok – a szabotázstól és a kibertámadásoktól kezdve a műszaki hibákig –, különösen a 2022-es Északi Áramlat gázvezeték-robbanás után.
Európa legnagyobb kihívása azonban nem a 2027-es cél elérése, hanem egy olyan energiarendszer kiépítése, amely elég rugalmas ahhoz, hogy elkerülje a függőség új ciklusába való beleesést. Az orosz gáz egy másik partnertől származó LNG-vel való helyettesítése megoldhatja a közvetlen problémát, de nem teremti meg a hosszú távú energiabiztonság alapjait.
Több mint négy évnyi átmenet után az EU a vártnál sokkal gyorsabb alkalmazkodóképességről tett tanúbizonyságot, az orosz energiától való erősen függő pozícióból fokozatosan diverzifikálva ellátási forrásait, csökkentve a fogyasztást és felgyorsítva a megújuló energiaforrások bevezetését. A belső viták, a költségnyomás, az amerikai LNG-től való túlzott függés kockázata és az ipari versenyképesség fenntartásának kihívása azonban azt jelzi, hogy az energia-önellátás felé vezető út még mindig számos akadályba ütközik.
A 2027-es év tehát nem a végpont, hanem csupán egy fejezet lezárása az európai energiatörténelemben. Az igazi siker csak akkor jön el, ha az EU egy diverzifikált energiarendszert épít ki, amely ellenálló a geopolitikai sokkhatásokkal szemben, és egyre inkább a régióban kifejlesztett tiszta energiaforrásokra támaszkodik.
Forrás: https://baoquocte.vn/thoat-nga-chau-au-co-thuc-su-an-toan-413597.html