A kormányváltásnak két kiemelkedő makrogazdasági hatása volt. Egyrészt minden jel arra utal, hogy a Tisza-kormány sikeresen hazahozza a korábban befagyasztott uniós forrásokat. Másrészt a magas jegybanki alapkamatnak köszönhetően a forint már korábban is erősödésnek indult az euróval és a dollárral szemben, de érezhetően nőtt a Magyarország iránti befektetői bizalom a választás után. Ennek hatására a forint tovább erősödött és azon a szinten is stabilizálódott. A forint erősödésének előnyeiről és hátrányairól már többször írtunk. Most azonban érdemes tisztázni, milyen kapcsolatban állnak ezzel az uniós források, és hogyan hat egymásra e két folyamat.
Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter legutóbbi tájékoztatása szerint összesen 16,4 milliárd euró, vagyis közel 6 ezer milliárd forintnyi uniós forrás válhat elérhetővé Magyarország számára. Ennek egy része közvetlenül a tárca hatáskörébe tartozó beruházásokat érinti. Hiszen ennek a jelentős hányada olyan fejlesztésekhez kapcsolódik, amelyeknek számottevő importigényük van. Ilyen lehet például egy vasúti járműbeszerzés, amely jól szemlélteti, hogy az uniós pénzek egyik részét hogyan érinthetik az ilyen típusú projektek.
Ezekben az esetekben az árfolyamváltozásnak érdemi hatása nincs, a támogatás euróban érkezik, miközben a beszerzések ellenértékét is euróban fizeti ki az állam. Az erős forint inkább azoknál a beruházásoknál jelenthet kihívást, amelyek nem támaszkodnak jelentős importra. Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza az Indexnek arra hívta fel a figyelmet, hogy ilyenkor ugyanaz az euróban érkező támogatás forintban kifejezve valóban kevesebbet ér, azonban ennek hatását mérsékli, hogy az erősebb árfolyam alacsonyabb inflációval párosul. Vagyis a kisebb forintösszeg mellett a beruházások költségei is visszafogottabban emelkednek.
Mi határozza meg az uniós források valódi értékét?
A valóság ennél azonban jóval árnyaltabb, hiszen a kérdésnek van egy fontos időzítési dimenziója is. Különösen igaz ez azokra a beruházásokra, amelyek már korábban megvalósultak, az uniós forrás azonban még nem érkezett meg hozzájuk. Az RRF esetében éppen ez a helyzet, a projektek jelentős részét – bár nem valamennyit – már finanszírozni kellett, az idei évben pedig elsősorban az elszámolás történik meg.
Ilyen esetekben az erősebb forint valóban hátrányt okozhat, a korábban megelőlegezett kiadásokhoz utólag érkező euróforrás kevesebbet ér forintban.
A történet azonban itt sem ér véget. Regős Gábor szerint ebből ugyanis nem az következik, hogy a beérkező uniós támogatásokat az államnak azonnal, az aktuális árfolyamon kellene forintra váltania. Az átváltás időzítése mozgásteret biztosít, ha kedvezőbb árfolyamra várnak, az árfolyamveszteség mérsékelhető.
De akkor az erős forint segíti vagy inkább tompítja az uniós források gazdaságélénkítő hatását? Ha mindenképpen választani kell a két állítás közül, akkor Regős Gábor szerint inkább tompítja, azonban ennek a hatásnak a jelentőségét nem érdemes túlértékelni. Ennek egyik oka a már említett magas importarány. Számos uniós támogatásból megvalósuló beruházás jelentős részben külföldről beszerzett termékekre és eszközökre épül, így az árfolyamváltozás hatása eleve korlátozott. Egy gyengébb forint mellett is legfeljebb néhány százalékkal állna rendelkezésre több forint ugyanannak az euróösszegnek az elköltésére.
Emellett az uniós források célja sem merül ki a rövid távú élénkítésében. Jó példa erre ismét a vasúti járműbeszerzés, ezek a fejlesztések elengedhetetlenek az ország működése szempontjából, javítják a vasutat használók életminőségét, de a jelentős importtartalom miatt közvetlen gazdaságélénkítő hatásuk csekély. Legalább ilyen fontos szempont, hogy az uniós pénzek milyen hatékonysággal hasznosulnak. Ahhoz képest, hogy a forint néhány százalékkal erősebb vagy gyengébb, sokkal nagyobb jelentősége van annak, hogy a beruházások valódi versenyben valósulnak-e meg, és a rendelkezésre álló forrásokat mennyire hatékonyan sikerül felhasználni.
Az uniós forrásoknak egyszeri és hosszabb távon érvényesülő árfolyamhatásuk is lehet. Az egyszeri hatás viszonylag könnyen megragadható. Az uniós támogatások euróban érkeznek Magyarországra, és azoknak a része, amelyet nem visz el az import, végül forintra váltva jelenik meg a gazdaságban. Ez közvetlenül növeli a forint iránti keresletet, ami erősítheti a hazai fizetőeszközt. A hosszabb távú hatás már kevésbé közvetlen, amennyiben az uniós forrásokat sikerül hatékonyan felhasználni, és ennek eredményeként a magyar vállalkozások versenyképesebbé válnak, az idővel az export teljesítményében is megjelenhet.
Az exportból származó devizabevételek növekedése szintén támogathatja a forint árfolyamát, igaz, ez egy lassabban kibontakozó és várhatóan mérsékeltebb hatás. Rövid távon ugyanakkor nem kizárólag a makrogazdasági mutatók alakítják az árfolyamot. Már önmagában az is javíthatja Magyarország piaci megítélését – ahogy azt láthattuk az elmúlt hónapkban –, ha az ország hozzáfér az uniós forrásokhoz. A befektetői bizalom erősödése, a kedvezőbb kockázati megítélés és az optimistább piaci várakozások önmagukban is a forint erősödésének irányába hathatnak.
Nem az árfolyam a döntő, hanem az, mire költjük az uniós pénzeket
Érdemes arra is kitérni, hogy az uniós források több csatornán keresztül is javíthatják Magyarország finanszírozási pozícióját. Egyrészt a beérkező támogatások fedezetet biztosítanak olyan beruházásokra, amelyek az elmúlt években már megvalósultak, a hozzájuk kapcsolódó uniós források azonban eddig nem érkeztek meg. Ezeket a projekteket az állam sok esetben saját forrásból előfinanszírozta, ami hozzájárult az államadósság emelkedéséhez. Az uniós pénzek beérkezése ezt a korábban felhalmozott finanszírozási terhet részben mérsékelheti, és hozzájárulhat ahhoz, hogy az idei, várhatóan magas költségvetési hiány ellenére az államadósság-ráta ne emelkedjen tovább.
Másrészt Regős szerint érdemes külön választani azokat a beruházásokat, amelyek még el sem indultak. Vannak olyan projektek, amelyek uniós támogatás nélkül nem valósulnának meg, ezek esetében is javul a finanszírozási pozíció, ha a beruházás nem kizárólag importból áll, akkor a megvalósítása során adóbevételek is keletkeznek. Azoknál a projekteknél pedig, amelyek uniós forrás nélkül is megvalósulnának, a támogatások beáramlása közvetlenül mérsékli a költségvetés finanszírozási terheit, vagyis hiánycsökkentő hatással jár.
Korábban több elemzőt is megkérdeztünk arról, hogy szerintük milyen lenne az optimális forintárfolyam Magyarország számára. Erre azonban meglehetősen nehéz válaszolni. Ennek oka – ahogyan azt korábban az infláció kapcsán is bemutattuk –, a makrogazdaság egyes területeit nem lehet elszigetelve vizsgálni. A jegybank elsődleges feladata az árstabilitás biztosítása, vagyis az infláció letörése. Ennek pedig egyik legfontosabb eszköze a magas jegybanki alapkamat. Ugyanez a kamatszint azonban egyúttal erősíti a forintot is, ami már kedvezőtlen következményekkel járhat az exportáló vállalatok számára, rontja versenyképességüket a nemzetközi piacokon.
Ugyanez az összefüggés érvényes a forint árfolyamára is. Önmagában nem létezik olyan árfolyamszint, amelyet minden körülmények között optimálisnak lehetne nevezni. Az, hogy egy adott árfolyam kedvezőnek vagy kedvezőtlennek számít, mindig attól függ, milyen környezetben vizsgáljuk, és milyen más célokkal – az infláció alakulásával, a kamatszinttel, az export versenyképességével vagy éppen a növekedéssel – együtt vizsgáljuk. Regős Gábor szerint
ha mégis összességében kellene meghatározni egy kedvezőbb árfolyamszintet, akkor az valószínűleg a jelenleginél valamivel gyengébb forint lenne.
(Egyébként valószínűleg az egyensúlyi árfolyam is jóval gyengébb a mostani szintnél.) Ennek azonban nem elsősorban az uniós forrásokhoz van köze. Ennél jóval nagyobb jelentősége van annak, hogy az árfolyam miként befolyásolja az export versenyképességét, illetve milyen hatással van az infláció alakulására. Ezek azok a szempontok, amelyek hosszabb távon sokkal inkább meghatározzák, hogy egy adott árfolyamszint mennyire tekinthető kedvezőnek a gazdaság egésze szempontjából.
Tehát az erős forint és az uniós források kapcsolata jóval összetettebb annál, mint hogy egyértelműen nyerteseket vagy veszteseket lehessen hirdetni. Bizonyos beruházások esetében valóban csökkentheti a támogatások forintban számolt értékét, más esetekben azonban ennek alig van jelentősége, sőt az alacsonyabb infláció vagy a javuló befektetői megítélés részben ellensúlyozhatja ezt a hatást.
(Borítókép: Magyar Péter 2026. május 19-én. Fotó: Németh Kata / Index)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!