Annak idején, amikor a nyarakat még a nagymamámnál töltöttem, én is néztem délutánonként A farm, ahol élünket, és bár azt sem tudom, pontosan melyik szakaszát követtem a kilenc évad alatt 200 epizódot megért klasszikusnak, egyáltalán melyik hazai csatorna vetítette, annyi emlékem van róla, hogy elvétve westernt is tartalmazott. Ám inkább egy családi szappanopera volt ez, amely azt járta körbe, hogy az Ingalls család miképp állta a sarat a prérin, és hogyan mutatták meg cinikus szomszédaiknak, hogy ha egymásba kapaszkodnak, és szeretik a másikat, akkor bármit képesek lesznek átvészelni. Egyszerű üzenet, tán egy picit nyálas is, de rengeteg magyart leültetett a képernyők elé. Azt elnézve, hogy most a Netflix által július 9-én bemutatott reboot sorozatra mennyien felkapták a fejüket, kezdem azt hinni, hogy A farm, ahol élünket mindenki nézte anno, épp, ahogy a Barátok köztöt, max. mindenki letagadta.
A Netflix által újragondolt A farm, ahol élünkben már semmi letagadnivaló vagy ciki nincsen, a showrunner, Rebecca Sonnenshine és csapata úgy támasztotta fel a szériát, hogy inkább egy szépen fényképezett, minőségi családi westernt igyekeztek nekünk tető alá hozni, mintsem egy olyan családregényt, ami csak és kizárólag a könnycsatornáinkat célozza. Persze, vannak benne érzelmes részek, de jóval realistább és keményebb stílusban mesélik el nekünk az írók, hogy mekkora kockázatot vállalnak Ingallsék, amikor a hátukra veszik az országot, felcuccolnak, és elindulnak nyugatra, Kansasbe, hogy ott kezdjenek új életet, és gyermekeiknek jobb körülményeket teremtsenek.
Áthatja a sorozatot tehát egy folyton jelen lévő reménykedés, közel sem naivitásról van szó, inkább csak annyiról, hogy hőseink igyekeznek úgy álomra hajtani a fejüket minden este, hogy bíznak benne, holnap már jobb lesz, és végre a helyükre kerültek. Az otthon azért még messzebb van, a pilot igazából egy road movie, ahogy a família árkon-bokron, háborgó patakon keresztül utazik, miközben még a kutyájukat is elhagyják. A készítők tényleg kitették rá a célkeresztet, hogy az Ingalls család történetét aprólékosan bemutassák, hogy egy kicsit mi is a saját bőrünkön érezzük,
milyen nagy szívás a vadnyugaton újrakezdeni, házat építeni, és elfogadtatni magunkat az új környezetünkkel.
A western műfaja úgy nagy általánosságban a macsó hősökre, a férfias keménykedésre, pisztolypárbajokra van kihegyezve, A farm, ahol élünk ezzel szemben femininebb oldalról is bemutatja a vadnyugati hétköznapokat. Nem kell sokat várni, hogy új otthonukban megfenyegessék a főszereplőket, félteniük kell lányaikat. Még úgy is, hogy a testvérek, az alig 8 éves Laure (Alice Halsey) és Mary (Skywalker Hughes) korukhoz képest talpraesettek. Egyébként ők és az édesanyjukat alakító Caroline (Crosby Fitzgerald) viszik el a hátukon a sztorit, még ha nyilván nélkülözhetetlen a családfő, Charles Ingalls (Luke Bracey) is.
Egy kidolgozottabb, komótosabb feldolgozásának tűnik ez az eredetileg Laura Ingalls Wilder által írt regénysorozatnak, és bőséggel akadnak emlékezetes pillanatok már az elején, ahogy a farkasoktól megvédi az anyuka Laurát, az elveszettnek hitt kutyusuk visszatérése, vagy amint Charles eltervezi, hova építik majd a prérin azt a bizonyos farmot, amely oltalmat ad nekik, mind olyan snittek, amik melegséggel töltik el az ember szívét.
Nem árt, hogy gyönyörűen fényképezett sorozatról van szó, az elmúlt évek legszebben kinéző westernjéről beszélünk, Netflix-féle közepes iparosmunkáról itt szó sincsen.
Talán nem annyira etalon, mint amit az online videótár egy másik jól sikerült klasszikus adaptációjával, a Száz év magánnyal megcsinált, de valami iszonyúan közel áll egy nagyvásznas film vizualitásához. Esküszöm, hogy jó pár snittet a látvány, a westernhangulat emel meg, annak ellenére, hogy a sztorivezetés lassacskán hömpölygő, helyenként a készítők mintha elvesznének a részletekben. De ez pont egy olyan világ, olyan karakterekkel, ahol még a túlírtság és a körmönfontság is jól áll. Jólesik nézőként elveszni A farm, ahol élünkben, amolyan komfortsorozat jellegű az egész.
A felhők azért gyülekeznek a préri felett az égen, nem mindenki nézi jó szemmel az új szomszédságot. John Edwards (Warren Christie) például egészen ellenségesen fogadja a vele barátkozni próbáló Charlest, valamint az indiánok részéről is ellenállásba ütközik a család, részben annak köszönhetően, hogy a terület, ahol a házukat épp felépíteni szándékoznak, az oszázsok territóriumán helyezkedik el. Hogy ebből mi lesz, azt majd a folytatásban meglátjuk, 8 rész az első évad, és ha ilyen lassan haladunk a továbbiakban is, akkor lesznek itt még történések bőven. Engem annyira nem rántott be a sorozat, hogy rögtön rámenjek a folytatásra, de elfogyasztgatom majd A farm, ahol élünket szerintem,
annyira nincsenek már értelmes, szerethető, egyedi hangvétellel rendelkező westernek, hogy azt a néhány próbálkozást kénytelenek vagyunk jobban megbecsülni.
Főleg, hogy a szériát jó érzékkel a Netflix épp az USA 250. születésnapjára adta ki, ami szép alkalmat ad a rebootnak. Boldog születésnapot, már ha országoknak ilyet szoktak egyáltalán kívánni.
7/10
A farm, ahol élünk a Netflixen nézhető szinkronnal és magyar felirattal.
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Lépjen be a házasság legnagyobb dilemmájába!
A döntés az Ön kezében van!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!