Illés Fanni paralimpiai, világ- és kétszeres Európa-bajnok magyar paraúszó elképesztő sikereket ért el karrierjében, melynek hátterében mindig is ott állt támogató családja is, annak ellenére, hogy édesanyját bőven kimozdította a komfortzónájából az, hogy lánya ezt az utat választotta. A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány podcastjében Al Ghaoui Hesna magyar hírességekkel beszélget őszintén, tabuk nélkül a kamaszkor nehézségeiről. Míg egyes adásokban testvérpárokat, máskor gyermek-szülő párosokat is láthatnak a nézők a műsorban. A legfrissebb adásban Illés Fanni és édesanyja, Illés Tihamérné Erzsébet mesélnek arról, hogyan váltak családdá annak ellenére, hogy az úszónő élete egy durván embert próbáló időszakkal indult.
Illés Fanni és édesanyja, Erzsébet
Amikor Illés Fanni megszületett, édesanyjának azt tanácsolták az orvosok, hogy hagyja a kórházban. Bár korábban is hallott foszlányokat a történetből, már 25 is elmúlt, mikor a teljes sztorit megismerte a paralimpikon. Szülei eszközök és felkészültség hiányában valóban elgondolkodtak, mit tegyenek, végül azonban úgy döntöttek, harcolnak a családjukért, a lányuk boldog életéért, sőt, akkoriban még bíróságra is mentek a kórház ellen.
– Igazából én őt otthagytam a kórházban, ezt egy rossz orvosi tanács miatt tettem, és persze először a könnyebb utat akartam ezzel választani, mert azt hittem, az a legjobb megoldás. De hát nem, két hét leforgása alatt ez elő is jött nálam. Nem bírtam a lelkiismeretemmel – mesélte az úszó édesanyja erről az eszméletlenül nehéz időszakukról.
Miután egy hét elteltével férje visszament dolgozni, ő pedig egyedül maradt otthon, borzalmas félelem érzettel ébredt minden egyes reggel, majd pár nap alatt már tudta, hogy haza szeretné hozni gyermekét. A döntés után mindenki megkönnyebbült, Erzsébet pedig azóta sem érti, miért ment bele egyáltalán az orvos tanácsába. Bár mind ehhez hozzájárult, hogy a szülés utáni beszűkült tudatállapotában semmilyen döntési lehetőségről nem világosították fel, és akkor persze még nem volt internet sem, vagy bármi hasonló segítség, aminek köszönhetően mérlegelhetett volna. Végül győzött az anyai szív és az ösztönök, és bár sok küzdelem árán, egy fantasztikus családdá kovácsolódtak össze.
Szülei egy stabil, érzelmileg is biztonságos, szerető hátteret teremtettek Illés Fanni életében, és folyamatosan magabiztosságra, önállóságra nevelték, ami teljes mértékben visszaköszönt kamasz éveiben, a sportban és jelenlegi életében is.
– Amikor gimibe kerültem, akkor elköltöztem egy másik városba, Zalaegerszegre, és csak hétvégente jártam haza a szüleimhez és a testvéremhez. Én nagyon szerettem otthon lenni, és nekem ez volt az első ilyen, hogy kikerültem otthonról. Mindez az első évben annyira nem is viselt meg, hiszen nagyon figyeltem a tanulásra és igyekeztem beilleszkedni, ami sikerült is, az úszás pedig kicsit háttérbe szorult – kezdte mesélni tini éveiről.
Azon a nyáron élete elérkezett egy hatalmas fordulóponthoz, hiszen akkor tartották meg Pekingben a paralimpiát, így a második iskolaév elejéből több, mint egy hónapot hiányzott. Ez hatalmas lemaradást jelentett neki a gimnáziumban, ami nagyon megviselte. Utána inkább már arra fókuszált, hogy minél jobb úszó legyen belőle. Mint mesélte, az is nagyon vitte előre, hogy az edzője kerek-perec elmondta neki, hogy belőle nagy úszó válhat.
A sikerek és a családi háttér tökéletes alapot adtak arra, hogy a láb nélkül született fiatal lány egy magabiztos és egészséges önképet alakítson ki magáról.
– Nekem azért van egy képem magamról. Lehet, hogy hülyén hangzik ez az egész, és kicsit hihetetlennek is, de én magamra egy teljes értékű, ép emberként gondolok, és például, amikor nézek ruhákat magamnak, akkor simán bemegyek a boltba és felpróbálom. És ott, a tükör előtt szembesülök azzal, hogy ez nem biztos, hogy nekem jól áll. (…) És akkor választok másikat – mesélte mosolyogva.
Bennem egy olyan hit van, hogy én egy egészséges, ép ember vagyok, csak ebben a testben.
Ehhez persze édesanyja biztatására is szüksége volt, aki mindig erőt adott neki abban, hogy semmi sem lehetetlen számára. Emellett a sport is hatalmas támasza volt az életben, hiszen jó érzéssel töltötte el, hogy valamiben ennyire jó. Illés Fanni ma már maga is édesanya, és azt a mintát, ami az önállóságra nevelésről szól, ő is próbálja gyermekénél alkalmazni.
A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány Beszélj róla! címmel indított májusban új podcastsorozatot, amelyben elismert szülő-gyerek párosok osztják meg személyes történeteiket a kamaszévek kihívásairól. A műsor házigazdája Al Ghaoui Hesna író, Prima Primissima-díjas újságíró, aki őszinte, mély beszélgetéseken keresztül jár utána, milyen megküzdési stratégiák segíthetnek abban az életszakaszban, amikor úgy tűnik, minden változik – kívül és belül egyaránt.
A havonta jelentkező podcast célja, hogy tabuk nélkül beszéljen a tizenévesek problémáiról, és kapaszkodót nyújtson a szülőknek ahhoz, hogy megértsék, miként támogathatják gyermekeiket a nehézségek idején.
A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány éjjel-nappal elérhető, ingyenes és anonim lelkisegély-szolgálatot működtet minden gyermek, 24 év alatti fiatal, és értük aggódó felnőtt számára a 116-111 és a 116-000 telefonszámokon, valamint írásban a kek-vonal.hu oldalon keresztül.
Lilu és húga ma álomtesók, régen nem jöttek ki jól: ilyen volt a kapcsolatuk
Lilu és húga nem mindig ápoltak jó kapcsolatot, őszintén meséltek erről Krisztinával.
Cover-fotó: Profimedia
AZ ÖNSZERETET NEM ÖNZÉS – Hogyan fogadd el magad jobban, hogy boldogabb légy?
A boldog élet első számú feltétele, hogy jóban legyünk magunkkal. A legfontosabb kapcsolat, ami életünkben elkísér, az önmagunkkal való kapcsolat. Mégis, sokszor éppen magunkkal bánunk a legszigorúbban. Folyton méricskéljük, elvárásokkal és bírálattal figyeljük minden egyes lépésünket, miközben belül mindannyian arra vágyunk, hogy elfogadjanak – hogy mi is elfogadjuk saját magunkat. Dr. Buda László és Peller Mariann arról beszélgetnek a Femina Klub újabb előadásán, hogy hogyan tudunk kapcsolódni önmagunkhoz.
Promóció