Folt volt, folt nincs. Pedig már útjára indult a szóbeszéd, és Kőszegen, kicsinyke város, a szó gyorsan szalad, szinte száguld, különösen akkor, ha arra, amiről beszélni kéne, nincsen magyarázat. Márpedig a folt, amit Annus néni árnyékból, padon ülve, figyelt résre húzott szemmel, úgy került a Szent Imre-templom tornyának frissen festett oldalára, amit így lehet a legfrappánsabban megfogalmazni:
Annus néni mindennap kiül a Jurisics téri padra. Elsőre nézve úgy tűnik, hogy a portékáit árulja, ám sokadjára látva őt az árnyak alatt, már inkább jelenés. Olyan, mintha a városkép része volna. Egyszer, amikor az egyik helyi társas kör mézeskalácsból megépítette Kőszeg nevezetességeit, Annus nénit is megformázta, kiültette az apró padra, mondván, nélküle nem teljes a Jurisics tér látványa.
A folt akkor még nem pöffeszkedett a templom tornyának oldalán, csak azt követően került oda, hogy az Isten házát – melyet egykor a protestánsoknak építettek, majd a Wesselényi-összeesküvés lelepleződése után, mivel Kőszeg a lázadók oldalára állt, büntetésből megkapták a katolikusok – ismét felújították és lefestették. Vagyis most, 2026 forró nyarán.
Nagyobb, mint az ablak
A foltnak, miután megjelent, azonnal híre ment. Mindenki erről beszélt, nem lehetett nem észrevenni. Önkényes falfoglalóként terült el a magasban, terpeszkedett, gyorsan növekedett. Amorf alakja hamar értelmet nyert, belsejében mintha egy arckép kontúrja rajzolódott volna ki. Azt, hogy férfié vagy nőé, ki tudja, a lényeg, hogy titokzatos formát öltött, mérete a torony ablakáét is meghaladta.
Más városoknak könnyező Madonna jut, Kőszegnek rejtélyes folt, ám még nem derült ki, hogy kinek a profilképe rajzolódott volna ki, a város ugyanis tűzoltókocsit küldött oda, és egy szép reggelen, amikor a felhők valahol másfelé lebegtek az égen, lefestették a foltot a torony oldaláról.
Folt volt, folt nincs, mondhatnánk, ahogyan azt is, hogy valaki túl gyorsan cselekedett ahhoz, hogy kiderülhessen, mit üzen az univerzum, a teremtő, vagy nevezzük bárhogyan is a bármit és a valakit. Elnézve azonban a kőszegi Szent Imre-templom-torony frissen festett oldalát, a folt sötét kontúrja, amikor a napfény éppen olyan szövegben éri a falat, ha halványan is, még most is kirajzolódik.
A fiatorony keresztje
Lesz ebből még kisebb csoda, súgnak össze a kőszegiek, és a városkára rá is férne a hírverés, mert az azbesztes utakról szóló jelentések miatt igencsak megcsappant a városba érkező turisták száma. Miközben az emberek, ha tudnák, főleg az asszonyok, hogy számos kenőcs és sminkalap károsabb a szervezetre, mint az útalapba hordott zúzalék, inkább ülnének Annus néni mellé a padra, és várnák a jelenést, a pillanatot, amikor odafent, a magasban felfedi kilétét a titokzatos idegen, amikor megmutatja mosolyát a friss festésen átsejlő alak.
Arról persze az érkező turisták sem tudnak még, hogy Annus néni nem is folt miatt aggódik, hanem a Szent Imre-templom fiatornyának keresztjét siratja. Merthogy azt meg a templom mostani felújításakor rögzítették. Eddig valamiért forgott. Elfordult, ha a szél fújta, amikor a templom falai a hőségtől remegtek, ha párával telt meg a levegő.
Annus néni pedig a hosszú-hosszú évek alatt megfigyelte, hogy a kereszt hogyan reagál a változásokra,
no nem a társadalmiakra. A kereszt forgásából, állásból megmondta, de pontosan, hogy Kőszegen milyen idő várható.
Annus néni ma is ott ül a padon az árnyékban. A keresztet már hiába nézi, felhők jönnek, zivatarok mennek, a térre eső hull, a nap hőjétől házfalak remegnek. Odafent, a fiatorony tetején irányba állt a valóság. Már csak ebben az eltűnt foltban maradt minden reménye, az még átüthet a friss festésen. S bár Annus néni a szíve mélyén tudja, hogy a folt nem szép látvány, ám a csodák olykor, de az is lehet, hogy gyakran rút dolgokból születnek.
Akárhonnan nézzük is, hamarosan kiderül, mi vagy kinek a képe rejtőzik a kőszegi Szent Imre-templom tornyának oldalán. Aki szerencsés, és erre jár, talán meg is láthatja. Ha pedig mégsem, mert a csodák azért gyakran szégyellősek, és még nem jött el a kor, amikor a mindennapi életünk részévé válnak, legalább Annus nénivel találkozhatnak, a portékáival – és persze a szemünk előtt születő legendával. Merthogy az éppen most formálja önmagát, és ha bízhatunk az emberek kíváncsiságában, abban biztosak lehetünk, hogy mindenki másként meséli majd el és adja tovább.
(Borítókép: A Szent Imre-templom Kőszegen. Fotó: F. Tóth Benedek / Index)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!