A magyar labdarúgó-válogatott csapatkapitánya a 2025–2026-os idényben végleg berobbant a nemzetközi futballsztárok közé, a Liverpool legjobb játékosa volt, emellett pedig a leíró statisztikákban is remekelt, hiszen 53 tétmeccsen 13 gól és 12 gólpassz került a neve mellé.
Szoboszlai Dominik teljesítményét még jobban leírja a Bajnokok Ligájában mutatott tündöklése, nem csupán az öt góljára és négy gólpasszára gondolunk, hanem hogy a védekező, belső és támadó középpályások mezőnyében a Barcelona, az Arsenal vagy éppen a PSG-sztárjait is fölényesen megelőzve kapta a legjobb értékelést a WhoScored.com-nál.
A világhírnév felé vezető út részeként pedig a patinás France Football is elutazott Budapestre, hogy nagyinterjút készítsen a válogatott középpályással.
A joga bonito készségei a látványra valók, a futballhoz semmi közük nincs
A beszélgetés messziről indít, a pályán mutatott elképesztő fegyelem és az azon kívüli extravagáns stílus ellentétével kapcsolatban pedig a különböző trükkök hatékonysága is szóba jött.
„Jó kérdés, egyszerűen tudom, mikor kell váltanom. A pályán a gondolkodásom sokkal inkább a hatékonyságra fókuszál, és az elvégzendő feladatokra, azon kívül viszont szeretem hozzáadni az extrákat” – idézi a L’Équipe Szoboszlai Dominik szavait, majd szóba hozták a pályán nyújtott kreativitás kérdését is.
A magyar középpályás szerint ő maga is kreatív futballistának számít, ugyanakkor a joga bonito, a futball művészi megközelítése a cselekkel és a látványos megoldásokkal már más lapra tartozik véleménye szerint:
„ezek a »joga bonito képességek« a show-t szolgálják, véleményem szerint semmi közük a labdarúgáshoz.
Mindig szórakoztató, amikor megcsinálja őket az ember, de nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a futballközeg túlságosan versengő ahhoz, hogy ne tegyenek meg mindent a profi játékosok a valódi cél elérésének érdekében, ami pedig a meccsek megnyerése. Szerintem ez az egyetlen út, győzni kell. Olyan bivalyerős bajnokságban játszunk, ahol nincs helye azoknak a megoldásoknak, amik csak a szórakoztatásra jók” – tette hozzá.
A stílusát firtató kérdéssel kapcsolatban szóba jött többek között Jules Koundé öltözködése is, amit kifejezetten imád, és hangsúlyozta, kell egyfajta önbizalom ahhoz, hogy bizonyos ruhákat viseljen az ember.
Nem sorolja magát a világsztárok közé – de nem csupán az eredményei miatt
Az interjú során szóba jött a kérdés, hogy egy topcsapatban kiemelkedően szerepelve, egyedi stílussal bírva mi kell még ahhoz, hogy igazán nagy sztár legyen.
– Ki mondta, hogy nem vagyok nagy sztár? Kit tartanál nagy szupersztárnak? – kérdezett vissza.
– Például Kylian Mbappét – jött a válasz, amire így felelt Szoboszlai:
„Ez igaz, de ő megnyerte a világbajnokságot, és a Real Madridban játszik. Mindemellett pedig ő Mbappé. Én a nemzetközi porondon még nem értem el semmit. Rendkívül büszke vagyok rá, hogy én vagyok a magyar válogatott csapatkapitánya, de ez a világ többi részén nem jelent önmagában túl sokat. Amikor egy éve megnyertük a Liverpoollal a világ legnehezebb bajnokságát, a középpályánk kiválóan teljesített, ami elengedhetetlen volt az aranyéremhez.
De ki volt a bajnoki cím szupersztárja? Mohamed Szalah.
Mindent megtettünk azért, hogy biztosítsuk, hogy a lehető legjobb helyzetbe kerülhessen, hogy a két csapat közötti különbséget jelenthesse. Ő söpörte be az elismeréseket, ami senkit sem zavart a csapaton belül, mert mindenkinek csak az számít, hogy egy csapatként trófeákat szerezzünk” – mondta Szoboszlai, aki szerint ha az együttes akkor tovább tudott volna menetelni a BL-ben, az egyiptominak jobb esélye lett volna Aranylabdát nyerni.
Úgy hiszem, mindig egy kérdést kell feltenned: mi a legjobb a csapatnak? Én például úgy is meg tudom határozni a sztárjátékos fogalmát, hogy olyan futballista, aki képes egymaga változást hozni. És ebben az értelemben én is sztár vagyok. De a tisztánlátás végett, nem rakom magam egy kategóriába Mbappéval, Erling Haalanddal, Lamine Yamallal vagy Vinícius Júniorral. Mert jelenleg nem értem el ezt a szintet. Hiányoznak a nemzetközi porondon elért eredmények, de a posztom miatt sem, mivel ők mind támadók, én pedig a két tizenhatos között szereplő középpályás vagyok
– vélekedett.
Szoboszlai összefoglalta a középpályán és a védelemben (ahol többször kényszerből kellett beugrania, de a csapatérdek volt számára az első) szereplés differenciáit is, majd szóba jött a példaképek kategóriája.
„Nagyon szeretem azokat, akik a fotelben ülve mondanak rólam ostobaságokat”
Elmondása szerint sohasem volt példaképe, mivel „nem lehetsz a következő Zidane, Gerrard, Messi, légy önmagad, mindenki más már foglalt”. Egy játékost azonban mégis kiemelt, Cristiano Ronaldót, aki nem is a játékstílusa, hanem a munkamorálja és a mentalitása miatt volt az idolja.
És hogy álmodozott-e arról székesfehérvári kisgyerekként, hogy egy nap a világ legnagyobb klubjaiban szerepelhet?
„Mindig álmodoztam róla, álmodni nem kerül semmibe. Az álmok elérésének az ára az a munka, amit a megvalósításukért beleteszel. Én minden alkalommal, amikor felfelé váltottam a karrieremben, azonnal a következő szintet kerestem. Salzburg, Lipcse, Liverpool. Az út nem volt könnyű, mert amikor először Salzburgba érkeztem, egyedül voltam, anélkül hogy egy szót is beszéltem volna németül vagy akár angolul. És senki sincs ott neked, hogy segítsen, sőt ellenkezőleg. Te vagy az új srác, és a többiek nem akarják, hogy megelőzd őket. Ez a topfutball kihívása, a saját csapattársad az első ellenfeled. De sohasem csüggedtem, és ezt nem azért mondom, hogy dicsekedjek” – mondta Szoboszlai.
A magyar középpályást a negatív hangok sosem zavarták, sőt ebből tudott motivációt nyerni magának:
Túl nagy az egóm. Minél többen próbálják azt mondani, hogy nem fogom tudni megcsinálni, annál kéjesebb örömmel bizonyítom be, hogy nem volt igazuk. Ez tüzel fel engem. Ezért is szeretem annyira, amikor a kanapén ülő emberek beszélnek rólam »ostobaságokat«
– tette hozzá mosolyogva.
Az interjú során Szoboszlai többek között beszélt még arról is, hogy miért nehezebb Magyarországról megérkezni a a futballelitbe, mint Angliából, milyen mentalitással sikerült elérnie, hogy mindenhol a legjobbak közé emelkedjen, hogyan került elő gyerekkorában a golflabda az edzéseken, de szóba jött a liverpooli csapatkapitányság, a szabadrúgások technikája, valamint Diogo Jota tragikus halála is.
Téma volt még az 1954-es vb-döntős válogatott, Albert Flórián Aranylabdája és az is, mik a legnagyobb álmai még a labdarúgást illetően. Az anyagot itt olvashatja el előfizetéssel, franciául.
(Borítókép: Szoboszlai Dominik a Magyarország–Görögország felkészülési mérkőzésen 2026. március 31-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ismerd meg a magyar labdarúgás hősének emlékezetes pillanatait!
Folytassa, Mister!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!