Szeleczky Zita középnemesi családból származott. 1937-ben diplomázott a Színművészeti Akadémián, és mivel a tanára, Ódry Árpád, aki egyben az első számú színház igazgatója is volt, a jövő nagy drámai színésznőjét látta meg benne, tudatosan a Nemzeti Színház felé terelte.
A kezdő színésznő portréjára felfigyelt Balogh Béla filmrendező is, és az ötvenedik magyar hangosfilmet, a Méltóságos kisasszonyt már Szeleczky Zitával a címszerepben hirdették a moziplakátok 1937-ben. A film sablonos témája a társadalmi különbségekről, a bárókisasszony és a házitanító szerelméről hidegen hagyta a nézőket és a kritikusokat is. Egyed Zoltán, a neves hírlapíró egyenesen dilettánsnak írta le az új színésznőt:
A Nemzeti szépreményű, szemrevaló kis, szőke bocija akkorát döf művészileg még nedves orrocskájával az egész filmen, hogy sírni kezd tőle a vetítőgépben a celluloid szalag.
– írta róla A Reggel kritikusaként. Később azonban a színházi sikerekkel párhuzamosan Szeleczky filmes karrierje is meredeken ívelt felfelé, az országos népszerűséget a Jókai regények filmes adaptációi hozták meg számára. A szegény bányászlányból úrinővé vált Evila a Fekete gyémántokban elnyerte a közönség és a kritika tetszését is, a Szegény gazdagok Henriettjének szerepében pedig a magyar filmjátszás igazi nagysága lett. Szeleczky tehetsége előtt később a Film, Színház, Irodalom szigorú ítészeként Egyed Zoltán is fejet hajtott, olvasható az NFI honlapján. Szeleczky Zita 1936-tól 1944-ig 26 magyar és egy olasz film női főszerepét alakította.
A népbíróság ítélete
1940. június 8-án házasságot kötött a nála három évvel idősebb Haltenberger Gyula gépészmérnökkel. Az Amerikából hazaérkezett friss diplomás mérnök és a sztárszínésznő szerelmét a sajtó mindvégig nyomon követte. Magánélete közügynek számított,
esküvőjéről még a filmhíradó is tudósított,
a színházi lapok pedig képes riportokban számoltak be az eseményről. Az ifjú párt maga Ravasz László püspök eskette a Kálvin téri református templomban 1940. június 8-án.
A budapesti A Reggel című napilap 1945. április 16-án közölte, hogy Szeleczky Zita Sopronban öngyilkos lett. Az információt a budai rendőrség politikai osztálya által elfogott Haltenberger Gyula is megerősítette, ami azonban később álhírnek bizonyult. A színésznő 1945-ben elhagyta az országot, a népbíróság a távollétében háborús magatartás miatt elítélte.
Alig volt harmincéves, amikor sikerei csúcsán távozott az országból. Előbb Ausztriában és Olaszországban élt, majd 1948-ban Argentínába, 1962-ben pedig az Amerikai Egyesült Államokba költözött. Az emigrációban keményen kellett küzdenie, hogy művészként érvényesülni tudjon. 1949–1974 között a világ magyar településeit látogatta önálló műsoraival, emigrációs előadóművészi tevékenységét kulturális misszióvá szélesítette.
Második férjével, Illés Pál Gézával, a hollywoodi Illés-testvérek nyomdájának társtulajdonosával 1963-ban házasodtak össze.
A színésznő negyvenöt év távollét után, 1990-ben látogatott először Magyarországra, majd ezt követően rendszeresen eleget tett a hazai felkéréseknek. Előadóesteken szerepelt, filmvetítéseken vett részt, interjúkat adott, rajongóival, tisztelőivel találkozott. A legnagyobb elégtétel az volt a számára, hogy a Legfelsőbb Bíróság 1994-ben bűncselekmény hiányában felmentette a népellenes bűntett vádja alól, és a Budapesti Népbíróság korábbi ítéletét megsemmisítette.
Szeleczky Zita 84 évesen, 1999. július 12-én halt meg. Halála évfordulóján most ön is tesztelheti, mennyit tud a színésznő életéről és a pályájáról.
(Borítókép: Szeleczky Zita színművésznő a Palatinus Strandfürdőben 1937-ben. Fotó: Bojár Sándor / Fortepan)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!