A nyári alkony lassan ereszkedett az Érsekkert fái fölé, amikor ünnepi menet indult el a tó partjáról. A Borbarát Hölgyek, a borlovagrendek, a borászok és a meghívott vendégek zene- és énekszó kíséretében vonultak az Egri Bikavér Színpad felé. A látvány egyszerre idézte meg Eger évszázados borkultúráját és azt a közösségi erőt, amely harminc éve minden júliusban életre kelti az Egri Bor Ünnepét.
Az idei rendezvény azonban nem csupán egy jubileum volt. A színpadon elhangzó beszédekből világossá vált, hogy az egri borászat ma egyszerre támaszkodik a hagyományaira, és keresi azokat az új utakat, amelyekkel alkalmazkodni tud a megváltozott fogyasztói szokásokhoz, a klímaváltozáshoz és a turizmus átalakulásához.
Turisztikai motor
Az ünnep hangulatát már a megnyitó első perceiben megteremtette Petőfi Sándor Egerhez írt, játékos hangvételű versének felidézése. A költemény emlékeztetett arra, hogy az egri bor jó híre nem új keletű: évszázadok óta része a magyar kulturális emlékezetnek. Ezt a gondolatot vitték tovább a felszólalók is, akik egybehangzóan hangsúlyozták, hogy az egri bor ma is sokkal több egyszerű mezőgazdasági terméknél: identitás, hagyomány és közösség.
Molnár Ádám, Eger Város Hegyközségének elnöke arra emlékeztetett, hogy a harminc év alatt az Egri Bor Ünnepe az ország egyik legjelentősebb borgasztronómiai eseményévé nőtte ki magát. Kiemelte, a mögöttük álló időszak különösen sikeres volt a borvidék számára: egri pincészetek és borászok szerezték meg a szakma legrangosabb hazai elismeréseit, ami szerinte nem egy-egy kiváló szakember, hanem az egész borvidék közös munkájának eredménye.
A rendezvényen Ternyák Csaba egri érsek a bor mögött álló emberi munkát állította a középpontba. Áldásában végigvette a szőlőtermesztés és borkészítés valamennyi fázisát a metszéstől az érlelésig, emlékeztetve arra, hogy minden palack mögött hosszú hónapok, sőt évek kitartó munkája áll. A bor – fogalmazott – nemcsak a szőlő termése, hanem az emberi szorgalom és közösség jelképe is.
Vágner Ákos polgármester már gazdasági szemszögből közelített a borhoz. Beszédében felidézte, hogy a rendezvény harminc évvel ezelőtt még a Dobó térről indult, ma pedig már 35 borászat, mintegy 300 bor és tizenöt vendéglátóhely várja a látogatókat.
A borünnep ma már nem csupán kulturális esemény, hanem Eger egyik legfontosabb turisztikai motorja is: vendégeket hoz a városba, megtölti a szálláshelyeket és az éttermeket, miközben az egri bor hírnevét is erősíti.
Farkas László, az Egri Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke arról beszélt, hogy a harmincéves Egri Bor Ünnepe mára az ország egyik legjelentősebb borgasztronómiai rendezvényévé vált, amely méltón képviseli a borvidéket és az itt dolgozó szőlőtermelőket, borászokat. Kiemelte, az elmúlt év kiemelkedő szakmai sikereket hozott Egernek, hiszen a borvidék több rangos országos elismerést is elnyert, ami szerinte az egész közösség tudását és összefogását dicséri. „Az ünnep legnagyobb értéke, hogy közvetlen találkozási lehetőséget teremt a borászok és a borkedvelők között, miközben bemutatja az Egri Bikavér, az Egri Csillag és a többi eredetvédett egri bor sokszínűségét” – emelte ki. Hangsúlyozta, hogy a rendezvény egyszerre szól a hagyományok ápolásáról, a közösség erejéről és a borvidék értékeinek megőrzéséről.
A gondolat, amely két térséget kötött össze
Az este egyik legfontosabb pillanata nem egy díjátadó vagy koccintás volt, hanem egy aláírás.
Az Egri borvidék és a Tisza-tó turisztikai szereplői stratégiai együttműködési megállapodást kötöttek, amelynek célja, hogy a két térség ne egymás mellett, hanem egymást erősítve jelenjen meg Magyarország turisztikai térképén.
A hivatalos ceremónia mögött azonban hosszabb történet húzódik. A kezdeményezés ötletgazdája Knezsik István, az Egri Bikavér, valamint a Tisza-tavi Gasztrokör nagykövete volt, aki az elmúlt hónapokban szinte misszióként dolgozott azon, hogy az egri borvidék és a Tisza-tó egymás természetes szövetségesévé váljon. A szakmai egyeztetések, a személyes találkozók és a kapcsolatépítés révén ő lett az a közös nevező, amely összehozta a borászokat, a turisztikai szereplőket és a döntéshozókat. Nem véletlen, hogy sokan az együttműködés „kovászának” tartják: annak az embernek, aki képes volt közös cél mögé állítani két különböző térséget.
A színpadon is erről beszélt, amikor felidézte, honnan indult az elképzelés.
Gondoltunk egy nagyot, hogy legyen a Tisza-tó az egri borvidék vízparti kapuja. Több mint 90 ezer kerékpáros kerekezi körbe a Tisza-tavat. Miért ne ihatnának egri bort? Miért ne kóstolhatnák meg azt a csodát, amit az egri borászok készítenek?
Majd ennél is messzebbre tekintett. „Vigyük el a világba is ezt a csodát. Dobó István és Gárdonyi Géza óta az egész világ ismeri Egert. Segítsünk abban, hogy nyolcmilliárd ember tudja, mit jelent az egri bor és az egri borvidék.”
A gondolat egyszerű, mégis újszerű. Míg a Tisza-tó a természetközeli aktív kikapcsolódás, a kerékpározás és a vízi élmények egyik hazai központja, addig Eger a történelmi város, a gasztronómia és a bor fellegvára. Az elképzelés szerint a két desztináció nem egymás turistáiért versenyez, hanem közösen hosszabb tartózkodásra ösztönzi a vendégeket.
A koncepcióról korábban már részletesen is írtunk: a partnerség nem pusztán marketingmegállapodás, hanem közös turisztikai csomagokat, rendezvényeket, gasztronómiai programokat és kölcsönös ajánlásokat jelenthet. A cél, hogy aki a Tisza-tóhoz érkezik kerékpározni vagy vízre szállni, az egri pincékbe is ellátogasson, míg az Egerben bort kóstoló vendégek a tópart természeti élményeit is felfedezzék.
A színpadon aláírt megállapodás tehát valójában egy hosszabb folyamat első hivatalos állomása volt. Olyan kezdeményezésé, amely azt üzeni: a magyar borturizmus jövője egyre kevésbé az egymással versengő borvidékekről, sokkal inkább az egymást erősítő térségek együttműködéséről szól.
Nem a problémák hiányoznak, hanem a gyors alkalmazkodás számít
Miközben a színpadon optimista hangulat uralkodott, a háttérben minden borász pontosan tudja, hogy az ágazat nehéz időszakot él.
Juhász Ádám, a 30 éves fennállását ünneplő Juhász Testvérek Pincészete ügyvezetője az Indexnek arról beszélt: a kihívások ma már nem kizárólag magyar sajátosságok.
Nemcsak Magyarországon, hanem globálisan is nehéz helyzetben van a borágazat. Ugyanakkor kihívások mindig voltak, vannak és lesznek is. Egy vállalkozás sikerét az dönti el, hogy milyen gyorsan ismeri fel ezeket, és milyen gyorsan tud alkalmazkodni.
A családi tulajdonban működő borászat ezt saját tapasztalatból tanulta meg. Juhász Ádám felidézte, hogy a koronavírus-járvány első hónapjaiban forgalmuk az előző év hatvan százalékára esett vissza. Ahelyett azonban, hogy leépítettek volna, új embereket vettek fel, akik rendszeresen járták az ország legforgalmasabb üzleteit, figyelték a készleteket, és segítették az áruházakat az utánpótlásban. Az eredmény végül igazolta a stratégiát: év végére ledolgozták a visszaesést, a következő évben pedig már jelentős növekedést értek el.
Szerinte ugyanez a szemlélet szükséges ma is. A borász úgy látja, hogy az egri és a Tisza-tavi együttműködés is ebbe az irányba mutat. Olyan térségek kapcsolódnak össze, amelyek külön-külön is vonzóak, együtt azonban hosszabb ott-tartózkodásra és több élményre ösztönözhetik a turistákat. „Minden ilyen együttműködés értékes. Közel vagyunk egymáshoz, ezért valódi szinergiák alakulhatnak ki” – mondta.
A bor jövőjét már nem ugyanaz a fogyasztó alakítja
Juhász Ádám szerint legalább ekkora kihívást jelent a fogyasztói szokások gyors átalakulása. Úgy látja, Magyarország továbbra is követi a nyugat-európai trendeket: ami ott néhány éve megjelent, előbb-utóbb ide is megérkezik. Így történt korábban a pezsgők iránti kereslet növekedésével, most pedig az alkoholmentes borok iránti érdeklődés erősödésével.
A Juhász Pincészet tavaly ősszel elsőként jelent meg saját alkoholmentesített borával. Az ügyvezető bevallása szerint kezdetben maga is szkeptikusan fogadta az ötletet, ám a piaci visszajelzések meglepték. Mint mondta, olyan növekedést tapasztalnak, amelyet eredetileg öt év alatt vártak volna elérni, miközben egyes napokon már a webshop teljes forgalmát ezek a termékek adják.
Ez jól mutatja, hogy miközben a hagyományos borok továbbra is meghatározó részét jelentik az egri identitásnak, a piac egyre inkább a sokszínűség irányába mozdul.
(Borítókép: Az Egri Bor Ünnepe 2026. július 9-én. Fotó: Kaszás Gábor / Index)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Soós Gergely
Nemnormális útjaim
Fedezd fel ezt a humoros, látványos fotókkal illusztrált könyvet, amely tíz lebilincselő utazásra visz el a bakancslistán túl.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!