Az Exit 8, melyet a hazai mozikban március 5-én kezdtek el vetíteni, az a fajta horror, amelyben a főszereplőnek nemcsak saját magával, hanem a pokoli, természetfeletti körülményekkel is meg kell küzdenie. Az Elveszett Férfi (Kazunari Ninomiya) éppen munkába tart metróval, amikor a barátnője felhívja, és telefonon közli vele, hogy terhes. Hősünk nyilván kétségbeesik, majd miután egy veszekedésnek a szem- és fültanúja lesz a szerelvényen, mely egy ideges utas és egy, a gyermekét csendesíteni próbáló anyuka között zajlik le, a pánik megsokszorozódik. Elvégre a cselekmény központi karaktere próbál kijutni a metró föld alatti útvesztőjéből, vissza a szeretteihez, de nem megy neki. Ott ragadt. Mintha valami az útját állná, egy pokolian gonosz feladvány.
A horrorfilmekkel kapcsolatban még mindig egy csúnya sztereotípia, hogy a főhőseik teljesen hülyék, és ha motoszkálást hallanak a sötét erdőből, akkor fejvesztve rohannak a veszélybe, ahelyett, hogy bezárkóznának, és magukra zárnának mindent, amin lakat van. Most azonban fityiszt mutat ez a film az összes ilyen tévhitnek, az alapkoncepció lényege, hogy ha
furát látsz, fordulj vissza és futás.
Az Exit 8 nagy erénye, hogy nem tipikus horrorfilm, már abból a szempontból sem, hogy egy olyan videójáték adta az alapját, melyet egyetlen személy, Kotake Create alkotott meg, alig 9 hónap leforgása alatt. A Stanley Parable-nél egyszerűbb ötletre építő sétaszimulátorról van szó, mely annyira fogyasztható papíron, hogy itt-ott továbbfejlesztve a filmkészítők le tudtak elénk rakni egy olyan néznivalót, mely mindenkit odatapaszthat a vászonra: a másfél óra alatt a névtelen főszereplővel izzadunk egyszerre, és járatjuk az agytekervényeinket, nyomok után kutatva.
Ugyanaz a folyosó ismétlődik újra és újra az Exit 8-ban, miközben hősünknek figyelnie kell az anomáliákat, az eltéréseket, és ha olyat lát, amit az előző körben nem, akkor vissza kell fordulnia. Ezzel a módszerrel haladhat előre, végül elérve a 8-as kijáratot. Annyira azért nincsen könnyű dolga, mert néha csak a plakátok különböznek a falon, máskor a szembejövő középkorú NPC (Yamato Kochi) kezd el furcsán viselkedni. Máskor vér ömlik a plafonból, kisbabák visítanak valahonnan és rágcsálók tömkelege rohangál a sötétben.
Ahogy halad előre (vagy éppen, amikor anomáliát észlel, hátrafelé) főszereplőnk, úgy nehezedik az egész. Egy ponton túl konkrétan átmegy az Exit 8 afféle pszichológiai terrorba, a játék manipulálni kezdi Az Elveszett Fickót, és ember legyen a talpán, aki ilyenkor, amikor a fejébe belemásznak, nem dönt rosszul. A rossz döntések egyébként végzetes következményekkel járnak, az NPC-kről is kiderülnek felkavaró dolgok, nagyon rövid játékidő alatt
egészen komoly lore-t raknak össze nekünk az írók.
Kőegyszerűnek tűnik a történet, ám a misztikus körítés olyan rétegeket ad az Exit 8-nak, amelyek végső soron mégis elgondolkoztatóvá teszik ezt az alapból elég szórakoztató horrort. Az egyértelmű, hogy az apaság áll a középpontban, illetve a japán társadalmat sújtó érzéketlenség és a munkát illetően a mókuskerékérzet. Ennek a metaforája a metróhálózat, ahol monoton módon hol rohan, hol csúszik-mászik a főszereplő, de a kétségbeesés az konstans. Az idővonalat tekintve, hogy ki az a kisfiú (Naru Asanuma), honnan jött és egyáltalán melyik évből származik, már több a kérdőjel, és bőven akadnak olyan dolgok, amelyekkel kapcsolatban csak sejtetnek az alkotók.
Nyilván egy ponton felteszi a kérdést az egyik karakter, hogy vajon a pokolban vannak-e, és a bűneikért kénytelenek-e vezekelni. A végeredmény szempontjából tök mindegy, a végső csattanó így is az arcunkra érkezik és nyomot is hagy rajta. Az alapszituációhoz képest korántsem az a könnyen emészthető, felejthető horrorfilm az Exit 8. És még az is jól áll neki, amikor perspektívát vált, másik szereplő szempontjából láttatja ugyanazt a horrorisztikus szituációt. Lehet, hogy alapból nem lett volna 90 perc ebben a sztoriban, de így könnyedén lecsúszik a film, és kábé a felénél felfrissül, megújul, pont amikor a lendület egy kicsit alábbhagyna.
A metrófolyosó egyszerű, de nagyszerű és hatásos, felkavaró helyszín egy ilyen minimalista, visszafogott horrornak. Az újraírt valóság pedig minden körben megrázza az embert, ahogy elérünk a vége felé, úgy egyre alattomosabban. Persze a színészi játékok még mindig túlzóak, ezt a japán filmkészítés talán soha nem fogja levetkőzni magáról, de a film stílusa még mindig nem olyan harsány, mint mondjuk a Squid Game című netflixes sorozaté.
Aki most ismerkedik az ázsiai filmművészettel, annak egy teljesen jó belépési pont lehet az Exit 8. Meg azoknak is ajánlott, akik egy popcorn-, a valóságot újraíró, könnyeden depresszív horrorsztorira vágynak.
7,2/10
Az Exit 8 március 5-től látható a magyar mozikban.
Ismerd meg a film mögött álló művészek történeteit és szerezd be a Hogyan tudnék élni nélküled? kulisszakönyvét!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!