Kovács Áginál két évvel ezelőtt rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak: az egykori úszó most úgy döntött, beszámol az elmúlt időszakról, hiszen már túl van a nehezén. Hosszan, elképesztő részletességgel írt erről az útról a közösségi oldalán.
Újjászületés – egyetlen szó, és mégis annyi mindent magában foglal! Ma van a születésnapom. Azonban az élet úgy hozta, hogy időközben lett egy második is. Hosszú utat tettem meg az elmúlt bő két évben. 2024-ben a párizsi olimpia számomra egy jelkép volt, emlékeztetett arra, hogy milyen is olimpikonként készülni és küzdeni egy nagy megmérettetésre. 2024-ben képzeletben újra fejest ugrottam a mélyvízbe. Ez a küzdelem ezúttal más volt, mint az eddigiek, az egyetlen versenytársamat úgy hívták: rosszindulatú daganat, az aranyérem pedig maga az élet volt. Most már, ha csak óvatosan is, de ki merem mondani: sikerült megnyernem ezt a versenyt. A történetemet azért hozom nyilvánosságra, mert hiszek benne, hogy pozitív példaként hordoz egy olyan társadalmi üzenetet, amely figyelmeztethet, segíthet és erőt adhat másoknak is!
– kezdte bejegyzését az olimpiai bajnok sportoló.
(Forrás: Schumy Csaba)
„Kisebbik fiam másfél éves sem volt, amikor 2024-ben follikuláris pajzsmirigyrákkal diagnosztizáltak, ami a pajzsmirigyben növekvő daganatok 10-20%-át teszi ki. Ennek a típusú ráknak esélye van a vérben történő további terjedésre a szervezetben, jelen esetben a legveszélyeztetettebb terület a csontok és a tüdő volt. Miután megkaptam a sokkoló diagnózist, 4-5 napig nem igazán tudtam aludni, és az egész világ szürke lett számomra. Nem tudtam, mi fog történni velem, nem tudtam, milyen a túlélési esélyem, nem ismertem egyáltalán a rákos betegségek protokollszabályait, fogalmam sem volt arról, hogy hogyan történik ennek a betegségnek a kezelése. Egy dolgot azonban gyorsan felmértem, hogy most nagyon erősnek kell lennem, mert az elkövetkezendő időszakban sok feladat áll majd előttem„ – folytatta.
Ma már átlátom azt, mennyire fontos egy rosszindulatú daganat időben történő diagnosztizálása és kezelése, mert az idő az, ami ebben a helyzetben életet menthet! Tisztában vagyok vele, hogy nem minden verseny egyforma, mint ahogy, a rák különböző típusai között is óriási különbség lehet, és sajnos az is igaz, hogy nem mindenki tud nyerni a végén. A legfontosabb viszont az, hogy amit, mi ma meg tudunk tenni a győzelemért, azt meg is kell tennünk! A környezetemben számos esetben tapasztaltam, hogy a félelem az egyik legnagyobb gát ebben a harcban, viszont a halogatás napról napra rontja a gyógyulási esélyeket.
„Két műtétem volt, és két alkalommal vettem részt izotópos kezelésen, ami egy célzott sugárterápiás beavatkozás. Az izotópos kezelés ötnapos izolált kórházi elhelyezéssel történik: egy kis szobában el voltam zárva a kezelés időtartama alatt a teljes külvilágtól, ami mentálisan és bizonyos esetekben fizikailag is megterhelő volt számomra. Ezután a kezelés után a sugárzás miatt tilos kiskorú gyermek közelében tartózkodni, ami még fájdalmasabbá tette a helyzetet, mert így 2 hétig távol kellett lennem a családomtól. 2025-ben, a második izotópkezelésem alatt betoltak egy MR-gépbe. Ennek a vizsgálatnak a célja, hogy kiszűrjék, átterjedt-e a betegség máshová a szervezetemben. Mondanom sem kell, életem leghosszabb 20 perce volt, amíg bent feküdtem a gépben, csak számoltam a másodperceket. A 20. perc után végre kitoltak a gépből, és jött a hír: nincs áttét! Ez volt az a pillanat, amikor elkezdtek visszajönni a színek, azt éreztem, körülragyog a nap, és újra rám mosolyog az élet. Miután visszamentem a kórterembe, hosszú percekig a lelkem mélyéről csak zokogtam. Itt már biztosan tudtam: meg fogok gyógyulni! Tudtam, hogy a teljes mentális és fizikális felépülésemhez még hosszú hónapok kellenek, de ott és akkor, amit éreztem, az maga az újjászületés volt” – írta bejegyzésében Kovács Ági.
„Az elmúlt években sokan érdeklődtek, hova tűntem. Sokáig nem álltam készen arra, hogy ezekre a kérdésekre pontos választ tudjak adni. Ebben az időszakban a családi életem és a mindennapi dolgaim mellett a befelé fordulásé, mondhatni egy belső utazásé volt a főszerep. Boldogan mondhatom, hogy az idei év már tele van megújulással számomra, hiszen teljesen visszajött az energiám, és újra a régi vagyok. Illetve a régi már sosem leszek, mert a történtek után azt gondolom, egy kicsit bölcsebb, megfontoltabb, egy átalakult értékrenddel rendelkező, úgymond „frissített” verzióm tért vissza” – tette hozzá, majd a következőképpen zárta a posztot:
Hálásan köszönöm a családomnak, a férjemnek a végtelen szeretetet és támogatást, aki mellett második házasságomban megtaláltam azt a személyt, aki az igazi társam és támaszom az életben, gyermekeimnek akik elviselték, hogy a műtétek és kezelések miatt hosszú hetekig nem láthattak, édesanyámnak, akinek még 40 felett is adok okot, hogy állandóan idegeskedjen miattam, az orvosaimnak, akik szívvel-lélekkel és óriási szaktudással végig mellettem álltak, és a legközelebbi barátaimnak, hogy támogattak és segítettek ebben a nehéz időszakban!