“Az finom lesz!” – mondja a Mabelt alakító színésznő az Orlai Produkciós Iroda által színpadra vitt Csengetett, Mylord? nyitójelenetében miután kiemel egy krumplihéjat a kukából, mire a nézőkkel – velem biztosan – máris elindul nosztalgiavonat.
Csengetett, Mylord? a színházban
Vannak filmek és sorozatok, amik sokkal népszerűbbek Magyarországon, mint abban az országban, ahol készítették és bemutatták. Ilyen a Csengetett, Mylord? is. A brit vígjátéksorozatnak hatalmas kultusza van hazánkban; amikor pár évvel ezelőtt a sorozat néhány szereplője ellátogatott Budapestre, elérzékenyültek, mekkora sztárként, micsoda szeretettel és örömmel fogadták őket.
A négy évad 26 részét napjainkban is adja valamelyik tévécsatorna, én pedig a mai napig ott ragadok, ha éppen elcsípem egyik részt. Nem várok pörgős akciót, sem váratlan fordulatot, legfeljebb egy szállóigét, amire már a szereplővel együtt nyitom a szám, hogy aztán elmosolyodhassak rajta. A Csengetett, Mylord? epizódjait a megnyugtató állandósága miatt nézem – ahogy talán sokan mások is.
Az eredeti alkotók nagyjából az első évad alapján színdarabot is írtak, amit a rajongást tekintve nem meglepő módon a világon először Budapesten mutattak be: az Orlai Produkciós Iroda január 22-én tartotta a premierjét a Belvárosi Színházban Kocsis Gergely rendezésében.
Fotó: Orlai Produkciós Iroda/Éder Vera
“Az finom lesz!” és “Idejét sem tudom mikor ettem utoljára…” – két sokszor emlegetett idézet a Csengetett, Mylord?-ból – mindkettőt Mabel mondja. Ő a Meldrum ház életében a legkisebb porszem, a szolgálók lenézik, csak Ivy sajnálja és bánik vele emberségesen, illetve Stokes áll ki mellette néha, az úri társaság előtt pedig mutatkoznia sem szabad. A társadalmi ranglétrán jelentéktelen figura, de a sorozatban ugyanolyan emlékezetes és fontos karakter, mint bármelyik másik szereplő. A Csengetett, Mylord?-nak ez is az egyik erőssége: nincsenek abszolút főszereplők, minden karakter brillírozhat. Görbe tükröt tart az arisztokrata társaságnak és a munkásosztálynak is, mindenki flepnis, mindenkinek vannak hibái, amiken inkább nevetünk, mintsem utálnánk érte bárkit is.
A színpadi verzió megőrizte az alapsztorit. Lass Bea a darab egésze során remek Mabel, és Lady Agathát is annyira jól alakítja, hogy csak kis idő elteltével jöttem rá, ugyanaz a színésznő játssza – sőt az uzsorás Mr. Fishert is. A mosogató-takarítónő nyitánya után az első világháborúban találjuk magunkat, ahol Mr. Stokes (Debreczeni Csaba) és Mr. Twelvetrees (Rohonyi Barnabás) megmenti Edward Meldrum, vagyis Mr. Teddy (Pataki Ferenc) életét. Csak az első pillanatokban találtam furcsának, hogy Stokes nem a sorozatban megszokott pocakos, idősebb figura, Twelvetrees pedig jóval fiatalabb nála, aztán már csak a viselkedésükre és az ismerős karakterükre figyeltem: az előbbi itt is igyekszik mindenből hasznot húzni, az utóbbi ezúttal is mereven a szabályokat követné, még ha azzal rosszul is járna.
Fotó: Orlai Produkciós Iroda/Éder Vera
A következő jelenetben már a Meldrum házban találjuk magunkat: a fenti és a lenti világ a színpad két oldalán osztozik, a konyha és a szalon jelenik meg a díszletben, illetve egy befordítható kis sarokban Lady Lavender szobája. A karakter, Molnár Piroska megformálásában, meg is érdemel egy külön kiemelést, minden jelenete egy extra produkció. A múltban élő, de történeteivel a jelenben is roppant szórakoztató idős hölgy legendás színésznőnk előadásában még élettelibb és sziporkázóbb, mint a brit televíziós verzióban. Nem csoda, hogy Roy Gould, aki a sorozat alkotóinak csapatát erősítette, azt mondta a Feminának adott interjúban, Molnár Piroska az ő Judi Denchükkel egyenértékű színésznő.
Megszoktam a sorozat szereplőit a testalkatukkal és zseniális magyar szinkronhangukkal, de Cseh Judit is pár pillanat alatt feledtette velem, hogy Mrs. Lipton a tévében egy jóval idősebb, testes asszonyság volt. A színpadi verzióban így talán még jobban megvan közte és Mr. Stokes között a dinamika és a kémia. Cseh Judit szakácsnője valahogy vibrálóbb, pillantásai alapján Ficzere Béla Wilson kapitányát sem csak a hasa hozza gyakran a Meldrum ház konyhájába, többre vágyik, mint egy gondoskodó asszonyra a hátralévő napjaira. (Ficzere szintén szerephalmozó a darabban, ő Challon és Mr. Franklin is.)
Fotó: Orlai Produkciós Iroda/Éder Vera
Mrs. Lipton száját természetesen a darabban is többször elhagyja a legtöbbször tőle hallott szállóige, a „Ne szólj szám, nem fáj fejem.”, ahogy a folyton láb alatt lévő Henry (Sipos László Márk) is többször mondja, hogy „Maga is ezt mondja mindig, ugye, Mrs. Lipton/Mr. Twelvetrees?” – és ezért itt is rendre kap egy-egy taslit. Ahogy a darabbeli Henry, úgy Ivy is szinte egy az egyben olyan, mint a sorozatban, az őszinte kettősük itt is szerethető színfolt. László Lili nagyon éli a naiv, butuska, de csupaszív szobalány szerepét. Pataki Ferenc is brillírozik a szobalányokat zaklató, naplopó Mr. Teddy bőrében.
Az utóbbi jelző az úri család minden tagjára vonatkozik, Lord Meldrum „munkája” is kimerül annyiban, hogy néha bemegy a Citybe. A címéhez nem társult kellő intelligencia, vagyona is csak az anyósa révén van. A saját osztályából származókat is lenézi, ha azok nem az általa helyeselt normák szerint élnek, az alsóbb körök pedig semmit nem számítanak számára, ezt jól mutatja a szájából elhangzott új, darabbeli szállóige: „Akinek nincsen semmije, az annyit is ér.”
Fotó: Orlai Produkciós Iroda/Éder Vera
Kisebbik lánya, Poppy sem tesz keresztbe két szalmaszálat: az estéit és éjszakáit mulatozással, a nappalait jórészt a személyzet vegzálásával és Mr. Twelvetrees csábítgatásával tölti. Bíró Panna Dominika jól hozza a léha, felszínes, flörtölgető kisasszonyt, de az mintha a színpadon nem mindig jönne vissza ugyanez a hév Rohonyi Barnabás Mr. Twelvetreesétől.
Cissy Meldrum a tévésorozatban szeretett kioktatni másokat, ő is sokszor folt fennhéjázó, bennem mégis az maradt meg, hogy emberségesen bánik a szolgálókkal. A szimpátiámból a darabbeli Cissy jócskán vesztett, Rezes Dominika megformálásában több benne az arrogancia, a kapcsolata Ivy-val sem olyan figyelmes, mint a képernyőn, kimerül a nagybátyjával érte való versengésben, amit a színdarabban felerősítettek.
Fotó: Orlai Produkciós Iroda/Éder Vera
A kisebb eltéréseket leszámítva két órába sűrítve az élményt kaptam, amiért a sorozatot is néztem és nézem. Ezzel a rajongók nagy része valószínűleg ugyanígy lesz, míg a Csengetett, Mylord? sorozatot nem ismerők egy klasszikus komédiát kapnak az 1920-as évekbe ágyazva.
Ő volt a Csengetett, Mylord? szobalánya: 75 évesen rá sem lehet ismerni Su Pollardra
Su Pollardot Ivy Teasdale-ként ismerte meg a világ a Csengetett, Mylord? című sorozatban.
Fotók: Orlai Produkciós Iroda/Éder Vera
AZ ÖNSZERETET NEM ÖNZÉS – Hogyan fogadd el magad jobban, hogy boldogabb légy?
A boldog élet első számú feltétele, hogy jóban legyünk magunkkal. A legfontosabb kapcsolat, ami életünkben elkísér, az önmagunkkal való kapcsolat. Mégis, sokszor éppen magunkkal bánunk a legszigorúbban. Folyton méricskéljük, elvárásokkal és bírálattal figyeljük minden egyes lépésünket, miközben belül mindannyian arra vágyunk, hogy elfogadjanak – hogy mi is elfogadjuk saját magunkat. Dr. Buda László és Peller Mariann arról beszélgetnek a Femina Klub újabb előadásán, hogy hogyan tudunk kapcsolódni önmagunkhoz.
Promóció