„Néha úgy érzem magam, mint egy régi, használt Toyota Corolla. De csak időnként. Máskor meg úgy tűnik, mintha egy vadonatúj, lángoló vörös Ferrarivá váltam volna. A hangulatom a naptól függ.”
Murakami Haruki ritkán ad interjút, és amikor mégis megszólal, azt is a maga szigorú szabályai szerint teszi. Az olasz La Repubblica kérdéseire ezúttal is kizárólag írásban válaszolt, még olaszországi útja előtt, ahol a szicíliai Taobuk Nemzetközi Irodalmi Fesztiválon átvette a Taobuk Award for Literary Excellence életműdíjat. A lapnak nemcsak a közelgő új regényéről mesélt, hanem arról is, hogyan élte meg a tavalyi súlyos betegségét, mit gondol az öregedésről, és miként látja ma az írást.
Az elmúlt időszakban azonban nemcsak a sajtót, hanem a megszokott rutinját is kénytelen volt elengedni. Egy súlyos betegség és az azt követő kórházi kezelés miatt tavaly tizennyolc kilót fogyott, és a mindennapos maratoni futásokhoz szokott író hirtelen arra eszmélt, hogy a legegyszerűbb mozdulatok is fájnak neki. A kórházban még az írás is kimerítő feladattá vált, pedig számára ez jelenti magát az életet.
Kaho, a huszonöt éves grafikus
A nehéz hónapok után azonban az író ismét dolgozik, és hamarosan új kötettel jelentkezik. Az új regényt idén nyáron adják ki Japánban, és a rajongók egyelőre csak néhány részletét ismerik. Annyit már tudni, hogy a könyv főhőse egy Kaho nevű, huszonöt éves grafikus, aki gyermekkönyveket illusztrál.
Murakami szerint az új regény megírása több szempontból is új tapasztalatot jelentett számára. A női nézőpontválasztás ugyan nem teljesen idegen tőle – gondoljunk csak az 1Q84 bérgyilkosnőjére, Aomamére –, de az író szerint ezúttal egészen más élményt jelentett ebből a perspektívából alkotni. Úgy fogalmazott, hogy a harmadik személyű elbeszélés éppen azért vonzza, mert szinte korlátlan szabadságot ad számára:
Az egyik öröm, amit a harmadik személyű fikció írásában találok, az a lehetőség, hogy bárkivé vagy bármivé válhatok: egy zöld óriássá, egy brazil sörényes hangyásszá, Einsteinné… és persze akár önmagammá is, noha ez legyen talán a legnehezebb feladat. Ha úgy döntök, hogy a főszereplő egy nő lesz, az ő szemével kell szemlélnem a világot. Én viszont férfinak születtem, és a dolgokról alkotott képem soha nem lesz pontosan olyan, mint egy nőé. Mindazonáltal a valóságnak a megszokottól eltérő érzékelésével fogok rendelkezni, és a díszlet is meglehetősen érdekes lesz.
A rajongók persze joggal számítanak arra, hogy az új műben is keveredik majd a mágikus realizmus a szürke hétköznapokkal. Az író megerősítette, hogy a valós világ ezúttal is összeolvad egy párhuzamosan létező, másik valósággal, és pontosan a két valóság találkozásából fakadó feszültség viszi előre a cselekményt.
Bár sokan próbálják a műveit jungiánus alapokon, az archetípusok és a tudatalatti felől elemezni, Murakami állítja, hogy szinte semmit sem olvasott Carl Jungtól.
Írás közben nem irodalomelméleti modellek vezetnek, hanem az a belső ritmus, amelyet leginkább a jazz improvizatív működéséhez hasonlítanék.
Fiatalon egyáltalán nem készült írónak, sokkal inkább a zene közelében akart maradni. Amikor végül mégis regényíró lett, a jazz ritmusa és improvizatív szemlélete az írásmódját is meghatározta. Úgy érzi, a legnagyobb jazz-zenészektől tanulta meg a szakmát, és legfőbb vágya, hogy ez a fajta zeneiség az olvasóihoz is eljusson.
Nyugdíjas kedvezmény és dugók a túlvilágon
Murakami ma már sajátos, rá jellemző iróniával szemléli a múló időt és az öregedést. A hangulata teljesen kiszámíthatatlan, és ezt csak az ébredés pillanatában tudja felmérni.
Néha úgy érzem magam, mint egy régi, használt Toyota Corolla. De csak időnként. Máskor meg úgy tűnik, mintha egy vadonatúj, lángoló vörös Ferrarivá váltam volna. A hangulatom a naptól függ. Ezt csak reggel tudom meg, amikor felkelek. Mindenesetre, ha moziba megyek, örömmel veszem igénybe a nyugdíjas kedvezményt. A halállal kapcsolatban néha eszembe jut, hogy milyen sírt szeretnék. Szeretném, ha szép lenne, és mindenki eljöhetne meglátogatni.
A halálról is ugyanazzal a száraz humorral beszél, mint az öregedésről. A túlvilággal kapcsolatban nincsenek nagy metafizikai elképzelései: csupán abban bízik, hogy odaát végre nem lesznek közlekedési dugók, mert jelenleg tényleg nem vágyik semmi másra.
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Lépjen be a házasság legnagyobb dilemmájába!
A döntés az Ön kezében van!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!