A 2025-ben újra önálló fesztiválként való újrakezdés után idén ismét a Velencei-tó partján gyűltek össze az elektronikus zene legnagyobb nevei és rajongói a B my Lake fesztiválon, amely az elmúlt évek átalakulásai után mára újra a hazai techno-szcéna egyik legfontosabb találkozóhelyévé nőtte ki magát. A háromnapos rendezvény során olyan előadók fordultak meg a tóparton, mint Paul Kalkbrenner, Deborah De Luca, Chris Liebing vagy éppen Amelie Lens, és bár a nápolyi lemezlovasnő közösségi oldalának tanúsága szerint még mindig nem teljesen egyértelmű számára, hol húzódik a határ Budapest és Velence között – a fesztiválon készült videójában ugyanis a magyar fővárost jelölte meg helyszínként –, a közönséget ez azonban vélhetően egyáltalán nem zavarja, hiszen ők azt, de talán még annál is többet kaptak, mint amiért érkeztek.
Pedig a fesztivál összképe a tavalyihoz kísértetiesen hasonlított, ugyanis Velence északi strandját szinte méterre pontosan ugyanúgy rendezték be a szervezők, mint egy évvel ezelőtt. Ami pedig a fesztiválozókat illeti, sem a lelkesedésük sem pedig a megjelenésük nem változott gyökeresen meg, ugyanis ahogy tavaly, úgy idén is egyértelműen a fekete szín uralta a fesztivál divatját. Ez persze a műfaj kedvelői körében aligha meglepő ugyanis a techno-szubkultúra évtizedek óta vonzódik a sötét színekhez, így a fekete pólók, topok, bőrnadrágok és oversize szettek gyakorlatilag egyenruhává váltak a Velencei-tó partján is.
20
Galéria: A B My Lake Fesztivál szombati zárónapjaFotó: Papajcsik Péter / Index
Mindez azonban korántsem jelentett egyhangúságot, hiszen a B My Lake fesztiválon ugyanúgy megtalálhatók a színes nadrágot és mintás felsőket viselő, goa-bulikon szocializálódott fesztiválozók, mint azok a lányok, akik fekete bakancsban, bőrnadrágban és minimalista szettekben érkeztek a legkeményebb techno ütemeire – a sorból pedig azok a veterán, már sokkal inkább nagyszülői korban lévő idősebb generációs fesztiválozók sem lógtak ki, akik még a techno hőskorában, a 90-es években rágózták és taposták végig az estéket. A különböző stílusok ugyanis itt tökéletesen megférnek egymás mellett, hiszen a B my Lake-en végső soron mindenkit ugyanaz köt össze, az elektronikus zene szeretete és az a különös közösségi élmény, amelyet a tóparton hajnalig dübörgő basszus ad (utóbbi még a cikk készültének perceiben is élénken dobog a fülünkben).
A szombati zárónap ugyanis szinte minden volt, csak visszafogott nem. Az est folyamán egymást váltották a pult mögött a techno legnagyobb alakjai: Sven Väth háromórás naplementés szettel érkezett, utána Adam Beyer és Joseph Capriati fűtötte fel már jócskán sötétedés után a hangulatot, hogy végül a fesztivál egyik legjobban várt fellépője, Amelie Lens zárja az éjszakát. És még hogyan zárta!
Generációk ütközete
Kevés név létezik az elektronikus zenében, amely akkora tiszteletet parancsolna, mint Sven Väthé – bár a héten szintén elképesztő szettel előrukkoló Paul Kalkbrenner szintén ugyanezen a polcon foglal helyet. A német legenda több mint négy évtizede meghatározó alakja a technonak, rajongói pedig nem véletlenül hívják egyszerűen csak „Papa Svennek”. Az OFF formációval 1986-ban berobbant producer nemcsak a Cocoon birodalmának megteremtője, hanem az underground elektronikus színtér egyik legfontosabb figurája is, aki az ibizai Amnesiában tizennyolc éven át saját esteket szervezett, és aki a mai napig makacsul ragaszkodik a bakelitlemezekhez.
Így persze Velencén is hű maradt önmagához. Miközben a mai DJ-k jelentős része laptopok, és modern keverőpultok mögé bújik, Väth ezúttal is vinyleket pakolgatott a pultban, és egy közel háromórás szettet rakott össze. Aki szerint pedig ez embertelen sok, gondoljon csak bele abba, hogy ez még mindig messze van legendás, harmincórás maratonjától, ám fesztiválkörnyezetben így is egészen rendkívüli teljesítménynek számít.
20
Galéria: A B My Lake Fesztivál szombati zárónapjaFotó: Papajcsik Péter / Index
A német veterán azonban ezúttal váratlan kihívót kapott. Ugyanis miközben Sven Väth a nagyszínpadon építette fel lassan hömpölygő, hipnotikus világát, a part menti My Stage-en egy fiatal kolumbiai DJ, Noise Mafia próbálta magához csábítani azokat, akiknek a maratoni techno már túl komótosnak bizonyult. Első látásra persze nehéz lett volna elképzelni nagyobb kontrasztot, hiszen az egyik oldalon a műfaj egyik élő legendája pörgette a lemezeket, a másikon pedig egy lila Fiorentina-mezben ugráló dél-amerikai fiatal tette ki szívét-lelkét a színpadra.
A generációk képzeletbeli csatájából ezúttal azonban meglepő módon a fiatalabb fél is győztesen jöhetett ki.
A bogotai elektronikus színtérből érkező 20 éves Noise Mafia ugyanis nem véletlenül az utóbbi évek egyik legizgalmasabb új szereplője. Zenéjében a house, a disco, a trance és a hard psy elemei keverednek modern, kíméletlen energiákkal, miközben saját bevallása szerint tudatosan próbálja tágítani a latin-amerikai előadók lehetőségeit a nemzetközi techno-szcénában. Produkcióit már olyan nevek játszották, mint Sara Landry, I Hate Models, Brutalismus 3000, Nico Moreno vagy éppen Diplo – így a neve egyre kevésbé számít ismeretlennek a szakmában.
Velencén pedig sikerült is bizonyítania, miért figyelnek rá egyre többen. Szettje végig feszes maradt, tele váltásokkal, több track-ken áthúzódó, és váratlanul visszatérő dallamokkal és klasszikus vokálokkal, na meg olyan energiával, amelyet a közönség is láthatóan azonnal megérzett. És bár az általam összevetett két fellépő műfajilag némileg eltér egymás világától, ha a két DJ-nek szombat este egy képzeletbeli párbajban kellett volna összemérnie az erejét, nem biztos, hogy mindenki automatikusan a 61 éves német legenda mellett tette volna le a voksát…
20
Galéria: A B My Lake Fesztivál szombati zárónapjaFotó: Papajcsik Péter / Index
Kismama ≠ kis buli
Annak ellenére, hogy Rebüke, na meg Adam Beyer és Joseph Capriati is mindent megtett azért, hogy a lehető legjobb emlékekkel távozzanak a B My Lake vendégei, a szombat esti program legjobban várt fellépője azonban kétségkívül Amelie Lens volt. Bár a techno világában a hajnali egy óra még kifejezetten korainak számít, a fesztivál menetrendjében már egyértelműen záróakkordnak számított a belga DJ szombati – akarom mondani vasárnap hajnali – szettje. Ennek ellenére a közönség egyáltalán nem érezte azt, hogy ideje lenne hazaindulni, sőt. a nagyszínpad előtt nagyobb tömeg várta a techno új koronázatlan királynőjét, mint ezen a napon bárkit…
És aligha csalódtak azok, akikben három napnyi lépegetés után is maradt annyi hajtóerő, hogy teljesen kiakasszák a lépésszámlálókat.
Nem véletlen, hiszen Lens az elmúlt években gyakorlatilag új szintre emelte a műfajt. Pályafutása elején még basszus-centrikus, minimalista technoval kísérletezett, mára azonban zenéjének védjegyévé vált a nyers, energikus és atmoszférikus hangzás, amelyben az acid, az ipari techno és a trance elemei is keverednek. Nem is akárhogy, saját vokáljai, hipnotikus dallamai és az olyan dalok, mint az Addicted to Bass vagy az In My Mind is jól mutatják, mennyire tudatosan építi azt a világot, amelyben a veterán technorajongók és az új közönség egyszerre találhat kapaszkodót.
20
Amelie LensGaléria: A B My Lake Fesztivál szombati zárónapja(Fotó: Papajcsik Péter / Index)
A belga sztár pedig Velencére is pontosan ezt hozta.
Ráadásul a második lányát váró, várandósan színpadra lépő Lens a terhesség ellenére is úgy mozgott végig a másfél órás szetten, mintha szó sem lenne arról, hogy hamarosan megszületik az újabb gyermeke. Ugrált, táncolt, folyamatosan mutatta az ütemet a közönségnek, miközben egyetlen pillanatra sem veszített az energiájából. Ehhez pedig bármennyire is furcsa lehet a klubokban szocializálódott bulizók számára, nem volt szüksége hosszú konferálásokra vagy mikrofonba kiabált frázisokra, pusztán a jelenlétével és mozdulataival irányította a tömeget. Vagy sokkal inkább együtt mozdult velük.
És talán éppen ez Amelie Lens egyik legnagyobb ereje, ugyanis csak kevés előadó képes arra, hogy szinte szavak nélkül is teljes kontrollt gyakoroljon több ezer ember felett, ő azonban pontosan tudja, mikor kell felépíteni a feszültséget, mikor kell kiengedni, és mikor kell még egy utolsó lökést adni a közönségnek. Legfrissebb zenéiben egyébként is egyre inkább a nagy fesztiválszínpadokra szabott hangzás jelenik meg, a klasszikus acid és techno mellé egyre több trance-es dallam, himnikus kiállás és fülbemászó vokál érkezik, ettől pedig a műfajra gyakran jellemző monotonitás esetében alig tetten érhető. A szettjei egyszerre maradnak kemények és befogadhatók, vagyis pontosan olyanok, amilyenre egy fesztiválzáráskor is szükség van. Na meg az is egészen biztos, hogy születendő gyermeke ennyi bulit az édesanyja hasában végigcsinálva aligha lesz híján a jó ízlésnek… Elvégre testvére is nem egy bulit végigcsinált a DJ-vel.
A B My Lake persze nem csupán a fent említett néhány szereplő miatt lehetett ilyen sikeres, ehhez temérdek másik előadó lelkesedése és tehetsége, a fesztiválon dolgozók tömege, na meg például olyan programok is kellettek, mint a napi divatbemutatók, ahol hazai már ismert és feltörekvő tervezők elképesztő darabjait vonultatták fel a Velencei-tó partján. Persze a zene és a ruha önmagában mit sem érne, hiszen a feketébe öltözött veterán techno-rajongók, a szerencsére még mindig vinyleket pakolgató legendák és az új generáció feltörekvő sztárjai idén is ugyanazért gyűltek össze: hogy néhány órára minden probléma megszűnjön, és csak a zene, na meg az azzal járó összetartó közösség maradjon.
(Borítókép: Amelie Lens 2026. július 18-án. Fotó: Papajcsik Péter / Index)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!