Jobb későn, mint soha, igaz, New York!
38 napja kezdődött az utazás. 104 mérkőzés állt előttünk. S egy óriási kérdés: vajon ki ül fel a Kanada, Egyesült Államok és Mexikó által közösen szervezett világbajnokságon az argentinok által 2022-ben, Katarban elfoglalt trónra? Esetleg összejöhet-e Lionel Messiéknek az a bravúr, ami 1962 (a brazilok duplája) óta senkinek, azaz Lionel Scaloni tanítványai megvédik a címüket?
Valljuk be, utóbbira azért elég minimálisnak tűnt az esély, még akkor is, ha Argentína a világbajnokságot megelőző egy évben nem kapott. Ellenben igazán kemény ellenfelekkel nem is játszott, egy statisztika szerint a felkészülés során elpáholt ellenfelek átlagos helyezése bőven az ötvenen túl volt a világranglistán. A legtöbben a franciákat és a spanyolokat emlegették, amikor a július 19-i dátum szóba került. Bár az már a sorsolás után biztos volt, ha a két európai favorit megnyeri a csoportját, úgy legkésőbb az elődöntőben randevúzni fognak. Így is lett – Dallasban pedig a torna addigi legjobb védelme nyerte a csatát a legjobb támadósorral szemben…
A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) kiemelésekkel kapcsolatos álma is maximálisan bevált, hiszen ha nem is mindig meggyőző játékkal, de a kritikus pillanatokban mindig villantva egy nagyot Messiék is elverekedték magukat az elődöntőbe a másik ágon. Sokan bíztak abban, hogy ott majd Cristiano Ronaldo és Portugália várhat rájuk, de a két legenda vb-csatájából mostmár soha nem lesz semmi. Aztán érkezhettek volna a brazilok is, de Erling Haaland és Norvégia – épp itt, a New York/New Jersey-i arénában más forgatókönyvet vitt véghez. Hogy aztán a szakértők szerint nevető harmadiknak elkönyvelt angolok – a bronzmeccs után ez végülis igaznak tűnik – érkezzenek meg végül a címvédő mellé Atlantába. 85 percig pedig úgy tűnt, a futball tényleg centikre kerülhet attól, hogy „hazatérjen”. De Messi megint villant: ezúttal nem a bal lábával, hanem jobbal, gólok helyett két gólpasszal segítve drámai fordításhoz hazáját.
Vasárnap reggel a „Nagy Alma” utcáit járva pedig az volt az érzésem: ennél jobb párosítást a fináléra álmodni sem lehetett volna. Korábban egyetlen meccs sem mozgatta meg ennyire sem Queens, sem Manhattan környékét. Csaknem lehetetlen volt olyan sarkon befordulni, ahol ne jöttek volna szembe tucatjával futballmezes szurkolók. Érzésre, jelentős többségben egyébként argentin szimpatizánsok. A gólkirályi címre remek eséllyel pályázó – a döntő előtt 10 góllal vezető – Kylian Mbappé helyett Lamine Yamal és Messi hozta meg az igazi futball-lázat a városba, amely korábbi tapasztalataim szerint a bő egy hónap alatt igazán csak a kosárlabdáért tudott megőrülni. Persze az, hogy a Knicks 53 év után NBA-t nyert, valóban jó alap is volt a népünnepélyhez…
„Hazai” körülmények fogadták a címvédőt
Az East Rutherfordban található stadionban már két órával a kezdés előtt nagy volt az élet. A korábbi tapasztalatok pedig egyre inkább igazolódni látszódtak: Argentína lényegében hazai hangulatban tehetett meg mindent a címvédésért. Az aréna lelátójának jó 60-70 százalékát az Albicelestes égszínkék-fehér felsőjébe öltözöttek foglalták el.
11
Post Malone fellép a záróünnepségen a Spanyolország–Argentína döntő előtt 2026. július 19-énGaléria: Ünnepség a Spanyolország-Argentína döntő mérkőzés előtt(Fotó: Vincent Carchietta / Reuters)
Komolyabb meglepetést egyik kezdő sem tartogatott, a dél-amerikaiaknál az egész tornán eddig csak csereként bevetett Nicolás Gonzálezt lehetett esetleg kiemelni a bekerülők közül. Azaz a spanyoloknál ezúttal is ott volt a kabalának is beillő Fabián Ruiz. A PSG középpályása úgy léphetett pályára 50. alkalommal a vörösök szerelésében, hogy a megelőző 49 meccséből egyszer sem kapott ki vele 90 perc alatt a válogatottja (34 győzelem, 15 döntetlen).
Az első percek kifejezetten biztatónak tűnő, nyílt játékot hoztak, Yamal a jobb szélen kétszer is helyzetbe tudott kerülni, előbbinél, Dani Olmo átadása után tesztelte is Emiliano Martínez reflexeit. A másik kapu előtt Messi kerülhetett volna ziccerbe egy mélységből érkező indításra startolva, de a kimozduló Unai Simón még időben tisztázott előle.
Az első negyedóra elteltével már inkább a játék fizikalitása domborodott, mindkét középpályás sor a durvább arcát vette elő. Olmo és Mac Allister találkozása után pedig csak a kisebb csodának volt köszönhető, hogy a spanyol karmester bokaszalagjai nem adták meg magukat. Hosszas ápolás után aztán folytatni tudta a Barcelona ásza, igaz, még percekig érezhető volt a mozgásán, hogy nem az igazi a lába.
20
Lamine Yamal, a spanyol válogatott játékosa lövést ereszt megGaléria: Spanyolország-Argentína világbajnoki döntő mérkőzés(Fotó: Maja Hitij – FIFA / Getty Images Hungary)
Állandósuló spanyol nyomás
A címvédő a saját térfeléről még egész jól ki tudta hozni a labdát, a spanyolok esetében magas presszingről nem igazán beszélhettünk, de az utolsó harminc méterhez érve már az Aymeric Laport, Pau Cubarsí kettős volt az úr. S ezen a képzeletbeli falon labdával sehogy nem tudott átjutni Scaloni legénysége az első „negyedben”… De la Fuente együttese eközben leginkább a jobb oldalon próbálta bontani az argentin védelmet, de a González, Tagliafico páros az első percek viszonylag lazább őrizete után nem sok teret hagyott Yamalnak a kibontakozásra. Ha egyszer-egyszer meg is indult volna az ifjú szélső, egyikük sem fukarkodott odarúgni vagy épp -vágni neki.
Így aztán úgy értünk el a torna 207. hidratációs szünetéig, hogy az az egy kaput eltaláló próbálkozás szerepelt a statisztikák között, amit még a negyedik percben hozott össze a La Roja.
A rövid pihenő után állandósult az argentin kapura nehezedő nyomás. A játék teljesen áttevődött a dél-amerikai térfélre, igaz, az ezekben a percekben főleg Marc Cucurella által balról középre szuszakolt labdák rendre elhaltak a blokkon, esetleg Martínez kezében, csak spanyol csapattársat nem találtak meg az ötös környékén sehogy.
A játékrész végén ismét a spanyolok gondoskodtak az izgalomról: előbb egy szerencsésen pattanó labdából Yamal hozta össze a mérkőzés második gólszerzési kísérletét, majd Cucurella balról eleresztett lövése pattogott centikkel a bal alsó mellé.
Scaloni cseréi ellenére tovább szorult a hurok
A Super Bowlokat idéző félidei showműsor miatt a szokásoktól – és a szabálykönyvben leírtaktól – eltérő módon több mint 25 perces szünet után újabb spanyol helyzetekkel folytatódott a meccs. Ráadásul ezeket nem is önerőből, komolyabb nyomást kifejtve hozták össze az európaiak, hanem a háromszoros világbajnok védelmének – az első játékrész hosszabbítása óta kényszerűségből középen Lisandro Martínez helyett Nicolás Otamendivel – bakijaiból. Scaloni kifejezetten idegesnek tűnt, ahogy csipőre tett kezek mellett kiabált a pálya irányába. Az első játékrészben látottakkal is ő lehetett kevésbé elégedett, nemcsak a számok mondatják ezt, hanem a szünetben meghúzott cseréje is. González helyét a szerkesztőségünk által is a kezdőbe várt Leandro Paredes vette át a tizenegyben.
16
ShakiraGaléria: Shakira, Justin Bieber, Madonna – ilyen a vb-döntőn a Half Time Show(Fotó: Lars Baron / Getty Images Hungary)
Nem igazán látszott, hogy tudna kijönni a spanyol szorításból Argentína. Ráadásul Scaloni elképzeléseihez aligha passzolt, hogy a középpályára ütköző embernek behozott Paredes alig öt perc alatt besárguljon. Rövid idő alatt két nagy mentés kellett a címvédő védelmétől, nehogy hátrányba kerüljön. Előbb Ruiz visszatett labdáját sikerült elpöckölni az érkező Mikel Oyarzabal elől, majd Gonzalo Montiel zárt vissza épp időben, hogy a büntetőpont magasságában lábujjheggyel elpöckölje a labdát a ziccerben érkező Cucurella elől. Az Independiente védőjének ez lett az utolsó megmozdulása, pillanatokkal később húzódás miatt őt is le kellett cserélje a dél-amerikai kispad.
Ezúttal már a labdakihozatalokkal is meggyűlt az argentinok baja. Fordulástól a második ivószünetig pontosan annyi pontos passzt tudott összehozni a támadóharmadba (5), mint ahány lövése vagy fejese volt ugyanebben a periódusban Spanyolországnak.
De la Fuente a rendes játékidő utolsó negyedórájára ezúttal is behozta a torna csodacseréjét, Mikel Merinót. A beszállása után alig két perccel jól is indult egy kipattanóra, de a sok bizonytalankodása ellenére valahogy minden lövésre odaérő Martínez ezt is megúszta. S ezen a ponton már nem is a kérdés érett igazán, hanem a válasza. Ki lehet-e húzni egy vb-döntőn 90 percet annyira alárendelt szerepben, mint amibe Messiék kerültek a második játékrészben? Amikor Laporte közelről érkező fejese is kikötött valahogy az Aston Villa világbajnokának kezei közt, már borítékolni lehetett az igen.
Mindezt egészen pontosan nulla gólszerzési kísérlettel dél-amerikai oldalon. Nem pontos próbálkozással. Lövéssel, fejessel, bármivel, ami egy pillanatig is veszélyeztette volna Simón kapuját.
Hogy azért ne legyen felhőtlen a hosszabbításra készülő argentinok öröme, Fernández egy teljesen felesleges szabálytalansággal a 93. percben begyűjtötte a második sárga lapját. S bárhogy reklamált, kérlelte a bírót és a videóbírót, nem volt ok a kiállítás visszavonására. Esetleg az öltöző helyett Donald Trump díszpáholya felé vehette még az irányt, ha más nem, hátha a szünet utánra eltörlik a piros lapját… a pályán mindenesetre nem maradhatott.
20
Gonzalo Montiel, az argentin válogatott játékosa küzd a labdáért Marc CucurellávalGaléria: Spanyolország-Argentína világbajnoki döntő mérkőzés(Fotó: Jeenah Moon / Reuters)
A tizenegyesekig már nem lehetett kibírni
A 97. percben több tucat üdítős pohár röppent a magasba a spanyol szektorokban, ám teljesen feleslegesen. Neco Williams ugyan 10 méterről, enyhén balról a hálóba lőtt egy kipattanót, de már Slavko Vincic játékvezető sípszava után történt mindez. Ezúttal az Eb-győztes játékosai reklamáltak hiába, mint a sokadik visszajátszásból kiderült, az akció korábbi szakaszában, Merino szabálytalanul fordult Otamendiről, ezért nem lehetett érvényes a találat.
Tíz emberrel, körömszakadtukig védekezve viszont egyre kellemetlenebbül érezhette magát Scaloni és a stábja. Ha nincs Martínez már rég eldőlhetett volna az arany sorsa, ezúttal pedig már Vincicnek is hálálkodhattak. Érzésre ugyanis bőven lett volna olyan játékvezető, aki nem fújja le a faultot a kontaktra kellő meggyőzőerővel rájátszó Otamendin.
A csapatokban lévő feszültségről mindent elárult, hogy nem akadt a kispadoknál olyan cserejátékos, aki a helyén ülve követte volna a ráadás perceit. Ez pedig egyúttal a játékvezetői stáb erélyességéből is sokat megmutatott.
Előbb-utóbb el kellett fogyjon a címvédő szerencséje. A gyors térfélcsere után pedig meg is történt, ami már csak idő kérdése volt. A jobbról beívelt labdát éles szögből Williams ezúttal nem próbálta meg kapura fejelni, hanem okosan inkább visszatette a második hullámban érkező társnak, Ferrán Torres pedig nyolc méterről nem hibázta el a ziccert (1–0). Ezúttal már teljes joggal röppentek magasba a poharak, az arcukat a mezükbe temető argentinok gesztusa pedig több mint árulkodó volt, hisznek-e egy újabb, csodával felérő megmenekülésben.
Mert más a Zöld-foki Köztársaság, Egyiptom vagy épp Svájc ellen, de még a játék képét látva Angliával szemben is összehozni egy nagyon fontos gólt a szükség perceiben. S más a regnáló Európa-bajnok, a torna legjobb támadógépezetét, a franciát is lenullázó Spanyolországgal szemben…
Torres nem sokkal később a kegyelemdöfést is megadhatta volna Messiéknek, de néhány milliméteres les miatt nem adták meg az újabb találatát. Ez pedig mintha felkorbácsolta volna az argentinokban megmaradt utolsó csepp önbecsülést, és a vészüzemmódban előrehúzódó Marcos Senesinek szinte a semmiből még akadt is egy nagy helyzete az egyenlítéshez. De gól – a meccs összképe alapján talán joggal – ebből sem lett.
Az utolsó percekben Argentína több veszélyt alakított ki az európai kapu előtt, mint azt megelőzően több mint kétórányi játékból, ám a vereség elkerüléséhez ennyi futball kevés volt.
Spanyolország története második vb-döntőjét is behúzta, így a nemzetek örökrangsorában feljött Franciaország és Uruguay mellé (2) holtversenyben az ötödik helyre.
20
Ferran Torres, a spanyol válogatott játékosa ünnepli első gólját Lamine Yamallal és csapattársaivalGaléria: Spanyolország-Argentína világbajnoki döntő mérkőzés(Fotó: James Lang / Reuters)
Labdarúgó-világbajnokság, 2026
Döntő
Spanyolország–Argentína 1–0 (F. Torres 106.) – hosszabbítás után
New York/New Jersey-stadion, East Rutherford. Vezette: Slavko Vincic (szlovén)
SPANYOLORSZÁG: Simón – Porro, Laporte (E. Garcia, 99.), Cubarsí, Cucurella – F. Ruiz (Pedri, 61.), Rodri (Zubimendi, 99.), Baena (N. Williams, 75.) – Yamal, Oyarzabal (F. Torres, 61.), Olmo (Merino, 75.).
Szövetségi kapitány: Luis de la Fuente
ARGENTÍNA: E. Martínez – Montiel (Molina, 58.), C. Romero (Medina, 70.), L. Martínez (Otamendi, 44.), Tagliafico – De Paul (G. Simeone, 70.), Fernández, Mac Allister, N. González (Paredes a szünetben) – J. Álvarez (Senesi, 102.), Messi.
Szövetségi kapitány: Lionel Scaloni.
Böngéssze az Index világbajnoki mellékletét, ahol a cikkek mellett megtalálja a menetrendet, a csoportok állását, a játékoskereteket, a csapatleírásokat és a helyszíneket is. Játékunkban megtippelheti a vb-győztest, várakozásait a közösségi médiában is megoszthatja.
Tartsanak velünk több mint egy hónapon át, hiszen helyszíni tudósítónk rendszeresen exkluzív tartalmakkal jelentkezik a tengerentúlról. Meccsösszefoglalók, riportok, interjúk, podcastok, videók, érdekességek – minden egy helyen, minden az Indexen!
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ismerd meg a magyar labdarúgás hősének emlékezetes pillanatait!
Folytassa, Mister!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!