Miután július 17-én hivatalosan is a Munkáspárt elnökévé vált Andy Burnham, július 20-án, hétfőn fogadja III. Károly brit király, hogy Keir Starmer lemondása után kormányalakításra kérje fel Manchester egykori polgármesterét.
Ezzel a brexit-népszavazás óta eltelt tíz évben Andy Burnham lesz a hetedik miniszterelnök,
de III. Károly 2022-ben kezdődő regnálása óta is már a negyedik miniszterelnök lesz.
A brit uralkodó magyar idő szerint délben fogadja Burnhamet a Buckingham-palotában, miután először Starmerrel találkozik, aki hivatalosan is benyújtja lemondását. Starmer nagyjából Károly és Burnham találkozójával egy időben fogja elmondani utolsó beszédét mint miniszterelnök, de miután felkérik kormányalakításra, Burnham is szólni fog a nyilvánossághoz leendő új lakóhelye, a Downing Street 10. szám előtt.
Észak Királyának kikövezett útja a miniszterelnöki pozícióig
Az, hogy Burnham váltja Starmert, már Starmer lemondása előtt is nyílt titoknak számított a Westminsterben: Starmerrel szemben a munkáspárti képviselők már régóta elégedetlenek voltak, amiért a kormány és a párt támogatottsága folyamatosan csökkent, és a két évvel ezelőtti földcsuszamlásszerű győzelem után nagymértékben visszaesett, és már csak a második helyen áll a közvélemény-kutatásokban a Nigel Farage fémjelezte Reform UK mögött.
Burnham neve már januárban felmerült, hogy miniszterelnökként térhetne vissza a westminsteri politikai életbe, miután az országos politikát egyébként 2016-ban faképnél hagyta, és többször is azt nyilatkozta a most 56 éves politikus, hogy utolsó munkahelye a manchesteri polgármesteri hivatal lesz.
Azonban mivel Starmer és a párt elnöksége nem engedte, hogy elinduljon egy időközi választáson – amit egyébként a Munkáspárt el is veszített –, ezért az Észak Királyának is becézett Burnham visszatérésére egészen június 18-áig kellett várni, amikor a makerfieldi időközi választáson mandátumot szerzett, és megválasztott képviselőként immáron jogosult lett elindulni a pártelnöki, egyben a kormányfői pozícióért. Ekkorra már teljesen elfogyott a levegő Starmer körül, aki június 22-én be is jelentette lemondását másfél hónappal a Munkáspárt számára csúfos eredményeket hozó önkormányzati választások után.
Ezután a várakozásokkal ellentétben végül nem volt komoly verseny a pártelnöki és miniszterelnöki pozícióért, pedig korábban Wes Streeting egészségügyi miniszter lemondásával úgy tűnt, többen is elindulhatnak a pozícióért, ám végül kizárólag Burnhamet támogatták a munkáspárti parlamenti képviselők, így a pártelnökválasztás inkább volt egy koronázás, mintsem egy klasszikus verseny.
Burnham miniszterelnökségét a pártban nagyon várják: a több mint húszéves politikai tapasztalattal rendelkező egykori manchesteri polgármestert ugyanis Starmerrel ellentétben széles körben karizmatikus politikusnak és jó kommunikátornak tartják. Emiatt a pártban azt várják tőle, hogy
ha az Egyesült Királyság minden problémáját nem is oldja meg Burnham, de legalább a Munkáspárt támogatottságának folyamatos erodálását és a Reform UK növekedését megállítja
– nem véletlen, hogy néhány politikai elemző egyenesen úgy fogalmazott, Burnham a Munkáspárt utolsó esélye, hogy megakadályozzák egy esetleges Farage-kormány létrejöttét a legkésőbb 2029-ben tartandó választások után.
Burnham önéletrajza egyébként impozáns: még a 90-es évek derekán kezdett politikai karrierbe, amikor a brit parlamentben volt kutató, de 31 évesen már képviselőnek választották. Tony Blair kormánya alatt helyettes államtitkári és államtitkári pozíciókat töltött be, de az őt követő Gordon Brown alatt már kultúráért, médiáért és sportért felelős miniszter, majd pedig egészségügyi miniszter lett.
Miután 2010-ben véget ért a Munkáspárt kormányzása, két ízben is elindult a pártelnökségért, de mindkétszer alulmaradt, és végül sokak meglepetésére visszalépett az országos politikától, hogy Manchester polgármestere legyen. Ugyan vezetése alatt a város fejlődésnek indult, de több grandiózus ígéretét sem teljesítette, viszont népszerűsége töretlen volt, ami leginkább a jó történetmesélésének köszönhető – a koronavírus-járvány során kiérdemelte az Észak Királya becenevet is, miután a járvánnyal szemben bevezetett korlátozások ellen szólalt fel, és kiállt az észak-angliai munkások érdekeiért, hogy dolgozhassanak.
Mivel lesz másabb egy szemüveges, középkorú miniszterelnöknél egy másik szemüveges, középkorú miniszterelnök?
Mint már fentebb írtuk, Starmer miniszterelnökségének egyik legnagyobb problémája a jó kommunikáció hiánya volt, mivel általában a kormányfő nem tudta elmondani, mi az a nagy cél, amiért a briteknek a jelenben meg kell húzniuk a nadrágszíjat, miközben a brexit okozta gazdasági visszaesés és az államháztartás helyzete miatt túl sok mozgástere nem volt. Ugyanakkor az immáron egykori miniszterelnöknek így is vannak érdemei, de ezek a külpolitikában és nemzetközi kapcsolatokban keresendő, ami az átlagembereket annyira nem érdekli, ha közben hónapról hónapra fokozatosan nőnek a megélhetési költségek a Brit-szigeten.
A BBC információi szerint Burnham első miniszterelnöki beszédében hosszan kitér arra, hogyan kezelné a megélhetési válságot és milyen kézzelfogható segítséget nyújtana már rövid távon a szigetország lakóinak, igaz, alapvetően azt ígéri, a Munkáspárt 2024-es kormányprogramját fogja végrehajtani, azaz Starmerhez képest leginkább a politikai kommunikáció változhat drasztikusan.
Ugyanakkor Burnhamnek így is vannak Starmer, valamint a 2024-es kormányprogramtól eltérő tervei is:
Burnham például növelné az olaj- és gázkitermelést az Északi-tengeren, miközben a magánkézben működő brit víz- és áramszolgáltató cégekre nagyobb kormányzati kontrollt helyezne,
hogy ezekkel is csökkenthesse a rezsiszámlákat.
Pénteken immáron pártelnökként elmondott beszédében egyébként azt ígérte Burnham, hogy visszaadná a reményt a munkásosztály tagjainak, akiktől a politika az elmúlt években elfordult, ugyanakkor alapvetően vállalkozásbarát kormányzást ígért, viszont leszámolna az elmúlt negyven év neoliberális gazdaságpolitikájával.
Egyik legmeglepőbb ígérete ugyanakkor az, hogy
Burnham több jogot adna az önkormányzatoknak, a régióknak, valamint az Egyesült Királyság országainak
– igaz, Westminsterbe való visszatérése óta, de még Manchester polgármestereként is sokat beszélt arról, hogy több döntést kellene helyben meghozni, nem pedig az átlagemberek mindennapi problémáitól távoli Westminsterben, vagy a Downing Streeten. Érve szerint a decentralizáció segítheti növekedési pályára állítani a brit gazdaságot, ami először régiók, majd pedig az egész ország szintjén meg fog jelenni.
Ugyanakkor eddig szakpolitikai terveiről elég elnagyolva beszélt Burnham, aki azt ígérte, hogy kormánya nem a politikai pirospontokat szeretné begyűjteni, hanem a problémamegoldás fogja jellemezni.
Azonban Burnhammel kapcsolatosan leggyakrabban felmerülő kritika, hogy szeret az emberek kedvében járni, és általában azt mondja, amit a hallgatósága hallani szeretne, vagy ami éppen népszerű,
emiatt az ellenzéki pártok attól tartanak, hogy kormánya nem lesz képes meghozni nehéz, ám szükséges döntéseket, és csak a népszerűséget hajhássza majd – többek között erről beszélt a torykat vezető Kemi Badenoch is Burnham megválasztása után.
Egy biztos, Starmerhez hasonlóan Burnham sem könnyű feladatra vállalkozik, hiszen a brexit miatti gazdasági visszaesés és a költségvetés miatt túl sok mozgástere nincs, miközben kormányának olyan külpolitikai kérdésekkel kell foglalkoznia, mint a Donald Trump vezette Egyesült Államok Európával szemben nem feltétlenül baráti politikája, a Trump által indított Iránnal szembeni háború miatt dráguló energiaárak, miközben az Európai Unióval folytatott kapcsolatokat is új alapokra kellene helyezni.
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!