Csak kapkodták sokan a levegőt, amikor 2010 után kiderült, hogy génjeink 1-4 százalékban Neander-völgyi emberektől származik. Svante Paabo svéd evolúcióbiológus szenzációs felfedezése (elsőként írta le a Neander-völgyi rokonaink teljes genomját, ami 2022-ben orvosi Nobel-díjat ért számára) pedig nem engedte elhessegetni azt a kényelmetlen gondolatot, hogy őseinknek akkor bizony párosodniuk kellett a Neander-völgyi unokatestvérekkel, a magunknál, a Homo sapiensnél primitívebbnek tartott, durva barlanglakókkal, akik elképzeléseink szerint bunkósbottal jártak-keltek, és nem beszéltek összetett mondatokban.
Pedig azóta, hogy mészkőbányászok megtalálták az első csontleleteteket 1856-ban az Észak-Rajna–Vesztfáliai Neander-völgyben (medvecsontoknak hitték először), majd 1908-ban Franciaországban (La Chapelle-aux-Saints),
drámaian javult a neander-völgyiek imidzse.
Görnyedt hátú, szőrős, lomha, ám fölöttébb brutális alakokból, kifinomult szerszámokat készítő, szervezett vadászatokat tartó, csontékszereket készítő, egyenes tartású, intelligens emberrokonokká váltak. Akik talán még a halottaikat is eltemették. Mégis meghökkenést képes kiváltani, hogy a magas, nyurga, fürge észjárású Homo sapiens egyáltalán szemet vethetett és egybekelt a zömök, robusztus, mérsékelten kommunikatív Neander-völgyiekkel. Márpedig ez biztosan megtörtént, méghozzá egy új kutatás szerint
túlnyomórészt neander-völgyi férfiak (vagy inkább hímek?) párosodtak Homo sapiens nőkkel.
És nem a Homo sapiens férfiak tették a szépet Neander-völgyi lányoknak.
Vajon mivel vették le a lábukról a sapiens nőket? Vittek nekik nászajándékba vadkanfejeket? Netán a nők rendelkeztek valamiféle ellenállhatatlan csáberővel, aminek a jégkorszaki környezethez alkalmazkodó robusztus vadászok nem voltak képesek ellenállni? És egyáltalán: hogyan futottak össze?
Kiruccantunk Afrikából, belobbant az ősi szerelem
Már 400 ezer éve belakták Eurázsia hatalmas térségeit a neander-völgyiek, végtére is itt fejlődtek ki és alkalmazkodtak az egymást követő jégkorszakok zord körülményeihez. Ezzel szemben a Homo sapiens egy ízig-vérig afrikai hominida faj, és többszöri nekifutásra,
először mintegy 60 ezer évvel ezelőtt merészkedett ki Afrikából egy számottevőbb emberhullám,
és vetette meg lábát a világ minden szegletében, végleg kiszorítva a neander-völgyi rokonokat.
Európában körülbelül 45 ezer ezelőtt telepedtek le. A folyókat követve húzódtak a Fekete-tenger torkolatától a Duna mentén Közép- és Nyugat-Európába, ami akkoriban ijesztő hely volt. Kilométer vastag jégtakarók borították a kontinens egyes részeit. Viszont ahol kellően meleg volt, ott gazdag volt a vadvilág, és láttak világos bőrű emberszerű lényeket is,
akik hasonlóak, de mégis nagyon mások voltak, mint a sötét bőrű Homo sapiens.
Majd pár ezer évre rá – körülbelül 34 ezer évvel ezelőtt – a nender-völgyiek végleg leléptek a történelem előtti színpadról. Utolsó képviselőik nyomait egy Gibraltár melletti barlangban találták meg.
Volt mindenesetre jópár ezer évük a nagy találkozásokra, különösen a Közel-keleten futhattak össze gyakrabban. A vita pedig máig tart arról, vajon a Homo sapiens irtotta-e ki őket.
Kőbunkóval hódították meg a szíveket az ősi bonvivánok és don juanok
Nem voltak elképzelhetetlenek kisebb csetepaték az erőforrásokért, lakóhelyekért, de az is érvényes magyarázat, hogy jellemzően nem estek egymásnak, hanem békésen együtt lógott a két hominida faj. Jelenleg azt gondolják a paleoantropológusok, hogy a neander-völgyiek hanyatlása valójában már több tízezer évvel korábban elkezdődött, és egyre szétszórtabban, elszigeteltebben és egyre kisebb csoportokban éltek, amit a beltenyészetre utaló genetikai nyomok is egyértelműen mutatnak. Egy elmélet szerint
mikor feltűnt a Homo sapiens, a neander-völgyiek lassan asszimilálódtak az emberi populációkba, majd végleg eltűnt vérvonaluk.
Habár ez a beolvadásos teória addig nem rendelkezhet „füstölgő bizonyítékokkal”, amíg nem találnak rá egy ölelésben eltemetett neander-völgyi-sapiens pár csontjaira.
A fekete afrikaiakat kivéve minden modern ember hordoz 1-4 százaléknyi neander-völgyi gént (a fekete afrikaiak soha nem hagyták el az őskontinenst, a neander-völgyiek pedig Afrikába nem tették be a lábukat soha). A humán genom ezért nem hagy kétséget afelől, hogy a két fajnak egybe kellett kelnie. Méghozzá rendszeresen. Talán életvitelszerűen.
Kutatók most kiderítették, hogyan keveredhettek a két faj génjei. Neander-völgyi genomokat hasonlítottak össze neander-völgyi felmenőkkel nem rendelkező fekete-afrikai genomokkal és azt találták, hogy a neander-völgyiek X kromoszómái körülbelül 60 százalékkal több Homo sapiens DNS-t tartalmaztak a nem nemi kromoszómáikhoz, vagyis autoszómáikhoz képest. Mint tudjuk, a nőknek két X kromoszómájuk van, míg a férfiaknak egy X és egy Y kromoszómájuk. Szaporodáskor az anya mindig átadja az X kromoszómát, míg az apa csak akkor örökíti tovább a saját X kromoszómáját, ha lánya születik. Ezért az X kromoszóma gyakrabban öröklődik az anyától, mint az apától.
Ebből az következik, hogy a neander-völgyiek női ősei közül sokan valószínűleg Homo sapienszek voltak.
Meglepő felfedezés. Már az is ámulatba ejtő volt, hogy együtt háltak, de hogy a neander-völgyi férfiak kifejezetten a sapeins nőket preferálták, valóban meghökkentő fejlemény. Egyszerűen nem tudunk szabadulni a kérdéstől: hogyan pattanhatott ki a vonzalom szikrája a két faj között? Mit találtak a neander-völgyi férfiakban annyira szexinek a (modern) emberi nők – vagy fordítva? Netalán a vérmes, tesztoszterontól csöpögő, hipermacsó neander-völgyi vadász virtus vonzotta a sapiens nőket?
Nem az ész volt a fontos?
Új kutatások ugyanis arra utalnak, hogy bár a neander-völgyieknek ugyanakkora, sőt kicsit nagyobb volt az agytérfogatuk, a modern embereknek mégis több neuronjuk volt az agy magasabb szintű gondolkodásért felelős régióiban, és neuronjaik komplexebben kapcsolódtak össze – ami azt jelenti, hogy
a modern emberek valószínűleg gyorsabban tudtak gondolkodni.
A neander-völgyiek nehézkesebb nyelvi készségeivel kombinálva mindez arra utal, hogy a modern emberek előnyben voltak olyan kulcsfontosságú feladatokban, mint a vadászat és az élelemszerzés. Az elszigetelt neander-völgyi csoportok nem csak biológiailag, hanem minden bizonnyal kulturálisan is hátrányban voltak. De úgy tűnik, nem minden sapiens nő gondolta így, és talán aképp történt, ahogy A kezdet kezdete című filmben:
5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!