A látatlanban gyűlölködés filozófiája nem áll messze az emberektől. Ez főleg sztereotípiákra épül, amik nem feltétlenül alaptalanok, ellenben kifejezetten károsak. A mozi világában sincs másképp, a jelenség pedig zömmel akkor kerül felszínre, amikor megjelenik egy szinte mindenki által várt film. Ilyenkor előbújnak a hőbörgők, akik csak azért sem állnak be a sorba. Rejtély, hogy mi ebben a szórakoztató, főleg mert a szóban forgó emberek meg sem nézik az általuk kifogásolt műveket, hogy esetleg legyen alapja a kritikájuknak. Régóta ez van, és esélyes, hogy nem is fog megváltozni soha.
Kicsit árnyaltabb szituáció, amikor hasonló történik egy-egy film szereposztása miatt. Az internet korában pillanatok alatt el lehet lehetetleníteni bárkit és bármit, volt is rá példa nem egyszer. A Disney tudna erről mesélni, ők többször elhasaltak a „woke”-nak titulált próbálkozásaikkal. Volt, amikor okkal zúdult népharag az adott produkciójukra, például a Hófehérke esetében, amikor a casting és a kész mű is borzalmas lett, de a szintén nagy visszhangot kiváltó A kis hableánynál az afroamerikai címszereplővel volt a legkisebb probléma.
Induljon az uszítás
Előzetesen nem sokan gondolták volna, hogy hasonló vádakkal fogják illetni napjaink egyik legjobb rendezőjét, mégis így történt. Christopher Nolan Odüsszeiája az év egyik leginkább várt mozija, igazi eseményfilm volt, annak ellenére, hogy már jóval a bemutató előtt nagy vihart kavart, elsősorban az említett szereposztással. Először a rapper, Travis Scott szerepeltetése adott okot a felháborodásra, majd felröppent a pletyka, hogy az egykoron Ellen Page-ként ismert Elliot Page bújhat Akhilleusz bőrébe. Page végül nem a legendás harcost formálta meg, de erre még visszatérünk. Szintén tömegével akadtak ki az emberek, amikor kiderült, hogy a trójai háborút közvetetten kirobbantó Szép Helénát a kenyai származású Lupita Nyong’o játssza. Ebben az esetben
annyira eldurvult a gyűlöletkampány, hogy több közösségi médiás felület tele volt a színésznőről készült előnytelen fotókkal, amelyeket a 12 év rabszolgaság című filmből vágtak ki.
Ebben egy sanyarú sorsú rabszolgalányt formált meg, alakításáért pedig Oscar-díjat kapott. A „ragebait”, vagyis az uszító, ráadásul hazug tartalom ennek ellenére bejött, ugyanis a legtöbben elhitték, hogy a színésznő így fog kinézni az Odüsszeiában. Néhány keresetlen szó érte az Athénét életre keltő Zendayát is, de ez már elenyésző a többi példához képest.
Ahogy közeledett a bemutató dátuma, úgy erősödtek ismét a negatív hangok, és elkezdték rebesgetni, hogy ez lehet Nolan első igazi bukása, mondván, a nézők bojkottálják a filmet. Július 16-án végül megérkezett a mozikba az Odüsszeia, így mindenki a saját szemével győződhetett meg arról, hogy a rendező valóban „eladta-e” magát a politikai korrektség jegyében.
Mi az igazság?
Más kérdés, hogy a leghangosabban károgóknak nem volt arra szükségük, hogy lássák a filmet, helyette moziban felvett, 10-15 másodperces részletekkel és AI-videókkal támasztották alá az érveiket, mondván, Elliot Page milyen hülyén fut, és mennyire pocsék Akhilleusz. A többi szereplőnél nem igazán kellettek példák, csak a hónapok óta ismételt rigmusokat vették elő újra. Kicsit nézzük meg, hogyan öregedtek ezek a vádak, illetve mennyire rombolták le Nolan eposzát. Mint említettem
Page nem Akhilleuszt alakítja (ő fel sem tűnik a filmben), hanem Szinónt, aki egyébként nem szerepel Homérosz eposzában, ő Vergilius Aeneis című művének egyik figurája.
A rendező a saját stílusában írta át a karaktert, hogy tökéletesen illeszkedjen ebbe a világba. Page, vagyis Szinón mindössze két fontosabb jelenetben tűnik fel, abból az egyik az Odüsszeia kulcsfontosságú pillanata. Travis Scott nem véletlenül merült feledésbe a viták alatt, ő egy névtelen bárd, aki Pénelopé kérőinek énekli meg a trójai háborút és Odüsszeusz hőstetteit.
Lupita Nyong’o Helénája kap egy kis csavart, ráadásul a színésznő Klütaimnésztra szerepét is eljátssza, aki a szépség testvére. Van egy kifakadós, érzelmes jelenete, amiből a kárörvendők kivágtak egy pillanatképet, ezzel bizonyítva, hogy Nyong’o igenis ronda. Az ilyesmire szokták azt mondani, hogy vergődés? Az isteni jelenlét Nolan művében inkább szimbolikus, egyedül Zendaya Athénéje ölt testet, noha őt is be lehet tudni a főhős lelkiismeretének vagy elemelt tudatállapotának.
A sokak által kifogásolt négy színész, illetve karakter nagyjából szűk 20 percet szerepel a filmben.
Igen, összesen. Ettől kellett rettegni, ezért kell bojkottálni egy 172 perces mozit. Az már részletkérdés, hogy egyikük alakítása sem rossz, sőt.
A szezont a fazonnal
A rosszmájúság és a primitív sárdobálás azonban nem áll meg annál, hogy milyen színészeket szerződtettek. Nincs azzal probléma, ha valakinek nem jön át Nolan stílusa, ugyanakkor ha kritizálunk valamit, győződjünk meg róla, hogy nem beszélünk-e marhaságokat. Több internetes fórumon, illetve kommentszekciókban alakultak ki parázs viták arról, hogy Nolan mennyire felszínesen mesél. Elvégre hol van Akhilleusz, miért csak ennyit látunk a trójai háborúból, illetve a 2004-es Trója című film mennyivel jobban megragadta Homérosz művének lényegét. Öntsünk tiszta vizet a pohárba.
Az Odüsszeia és az Iliász két külön mű. Miért kérjük számon az egyik cselekményét a másikon?
Az Iliász a trójai háború egy szeletkéjét meséli el, amelyben valóban Akhilleusz az egyik főszereplő. Az Odüsszeia ellenben a háború utáni Odüsszeusz bolyongását emeli a középpontba, és noha vannak közös karakterek, a két mű merőben eltér egymástól.
Go woke, go broke?
Ezek után már csak egy kérdés maradt: Christopher Nolan tényleg megbukik, és nem érdekli az embereket az Odüsszeia? Aki rendelkezik némi rálátással a mozis piacra, az sejthette, hogy ez nem így lesz, de fordítsuk le a számok nyelvére. A film 123 millió dollárral nyitott Amerikában az első hétvégéjén, amire a világ többi része rápakolt még 140 milliót, így összesen 260 milliós hozománynál jár az Odüsszeia. Ráadásul korhatáros alkotásról van szó, ami korlátolja a célközönséget, így még nagyobb bravúr ez a szám. Mindössze egy Nolan-mű indított jobban ennél, A sötét lovag – Felemelkedés képében, amely anno globálisan 291 millió dollárt kaszált egyetlen hétvége alatt.
A bevétel mellett a kritikák és a nézői visszajelzések is kiugróan pozitívak. Az IMDb-n jelenleg 8,4 ponton, a Metacriticen 89-en, a Rotten Tomatoes kritikagyűjtő portálon pedig 95 százalékon áll a film (itt a nézők 97 százalékosra értékelték). Nolan nem foglalkozott a negatív visszhanggal, hagyta, hogy az eredmény önmagáért beszéljen, a számok pedig szép fityiszt mutatnak a sértődötteknek.
Van kiút?
Senkit nem akarok meggyőzni arról, hogy az Odüsszeia a világ – vagy akár az év – legjobb filmje. Bőven vannak hibái, és bizonyos aspektusait ki lehet kezdeni, azonban a csaholó internetes közösségek által gerjesztett gúny és gyűlölethullám minden, csak nem jogos. Az ilyesfajta utálkozás már régóta a mindennapjaink része, és nemcsak a kultúrába fészkelte be magát, ott van a közéletben, de még a legártalmatlanabbnak gondolt szituációkban is.
Még csak meg sem kell nézni a filmet, akit nem érdekel, engedje el, noha ha valaki, akkor Nolan megérdemel egy esélyt. Az a probléma, hogy az emberek felszínesen ítélkeznek, végletekben gondolkodnak, lusták vitatkozni, vagy akár meggyőződni arról, hogy amit támadnak, az valóban rossz. Szomorú és bosszantó, hogy erre a szintre jutott a kommunikáció, de az Odüsszeia számai bizonyítják, hogy létezhet kiút az intellektuális gödörből, és ehhez még csak egyet sem kell értenünk.
(Borítókép: Matt Damon és Zendaya az Odüsszeia című film egy jelenetében. Fotó: UIP-Duna Film)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ismerd meg a film mögött álló művészek történeteit és szerezd be a Hogyan tudnék élni nélküled? kulisszakönyvét!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!