„Csernus Mariann egész életében törékenynek látszott, miközben ő volt az egyik legerősebb ember, akit ismertünk. Ereje a kivételes szellemi és erkölcsi tartásából fakadt” – idézte fel búcsúbeszédében Sipos Imre előadóművészetekért felelős helyettes államtitkár az MTI közlése szerint.
Csernus Mariann némán is képes volt kiüvölteni magából a fájdalmait
– fogalmazott Sipos, aki szerint Csernus Mariann megingathatatlan volt, pedig az élet újra és újra próbára tette, de őt sohasem lehetett megtörni.
Mellőzték, mégsem haragudott
A helyettes államtitkár felidézte, hogy fiatal korában a Nemzeti Színház nagy ígérete volt, aztán politikai okokból háttérbe szorították, de a színművész nem ítélkezett. „Ő megérteni próbált, évtizedekkel később is úgy reagált erre az időszakra: nincs bennem harag, árnyalni kell a dolgokat. Nem sértődött meg azért, mert mellőzték, nem is panaszkodott”.
Sipos Imre beszélt arról is, hogy Weöres Sándor egy napon a kezébe adta a Psyché kéziratát és azt mondta neki, kezdjen vele, amit akar. Csernus Mariann ezután több mint 500 alkalommal lépett fel a Psychével, járta az országot, a művelődési házakat, a kisvárosokat és a falvakat önálló estjeivel, „megteremtette a saját útját és a saját életművét”.
Csernus Mariann nem előadott, hanem velünk együtt érzett és gondolkodott
– emlékezett vissza.
Rendszeresen úszott háton és közben mondta a Vizsolyi Bibliát
A helyettes államtitkár kiemelte, hogy a színésznő szerette a fiatalokat, kíváncsi volt rájuk, figyelte a tehetségüket, érdekelte a változó világ, nyitott maradt, pedig volt oka rá, hogy bezárkózzon. Nem érdekelte a siker, sem a dicséret, a közönség érdekelte és az igazság.
Nem hitt a bohém művész mítoszában, minden nap úszott, és közben a Psychét, aztán a Vizsolyi Bibliát mondta magában.
„Ez volt az ő mindennapi kötelező gyakorlata. A művészet rendje, Csernus-módra”.
„Imádtad az irodalmat, a verseket, a színházat, a természetet, a puli kutyákat. Rendszeresen úsztál háton. És közben mondtad a Vizsolyi Bibliát, a Psychét, Adyt, József Attilát, Weöres Sándort, az aznapi szerepedet. Döbbenet, csoda” – emlékezett egykori kollégájára Rancsó Dezső színművész, aki a Magyar Színház társulata nevében búcsúzott.
Ezután kollégái és tanítványai álltak mikrofonhoz, és személyes hangvételű beszédeikben mind kiemelték Csernus Mariann emberi és színészi nagyságát, műveltségét, munkabírását és elkötelezettségét a színészet, az irodalom és a művészetek iránt.
A Kossuth és Jászai Mari-díjas színésznő kivételes életútja
Csernus Mariann 1928. október 30-án született Budapesten.
Több mint hetvenéves színészi pályafutása során a magyar és a világirodalom klasszikusainak számos jelentős szerepét alakította, de kiemelkedő sikert aratott önálló estjeivel is. Weöres Sándor Psyché című művét mintegy ötszáz alkalommal adta elő, 2000-ben párhuzamosan játszotta Örkény Macskajátékának Gizáját a szekszárdi Deutsche Bühne színpadán német nyelven és magyarul a Karinthy Színházban.
Legendássá vált a Vizsolyi Biblia című estje, valamint emlékezetes alakítást nyújtott Szabó Magda Az ajtó című regényének színpadi változatában. Önálló estjeivel csaknem kilencvenöt éves koráig rendszeresen fellépett. Műfordítóként és íróként is dolgozott, több önéletrajzi ihletésű kötetet jelentetett meg.
Munkásságát Jászai Mari-díjjal, Érdemes Művész címmel, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével, Kossuth-díjjal, Arany Medál-életműdíjjal és a Magyar Teátrum Életműdíjjal is elismerték.
(Borítókép: Csernus Mariann Kossuth-díjas színész a 90. születésnapja alkalmából tartott ünnepségen a Magyar Színházban 2018. október 30-án. Fotó: Balogh Zoltán / MTI)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!