Egy nem akármilyen néniről elnevezett budai vendéglő kerthelyiségében várom Pajor Tamást, aki önmeghatározása szerint konceptuális szóművész. Vacsorázni fogunk. A helyszín maga a megtestesült idill, a körülmények már-már giccsesnek hatnak. A tágas konyhából kihallatszó sertepertelés, a finom illatok, a randevúzó párok, a jó kedélyű nyugdíjasok szörppel, szódával és fehérborral, születésnapot ünneplő családok és természetesen a honi vendéglátás világából jól ismert pincérarchetípusok, kedvesek, de megátalkodottan szigorúak.
Különleges konstelláció
Ó, aah, Neurotic, gondolom magamban, amikor leül. Sokat, sokszor beszélt már azokról az időkről, de nem megkerülhető témakör. Két söritalt rendelünk, jéghideg korsóban szervírozzák. Talán mégsem mozdult el a világ annyira, mint ahogy Pajor Tamás egyébként gondolja. A világ olyan, amilyen. Most éppen ilyen. Több mint tűrhető. Majd elmúlik ez is.
Vannak a szövegtengeren hajózó dalszövegírók között olyanok, akik a fél karjukat odaadnák azokért a dalszövegekért, amiket a Neurotic idején írt. Akár egyetlen sorért. Fél karjukat? Bármit, pontosabban akár az életüket is. Pontosan tudom.
Nézze, ekkora időtávlatban már tulajdonképpen mindent meghaladtam a Neurotickal kapcsolatban, amit mondtam és gondoltam. A kultúrtörténetből ismerős lehet, hogy a mű önálló életre kel, jelen esetben kanonizálódik, ezért érzelemmentesen lehet róla véleményt nyilvánítani
– mondja, hozzátéve, hogy a Neurotic máig tartó hatásához különleges konstelláció kellett. A speciális nyitottság, a befogadó közeg, tehetség az alkotó részéről, a korszellem, az ihlet, a mondanivaló, mindez együtt pedig olykor különleges módon hat az emberekre, és mozgat meg akár több generációt is. No meg persze a diktatórikus hatalommal és a monokróm társadalmi szövettel szemben alternatívát kínáló underground.
„Ha ezek némelyike hiányzik a képletből, akkor már más az eredmény. A Neurotic példátlan utóéletére a számos komponens együttállása a magyarázat, amely előtt magam is meglepetten állok.”
Dixi
Engem nem lep meg, számos jelentős dalszerző és dalszövegíró mondta már el (akár magánbeszélgetések alkalmával is), milyen revelatív erejűnek tartják sorait. Pajor a jéghideg sör felett elmélkedve arra jut, hogy emellett vagy ennek ellenére formanyelve nem teremtett olyan dalköltői iskolát, mint például Lovasi Andrásé, akinek hatása Beck Zolitól Bérczesi Robin és sokakon át, mondjuk, Szendrői Csabáig terjed.
– Milyen jól lehűtötték, így kell ezt csinálni! (a sört – a szerk.) Lovasi Andrásra viszont hatott Víg Mihály, akit Bandi is bevallottan nagyra tart. Viszont Lovasi dalköltészeti világának számos ismérve felismerhető az utána következőknél, akiknek kiválóságából természetesen ez semmit nem von le, hiszen autentikusak, saját világuk van. De Lovinál a dalszövegírói előadói módozat, az egy elágazási pont, a Neurotic esetében talán a korábbi hagyományokkal radikálisan szakító, asszociatív, nyelvi leleményekre épülő dalköltészet az, ami inkább létében volt úttörő, de mintázata kevésbé jelenik meg az azt követő generációknál.
– De hát ön sem tudta folytatni.
– Ez nem igaz, én folytattam. Azt a formanyelvet használom mind a mai napig, ami akkor, a 80-as évek közepén megszületett, ez működött az Ámen zenekarban, az azzal egyidejű, de attól elkülöníthető projektjeimben és az elmúlt tíz évben felépített szózenei univerzumomban is.
De vajon kik hatottak Pajor Tamásra? Azt mondja, hogy az élő kommunikációjára a legnagyobb hatást Konrád György és Tamás Gáspár Miklós („aki olyan elegánsan volt kommunista, hogy az embernek majdnem kedve támadt a marxizmushoz”) gyakorolta.
Mind a két nagyságot személyesen ismerte, Konrádot egyfajta atyamesterének tartja. Mindkettőjük műveltsége, szókészlete, virtuozitása lenyűgöző volt, de míg Konrádnál a nyugodt, polgári bölcselet míves mondatai domináltak, addig TGM-nél a briliáns attraktivitás adta a retorikai bravúr utánozhatatlan szépségét.
Költészetére azonban az underground szcéna hozzájuk képest kevésbé ismert, de annál kultikusabb alakja,
Gémes János Dixi volt a legnagyobb hatással,
akinek viszont alig maradtak fenn írott szövegei.
„Egészen egyedülálló, csak rá jellemző szürreális, automatikus beszédet, szóözönt volt képes előállítani, mégpedig korlátlan terjedelemben, főleg, ha jó formában volt, amelyben tulajdonképpen minden tagmondat a meglepetés erejével szolgált, és maga volt az éppen születő költészet” – fűzi hozzá.
Pajor szövegeiben pedig épp az ehhez hasonló szabad asszociációk, gondolatritmusok, nyelvi játékok és szellemességek a legmeghatározóbb elemek. „Meg persze a filozofikus tükörállítás a valóságra. Fáziskésessel, de később az újabb írásaim is meghatározóvá válhatnak. Nem lehet elvitatni egy alkotótól, hogy mindig ahhoz kötődjön a legjobban, ami épp most születik benne. Számos olyan szövegem van, ami számomra legalább annyira inspiráló, revelatív, autentikus és mai, mint évtizedek távlatában sokak számára a Neurotic-dalszövegek” – mondja.
Elbocsátó hites üzenet
Én arra figyeltem fel, hogy új dalai újra rendszerkritikusak. Nem is kicsit. Nagyon.
– Az ámenes időszakot nem tudnám a rendszerkritikus jelzővel illetni.
– Az metafizikai értelemben volt rendszerkritikus. A metafizikai munkás nem áll meg politikai rendszerek kritikájánál.
– De a Fidesz nagyon becsípődött önnek. Érdekelne, hogy mi volt az a pont, mi az oka annak, hogy hevesen kritizálni kezdte az előző kormányt. Kívülről nézve nagyon elválólagosan történt.
– Kívülről tűnhet így. Elismerem. De itt ezeknek a szép gesztenyefáknak is van egy nem látható része, különben nem lennének itt. Másfél éve távoztam a Hit Gyülekezetéből, illetve lettem felmentve ottani tisztségemből, és az említett politikai szerepvállalás intenzitása azért összefügg ezzel a ténnyel.
– Akartam is erről kérdezni, a gyülekezet közleménye olyan volt, mintha egy nagyvállalat bocsátotta volna el.
– Ezt hadd ne kommentáljam.
Az étlaphoz még egyáltalán nem nyúltunk, de nem is baj, hosszan fejtegeti gondolatmenetét. Ráérünk. Az érdekel, hogy mi okozott törést benne. De előbb felidézi, hogy gyülekezet eredetileg egy underground vallási mozgalom volt, amit az akkori állampárt megfigyelt és vegzált, amikor csatlakozott hozzá. Úgy véli, Isten kegyelmének köszönhető, hogy a Hit Gyülekezete ennyire népszerűvé vált a rendszerváltást követően.
Örül, hogy a siker részese lehetett, büszke rá a mai napig.
Inkább az intézményesülésben látja a problémák többségének gyökerét, mondván: „Amikor a szervezetiség megjelenik, főképp egy vallási közösségben, akkor általában vagy inkább óhatatlanul felmerül egyrészt a társadalomhoz való koncepciózus kapcsolódás, de ez még a kisebb probléma, mert ez igazolható, de a hatalommal is viszonyrendszert kell kialakítani. Pozíciók, érdekrendszerek, összeférhetetlenségek képződnek, amelyek a kezdeti célok ellen hatnak. Annak, aki a nagybetűs igazságot tűzi zászlajára, a kisbetűs igazságokban is helyt kell állnia, és autentikusan kell viselkednie. Ha ez nem sikerül, akkor a nagybetűs igazság mint védjegy fennmarad, alóla viszont kiharapja az őszinteséget a történések láncolata. Ekkor az egyének válaszút elé kerülnek, hogy egy megváltozott környezetben a korábbi állítás ugyanazt jelenti-e, vagy a körülmények átalakulása miatt esetleg már mást jelent ugyanaz az állítás. Tudjuk, hogy a megegyező dallam is más, ha alatta eltérő a harmónia.”
– Tudjuk, hogy Jézus hogyan viszonyult a hatalomhoz.
– Nyilván ő a minta, de Biblia olyan könyv, ami pont Isten szándékának köszönhetően óriási teret ad az értelmezésnek.
– Azt nagyon nehéz másként narrálni, hogy valaki kiveri a templomból a kufárokat.
– Azt nehéz.
– Azt is, hogyha valaki megállás nélkül az elesettekkel és a legkitaszítottabbakkal vállal közösséget.
– Mélyen egyetértek, sőt ennél sokkal meredekebbet mondok. Jézus azt mondta, hogy: »…az én királyságom nem ebből a világból való«. Tehát nagyon sok ponton be lehet bizonyítani Jézus hatalomkritikáját, intézményellenességét, de ugye olyan ige is van, hogy az írás fel nem bontható, és például a Jézus tanításait leginkább kifejtő Pál apostol, aki a nemzetek apostola, azért már alapított gyülekezeteket, adott számukra strukturált útmutatásokat, nála megvolt az intézményesülésnek egyfajta archetípusa, és sok történetet lehet citálni, amelyekben itt már kiábrázolódik a korabeli politikumhoz való viszony is mint paradigma.
Az előétel rendelésének pillanatában jutunk el a gondolatmenet feléig. Pajor Tamás húslevest rendel, én pedig tatár bifszteket.
Pajor „gondolatkísérlete” arról szól, hogy meg kell próbálni megérteni azokat, akik szerint a Fidesz – legalábbis elviekben – képviselt bizonyos erkölcsi értékeket. E narratíva szerint, mivel kereszténydemokratának mondta magát, egy kereszténynek őket kell támogatnia, ez felel meg a közügyekben történő evangéliumi szemléletű részvételnek. Mivel elmondása szerint ezt ő kezdettől másként látta, ezért belső körben már a 2010-es évek közepétől bírálta a Fideszt, aztán 2020-tól, a Covid-járvány beköszöntétől egyre nyíltabban, és végül ez vezetett oda, hogy több mint másfél évvel ezelőtt Gulyás Márton meghívta a Partizánba, mert látta, hogy kibeszél a kánonból. Az interjú következményei közismertek.
„Valóban kibeszéltem, és jó lelkiismerettel tettem, mert én nem tudtam bevenni ezt a kanyart. Még markánsabb hatalomkritikus lettem. Az már csak járulékos pozitívum, hogy mindez lehetőséget adott arra, hogy viszonylag rövid időn belül ledolgozzak egy időközben megképződött sajnálatos kulturális hátrányt.”
Ámen
Ez abból adódott, hogy amikor megtért, igent mondott Jézusra, a Bibliára, de járulékként egyben a gyülekezet kultúrájára is.
Ez szerinte természetes és életszerű volt, és kezdetben nem is bánta az emiatt átélt kulturális kirekesztettséget, azonban amikor az intézményesülés előrehaladtával ezek az övétől eltérő kulturális sajátosságok nagyra nőttek, és megmerevedtek, úgy érezte, már megsokasodott körülötte és benne az idegen anyag. Az élet számos területén feszítőnek tűnt neki ez a fajta szétfejlődés. Ezek között ha nem is első, de jelentős volt a politikai nézetkülönbség.
Pajor Tamás azt mondja, hogy ő budapesti zsidó család sarja, a jobboldali kultúra számára befogadhatatlan maradt. Alapvetően szociáldemokrata, liberális beállítottságú, úgy látja, hogy ha valaki áttekinti a diaszpóra történetét, akkor ezen nem fog meglepődni, miközben tiszteletben tartja a jobboldaliságot is. A Fidesz politikáját azonban semmilyen oldaliként sem tudja elfogadni.
Azért lettem ilyen heves antifidesziánus rétor, mert összehullámzott bennem a vallási intézményesüléssel együtt járó negatív tapasztalat a kereszténység átpolitizáltságával, az államegyházi hagyomány hosszú és véráztatta történetével, amely egészen a III–IV. századig nyúlik vissza. Ez egy olyan szörny, ami újraépíti a sárkányfejeit. Hiába vágta le a felvilágosodás meg a polgári forradalmak, újra és újra új mutációkban jelenik meg, most például a nemzeti-keresztény populizmus öltözetében. A nemzeti-keresztény szóösszetétel eleve egy hamiskás önellentmondás. Nincs olyan, hogy »nemzeti kereszténység«. A kereszténység nem nemzeti, hanem egyetemes, vagyis még csúnyább szóval internacionális. Mint a szocializmus. Ez persze egyáltalán nem mond ellent a hazaszeretet, a hazafiság gondolatának
– zárja a gondolatmenetet. Minthogy általában a nagy politikai nézetrendszerek simán szintetizálhatóak, általában az aktuális hatalmak vernek ékeket közéjük.
Magyar Péter bocsánatot kér
Főételt és az est második, egyben utolsó sörkörét rendeljük. Pajor Tamás vadas marhát rendel szalvétagombóccal, jómagam hagymás rostélyost sült krumplival választok, paradicsomsalátával. Jöhet a kéthetes böjt.
Míg a főételekre várunk, arról kérdezem, hogy az új kormánnyal is olyan kritikus-e, mint a korábbival. Töredelmesség nélkül bevallja, hogy nála még tart a rendszerváltó eufória. Örül, hogy Magyar Péter tanul a hibáiból, ha kell, bocsánatot kér, például a köztársaságielnök-választás körüli friss fejlemények miatt.
Azt várja, hogy vegyék elő azokat, akik az előző rendszerben valóban súlyos bűncselekményeket követtek el.
– Nem zavarja, hogy egy demokráciában nem szavazhat, mondjuk, »Kiss Józsefre« negyvenszer, ha akar? Mi van akkor, ha én negyvenszer szeretnék rá szavazni, miért csak tizenkét évig lehet képviselő?
– Látom, nagy a feszültség ekörül. Nem gondolkodtam még ezen.
– Engem aggaszt, még ha örülök is bizonyos pozitív fejleményeknek.
– Valószínűleg szélesebb társadalmi vita tárgyává kellett volna tenni. Ez nyilván egy populista döntés, amely a hatalommal való hálózatszerű és szisztematikus visszaélésekre reflektál.
– Súlyos törvényről van szó.
– Ez valószínűleg a politikai túlélések megakadályozásáról szól, aminek a melegágyában tenyészett a legsötétebb korrupció. Szóval az ilyesmit persze lehet kritika tárgyává tenni, de üdvözlöm például, hogy miniszterelnök csak nyolc évig lehessen valaki, mert a főhatalom más tészta.
Mire megérkeznek a főételek, már sokkal több kritikát tud megfogalmazni. Zavarja például az „óellenzékezés” sokszori pontatlansága, különösen az SZDSZ-ezést helyteleníti, mert sok esetben – még ha nem is Magyar Péternél – ez burkolt antiszemitizmust jelez. Másfelől az SZDSZ szellemi kemény magja volt a Kádár-rendszer egyetlen igazi, hősies ellenzéke, így különösen méltatlannak tartja az ő szerepük leértékelését.
„De továbbra is támogatom Magyar Pétert, miközben a kritikai érzékemet megőrzöm, és majd valószínűleg, amikor én érzem, és nem csak a barátaim mondják, hogy most már meg kell szólalnom, akkor majd megfogalmazok több kritikát. De egyelőre inkább csak apróságokat láttam” – mondja, és rendkívül alaposan megborsozza a vadas marhát.
Jézus és a bűnösök
A köztársasági elnök kérdésében már sokkal nagyobb egyetértés van az asztalnál: sok jelölt kell, és döntsenek róla közvetlenül az emberek.
Felmerül Rubik Ernő, Jeszenszky Géza, Bod Péter Ákos, Iványi Gábor, Márki-Zay Péter neve. Pajor hosszan sorolja a neveket, egyet azért én is mondok. Nádas Péter.
Majd Pajor Tamás arról beszél, hogy az intézményes vallások népszerűségi indexe a béka feneke alatt van. A pincérek pedig arról érdeklődnek, desszertet is rendelünk-e az újabb vallásfilozófiai értekezéshez. Nem rendelünk, inkább megisszuk söreink maradékát, a korsók tetején még mindig csinosan áll a hab. A világ talán mégis a helyén. Mi mozdulunk el.
„Miért van az, hogy Jézust körülvették a bűnösök, vonzódtak hozzá, nem menekültek el tőle? Manapság pedig a nem is annyira bűnösök is elmenekülnek a Jézus nevében beszélők elől. Miért van ez?” – kérdezi Pajor Tamás. A választ a levegőben hagyja, pontosabban az üres korsók felett. A kertkapun át távozik.
Részletek Pajor Tamás Weisz produkciójának dalszövegeiből:
Idő
Idő
Amíg nekem van,
én is adok másnak
Idő
Szállok, de emlékeim visszaásnak
Idő
Egyszer már van,
egyszer meg még nincs
Idő
Üvegen túli tárgy,
nem kell, hogy érintsd
Idő
Egyszer még nincs,
egyszer meg már volt
Idő
Tábortűz helye
képzeld, régen lángolt
Idő
Mikor jó, vágtat
mikor rossz, araszol
Idő
Ami elmúlt
lennie kell valahol
Idő
Előbb reményt ad
aztán kivéreztet
Idő
Féltett kincseid
egyszer kiké lesznek
Idő
Bennem máshogy megy,
mint a számlapon
Idő
Néni arca
túl hitvesi fátylakon
Idő
Szünetben is szüntelen
kalapálás
Idő
Kezdet és vég
hiányzó alapállás
Idő
Nem rajtunk múlik
de nekünk
Idő
Nem voltunk még
csak leszünk
Feljön a hold
és éjszaka lesz
Fénybe borít
a vén Budapest
Volt, ami volt,
és lesz, ami lesz
Most vagyok itt,
és én adom ezt
Az állat az új ember
Én már annyi mindent elértem, pl. reggeli buszt
Ennek ellenére megértem, ha te is ugyanúgy nekifutsz
Már élek, és nem csak létezem, bár még tudom, haloványan
Még csak leszek,
aki vagyok
Itt kétezerhuszon valahányban
Most nem beöltözni
hanem levetkőzni kell
Ez itt egy reciprok farsang
Teli tüdőből üvöltök vesszen az ezerszer megingott fals hang
Az állat az új ember
Az ember az új állat
Míg nálam az Úthenger
Addig sincsen nálad
Napelempark
Azt kérded, mi van már,
meg hogy mi lesz velem
Jobb minden divatnál,
ha szívem meztelen
Egy kicsit kihasználva,
de vesztenem
így is-úgy is lehetetlen
lesz nekem
Leszek dísz
a létezés tortáján
Leszek B közép,
de csak a golfpályán
Kimegyek azzal,
aki ma velem tart,
de bejövök majd,
mint a napelempark
Lamborghini
Vettem egy Lamborghinit hitelben
De már az első havival
elúsztam
És a szalagkorlátra se figyeltem
csak akkor láttam, mikor lezúztam
Én minden reklámnak szót fogadtam
És libamájjal etettem a pincsit
Mert múlt és jövő csak olyan van
hogy a pillanat soha nincs itt
Ezért nem lehet enyém,
mit úgy akarok,
hiába a termékreklám
Így az emberek szemében
nulla vagyok
de az állatok legalább felnéznek rám
Ezerszeresen
Éjjel kelek, hogy
az eget fehérre fessem
Küzdök, hogy a rosszak száma felére essen
Mert minden van, hogy minden mindenkié lehessen
Ezért szeressen mindenki ezerszeresen
Nem sanszos, hogy a világ pénze ölembe essen
Ha mégis, vigyétek,
nem kell, hogy enyém lehessen
És kivételesen
most ne részlegesen
Ezért szeressen mindenki ezerszeresen
Olyan vagyok, aki szereti
ha látszik
De beparázik, ha jönnek
a paparazzik
Nyomulnak
be a házig nézni,
hogy egzisztálok
Azt hiszik, úgy élek,
mint a lagzisztárok
Pedig az Abbey Roadhoz képest csak egy ebihal vagyok
De a dalomtól a kiadóm
behidal nagyon,
bár a széles tömegekben
jó, ha annyit kivív,
mint a kb. egy évtizede lekapcsolt iwiw
Mert ilyen szó van benne
Pl. hogy: „axióma!”
Túl bonyolult, és pörög is
mint a taxióra,
meg olyan sor, hogy:
„Fehérnek tűnnek
a smasszerkezek,
mert béremelést sürget
a hóhérszakszervezet.”
(Borítókép: Kolumbán Kitti / Index)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!