A videó megtekintéséhez engedélyezze a JavaScript-et, és/vagy fontolja meg egy HTML5 videót támogató böngésző használatát.
Három történet következik olyan interjúkról, amelyek gyorsan rossz irányt vettek, és amikről az álláskeresők úgy jöttek ki, hogy nem is bánják, ha nem veszik fel őket.
„A HR-es előbb sírt, mint én”
„Egy közepes méretű marketingügynökséghez mentem interjúra” – kezdi történetét a 29 éves Dóra, aki elmondta, hogy éppen elég nehéz magánéleti helyzetben volt, és még az állásinterjú reggelén is sírdogált az ágyában, de aztán összeszedte magát, kiskosztümöt húzott, és eldöntötte, hogy megpróbálja a legjobb énét mutatni. Sajnos az interjúztatója már nem volt ennyire profi.
„Már az furcsa volt, hogy a meeting szobában gyertyák égtek. A HR-es nő nagyon kedves volt, de túl kedves. Az első kérdés után – hogy miért akarok váltani – elkezdett könnyezni.
Azt mondta, ‘bocsánat, csak annyira emlékeztetsz valakire, aki elhagyott minket’. Azt hittem, ez valami metafora. Nem volt az.
A következő 10 percben gyakorlatilag ő mesélt a saját szakításáról, a cégvezetővel való konfliktusáról, és arról, hogy ‘már senkiben nem bízik’. Én meg csak ott ültem, és próbáltam visszaterelni a beszélgetést a pozícióra.
A második perc után már arra gondoltam, remélem, nem vesznek fel. Végül nem is hívtak vissza – de őszintén, nem is mentem volna ezek után ide dolgozni.”
A cikk folytatódik, lapozz!
Iratkozz fel a Bien.hu hírlevelére!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
A videó megtekintéséhez engedélyezze a JavaScript-et, és/vagy fontolja meg egy HTML5 videót támogató böngésző használatát.
Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!
állásinterjúálláskereséshorrorsztorikHRinterjútippekkarriermunkaerőpiacmunkahelyi tapasztalatok