Egészen különleges trilógia születésének vagyunk szemtanúi. Madarász Éva megálmodott egy világot, olyat, ami amúgy a miénk, a történelmünk része, regényfolyamának cselekménye mintegy száz évvel ezelőtt játszódik, a történet helyszínei egyszerre valósak és kitaláltak, ahogyan szereplői között is vannak valós alakok, de főként olyanok, akik a képzelet szüleményei, ám akár élhettek is volna.
A Menő Kiadótól eléggé menő, hogy már az első kötet megjelenésekor – ez az írás erről, a Veronika kisasszonyról szól – sorozatként indította útjára Madarász Éva történetét, és ennek gyűjtőcímet is adott: Gardedám nélkül.
Lányok, nők, asszonyok
Ez a vállallás azért is jelentős, mert ez a trilógia fitaloknak, kamaszoknak szól – miközben felnőttként is élvezetes olvasmány. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy Madarász Éva mindent komolyan vesz, történeti hátteret, valóságot, fikciót. Ám főként az olvasóit. Partnerként tekint rájuk, érett gondolkozású fiatalnak látja őket, olyan lelkeknek, akikben megvan a kíváncsiság, a vágy a tudásra, hajtja őket van a megismerésre való éhség.
Madarász Éva regényében nem csupán izgalmas cselekménytörténetet ír, nem csak szerethető és kevésbé kedvelhető karakereket teremt, hanem
a fikció eszközeivel mutat rá egy letűnt kor valóságának lényegére.
A Gardedám nélkül sorozat első kötetének, a Veronika kisasszony cselekménysorozata az első világháború kitörése előtt játszódik. A történet szereplői, hősei lányok, nők, asszonyok. Kitalált karakterek valós történelmi környezetben. A Kern család Budán, a Varázs utcába él, és a három lánytestvérhez, Hannához, Annie-hez és Fannihoz új nevelőnő, Veronika érkezik.
Krimi és kaland
Sokan most arra gondolnak, persze, hogy a Veronika kisasszony akkor egy száz évvel ezelőtti világba oltott lányregény, ám aki elolvassa, az rögtön tudni fogja, hogy attól, hogy a történet szereplői lányok, nők, asszonyok, a regény nem lesz rózsaszín. Kivéve könyv oldalainak élét, valamint a borító egyes mintázatnak színét, de ez meg a modern könyvkiadás egyik olyan vívmánya, amit a múltból hívott elő, és ami miatt egy könyvet sokkal inkább kedvünk támad kézbe venni (a grafika Kiss Gergely munkája), és az így befűzött, kemény fedlapos kötet azt az érzést erősíti, hogy valami értékes és maradandót kapunk.
A Veronika kisasszony ilyen regény, a szépirodalom része. Igényes nyelvezetű, letisztult képekkel dolgozik, karakterei olyanok, hogy a Kern-lányok simán lehetnének a mi lányaink, ifjú barátnőink is, útitársaink, segítőink, kísérőink.
Veronika kisasszony foglalkozása ma már nem gyakori, ám nem is példa nélküli. Száz éve még fontos volt. Más volt a társadalom szerkezete, felépítése, mások voltak a szokások, az elvárások. Fontos hivatás volt a nevelőké, amit Madarász Éva sem véltelenül válaszott a regényében szereplő Veronikának. Íróként ugyanis azt találta ki, hogy
a Gardedám nélkül sorozat minden regényébe beemel egy olyan szereplőt, aki valós személy, és életével olyan példát mutatott, amiről muszáj beszélni.
A Veronika kisasszony hőse, példaképe nem alakjában, hanem gondolataival, tetteinek hatásával jelenik meg. Így kerül az események fókuszába Brunszvik Teréz, az első magyarországi kisdedóvó megalapítója, akitől minden fejezet elején olvasható egy-egy fontos gondolat, amit az utókorra hagyott. Veronika nagy Brunszvik-rajongó, ráadásul a Kern család egyik régóta őrzött ládikójában rátalál a XVIII-XIX. században élt grófnő leveleire.
Ezek a levelek kerülnek aztán illetéktelen kézbe, és a regény ettől kezdve egyszerre lesz nyomozós, üldözős krimi, Jules Verne regényeinek világát idéző kalandos utazás.
Minden regény egy Kern-lány
A történetben fontos szerep jut a protagonistáknak, avagy a segítőknek, akik ezáltal szinte már főszereplő magasságba emelkednek. Olga, Veronika barátnője például olyan erős karakter, korát megelőző gondolkozású, szinte már modernkori nőjogi aktivista, akinek életőről simán el tudnánk képzelni egy spin-off sorozatot.
Ugyanez azonban elmondható Monicáról is, akinek életéről a Veronika kisasszonyban szinte mindent megtudunk, ám a felbukkanásásig terjedő évek megérnének egy önálló regényt.
És ilyen a párizsi árnyékvilágban otthonosan mozgó Pierre karaktere is, aki zsivány, szintén önálló kibontást érdemlő, erős karakter.
Mindez annak bizonyítéka, hogy Madarász Éva erős karaktereket alkotott, szépen felépített világot termtett.
A trilógiáját pedig úgy írta meg, hogy a Veronika kisasszonyban a Kern-lányok közül Annie kapja a főbb szerepet. Határozott lány, merész és bátor, olyan, aki nem fél attól, hogy megismerjen valami újat, a lényeg, hogy izgalom legyen benne.
A Gardedám nélkül trilógia Csók, Lilly című második részében Hanna lép az előtérbe, és megismerkedünk Steinschneider Lillyvel, az első magyar pilótanővel, akinek nevére a magyarok ma már szinte nem is emlékeznek, pedig korának nemzetközi sztárja volt; a jövőre megjelenő harmadik kötetben pedig Fanni kapja a főszerepet, valamint egy olyan magyar nő, akinek a nevét ugyan nem feledte az utókor, ám személyét ma még nem fedhetjük fel. Jövőre úgyis minden kiderül.
(Borítókép: Madarász Éva Veronika kisasszony című könyve. Fotó: Németh Kata / Index)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Lépjen be a házasság legnagyobb dilemmájába!
A döntés az Ön kezében van!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!