Cikkünk folyamatosan frissül…
Végső búcsú vesznek Szolnoki Pétertől , a Bon-Bon zenekar énekesétől. A búcsúztatást július 27-én 15 órakor tartják a biatorbágyi katolikus temetőben. A zenekar arra kérte mindazokat, akik szerették és tisztelték az előadót, hogy egy szál fehér virággal kísérjék el utolsó útjára.
Felhős, fülledt meleg van a Biatorbágyi temetőben, ahol folyamatosan gyűlnek a gyászolók, hogy utolsó útjára kísérjék Szolnoki Pétert. A gyászolók között a hazai kulturális és zenei élet számos kiválósága is lerója tiszteletét. A búcsúzók sorában ott van Török Tamás, Pindroch Csaba, Mező Misi, Sipos Tamás, Sipos Péter, Galambos Lajos, valamint Rudolf Péter és Nagy-Kálózy Eszter is.
Egyetlen szál fehér rózsa
A gyászoló tömeg síri csendben áll a ravatal előtt. A megrendült pillanatokban többen nem tudják visszatartani a könnyeiket.
A jelenlévők egy-egy szál fehér rózsával járulnak a ravatalhoz, hogy a virágok elhelyezésével róják le kegyeletüket.
A búcsúztató beszéd méltó módon foglalta össze életútját. De felidézte Szolnoki Péter salgótarjáni gyerekkorát, a zenei általános iskolai éveket és az első fuvolát, amely meghatározta egész későbbi pályáját. A katonazenekari és rendőrségi zenekari évtizedek adták meg számára azt a szilárd szakmai alapot, amelyre később a teljes könnyűzenei karrierje épült.
A hangszerekhez olyan természetességgel nyúlt, ahogy mások a saját használati tárgyaikhoz. Otthon volt a klasszikus zenében, a jazzben, a funkban, a rockban és a popban is
– hangzott el a ravatalnál.
A gyászbeszéd kitért a stúdiómunkákra, a legnagyobb magyar előadókkal való együttműködésekre, valamint a Bon-Bon együttesben Török Tamással eltöltött 33 esztendőre, amely során számtalan arany- és platinalemez, illetve generációs sláger született.
Geszti Péter is beszédet mondott
A búcsúztatón ezt követően Kőszegi Ákos lépett a mikrofonhoz. A színművész mély, zengő orgánumával Reményik Sándor Mi mindig búcsúzunk című versét mondta el.
17
Geszti PéterGaléria: Szolnoki Péter búcsúztatása 2026 07 27(Fotó: Tövissi Bence / Index)
Geszti Péter beszédében hangsúlyozta, mekkora érték volt az a semmihez sem fogható énekhang és művészeti jelenlét, amellyel Szolnoki Péter rendelkezett, és felidézte a közös munkákat, a Rapülők-koncertek emlékét is.
Geszti Péter rámutatott arra is, mennyire nehéz feldolgozni a Szolnoki Péter hiánya jelentette űrt.
Hátborzongató, hogy a rólad szóló Wikipédia-szócikk milyen hamar frissült. Milyen gyorsan lezárta a valaki vagy valami életed tól-ig adatait. A digitális térben az algoritmusok útjai kifürkészhetetlenek, itt a valós térben pedig, miközben apokaliptikus aszály sújt mindannyiunkat, a szívünket a te elvesztésed szárítja ki igazán
– fogalmazott.
Beszédében kitért a felületes média működésére és arra a mély, csendes gyászra is, ami a hallgatóságot elborítja.
Persze az a médiumok is elbúcsúztattak téged, akik amúgy sosem írtak rólad, mert nem volt elég érdekes számukra a zenei tehetséged, a felkészültséged, a munkád kiváló és kitartó minősége – semmi, ami a zenész becsületét adja. Bezzeg most! Érzelmesebb sztorit lehet a halálodból csinálni, és posztumusz címlapfigura lettél. Ahogy Hobo írja: »Halj meg és nagy leszel«. Én úgy mondanám: a legendák halva születnek
– fűzte hozzá Geszti.
A búcsúztató egyik legmegrázóbb és legszemélyesebb megemlékezését Pindroch Csaba színművész mondta el. Beszédében felidézte Szolnoki Péter gyermekkorát, zenei elhivatottságát, a közös emlékeket. „Azt mondják, az a boldog ember, aki az életben elkövetett rossztetteiért még a saját életében megfizetett, és a jókat, amiket tett, azt nem ő élvezi, hanem a gyerekei. Péter, ez neked sikerült. Az utat végigfutottad, a hitedet megtartottad” – mondta a színész.
My way
A szertartás végéhez közlekedve Rudolf Péter színművész lépett a mikrofonhoz, hogy tolmácsolja a gyászoló család, valamint a zenésztársak és a legközelebbi barátok búcsúgondolatait.
Frank Sinatra My Way című dalának klasszikus dallamaira kísérték át az emlékezők a gyászmenetet a ravataltól a pár méterrel odébb álló urnafalhoz. A piros cseréptetős, téglaberakásos építmény előtt feketébe öltözött, népes tömeg formált félkört: pályatársak, barátok és tisztelők sorakoztak fel néma tiszteletadással.
A Bon-Bon zenekar 2026. július 18-án jelentette be, hogy Szolnoki Péter 56 éves korában, súlyos betegség következtében meghalt. Az együttes néhány héttel korábban még arról tájékoztatta rajongóit, hogy frontemberüket kórházban kezelik. Akkor azt írták, az énekes a lehető legjobb kezekben van, állapotáról azonban nem közöltek további részleteket.
Az 1995-ben alapított Bon-Bon a kilencvenes évek második felének egyik legsikeresebb magyar popegyüttese lett. Szolnoki Péter és Török Tamás olyan slágerekkel vált országosan ismertté, mint A sexepilem, a Valami Amerika vagy a Holnaptól. Szolnoki nemcsak a Bon-Bon frontembereként, hanem stúdióénekesként is meghatározó alakja volt a magyar könnyűzenének: többek között a Rapülők dalainak refrénjeiben is az ő hangja csendült fel, emellett számos hazai előadó felvételein működött közre.
A Bon-Bon idén májusban még fennállásának harmincadik évfordulóját ünnepelte egy jubileumi nagykoncerttel. Szolnoki Péter és Török Tamás 2025 októberében az Indexnek adott interjújában idézte fel a zenekar indulását. Az énekes akkor úgy fogalmazott: „Elég lassan indult be, mivel volt négy év felfutásunk”, míg zenésztársa szerint rájuk különösen igaz volt a mondás, hogy „lassú víz partot mos”. Az igazi áttörést az 1999-es A sexepilem hozta meg.
Az énekes halála után pályatársak és közéleti szereplők sora búcsúzott tőle. Pély Barna, Geszti Péter, Janklovics Péter és Rónai Egon is személyes hangú bejegyzésben emlékezett meg róla, kiemelve zenei örökségét, emberségét és azt a meghatározó szerepet, amit a magyar popzenében betöltött.
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!