A tusványosi beszédet idén egészen más politikai helyzet előzte meg, mint az elmúlt másfél évtizedben bármikor. A Fidesz-KDNP április 12-i történelmi választási veresége után Orbán Viktor először szólalt meg ismét ellenzéki politikusként Tusványoson, ezért saját politikai közössége is jóval többet várt tőle egy hagyományos nyári iránymutatásnál.
Ellenállást hirdetett, politikai útitervet nem adott
Az előzetes várakozások szerint a beszédnek politikai diagnózist kellett volna adnia, irányt mutatnia a Fidesz megújulásához, és tisztáznia azt is, milyen szerepet kíván betölteni Orbán Viktor az új korszakban. Ehhez képest a beszéd legfontosabb üzenete a nemzeti ellenállás meghirdetése lett. Orbán Viktor az új kormányt „tiszás önkényuralmi rendszernek” nevezte, és politikai, valamint erkölcsi ellenállásra szólította fel híveit.
A Fidesznek ma az a dolga, hogy szolgálja és kiszolgálja a nemzeti ellenállást. A nemzeti ellenállás célja a szabadság helyreállítása, a szabadság pedig nem pártkérdés, sőt még csak nem jobb- vagy baloldal kérdése. A Fidesznek most a lehető legszélesebb ívet kell húznia, ahol minden szabadságszerető ember elfér. Ezért a Fidesznek most nem pártként, hanem szolgáltatóközpontként, inkubátorházként, ha úgy tetszik: faiskolaként kell működnie. A Fidesznek nem önmagát kell erősítenie, hanem a szabadságszerető emberek csoportjait és szervezeteit kell segítenie. Segíteni kell, hogy gyarapodhasson a szabadságszerető és a szabadság mellett bátran kiálló emberek száma. A cél a Fidesz számára most nem a hatalom, hanem a szabadság
– fejtette ki a volt miniszterelnök.
Azt is kijelentette, hogy a Fidesznek teljesen más politikát kell folytatnia, mint az elmúlt tizenhat évben. Az általa felvázolt teendőlista azonban inkább erkölcsi iránymutatás volt, mint részletes politikai program.
Nem esett szó arról, hogy a nemzeti ellenállás a mindennapi politikában mit jelentene, milyen szervezeti formát öltene, illetve milyen konkrét feladatokat róna a Fideszre, vagy esetleg egy ebből kibontakozó új jobboldali mozgalomra és személyesen Orbán Viktorra.
Csakhogy pontosan ezekre a kérdésekre vártak választ sokan a tusványosi beszédtől. Ehelyett a Fidesz megmaradt tábora elsősorban lelki felkészítést kapott az ellenzéki időszakra, részletesen kidolgozott és számon kérhető politikai útitervet nem. Orbán Viktor azt igyekezett meghatározni, hogy milyen politikai közösségként tekintsenek önmagukra a következő időszakban.
Éppen ezért hiányérzetük lehet azoknak, akik azt várták, hogy a volt miniszterelnök több, a jobboldalt jelenleg foglalkoztató belső kérdésben is elmondja az álláspontját. Nem beszélt arról, miként illeszkednek a nemzeti ellenállás koncepciójába azok a megújulást sürgető kezdeményezések és nyílt kritikákat tartalmazó nyilatkozatok, amelyeket az elmúlt hetekben például Ferencz Orsolya vagy Navracsics Tibor fogalmaztak meg.
Arra sem tért ki, hogyan látja azt a vitát, amely a mérsékeltebb és a radikálisabb jobboldali politizálást szorgalmazó szereplők között egyre élesebbé válik.
Orbán Viktor májusban, a Magyar Nemzetnek adott interjújában arról beszélt, hogy az újjáépítést mindig a tábor szélén, a kurucok és a radikálisok világában kell kezdeni. Azzal indokolta ezt, hogy ilyenkor a legnagyobb veszély az, ha a tábor széle leválik, radikális válaszokat keres, és emiatt a jobboldal kettészakad. Az is komoly vitát váltott ki a Fidesz-KDNP politikai közösségében, hogy második igeforrásának a Vadhajtásokat nevezte. Sokan ezért azt várták, hogy Tusványoson egyértelmű irányt mutat a mérsékeltek és a radikálisok közötti vitában. Erre végül nem került sor.
Ez azért lényeges kérdés, mert egy választási vereség után nemcsak politikai stratégiáról, hanem a politikai közösség karakteréről is dönteni kell. A tusványosi beszéd ebből a szempontból nyitva hagyta, milyen irányban képzeli el Orbán Viktor a jobboldal megújulását.
A belpolitikai fordulat kulcsát a gazdaságban látja
Hiányérzetük lehet azoknak is, akik az elmúlt tizenhat évben a kormányközeli sajtóban, intézményrendszerben vagy kulturális életben vállaltak szerepet, és az elmúlt hónapokban elveszítették egzisztenciális hátterük jelentős részét. Számukra sem hangzott el olyan üzenet, amely irányt mutatott volna. Különösen úgy, hogy egyelőre hiába kérték, az Orbán-kormányok idején megerősödött „nemzeti tőkésosztály” nyújtson segítséget a jobboldali szellemi és kulturális háttér fenntartásához.
A beszéd után Orbán Viktor egy kérdésre válaszolva azt mondta, szerinte nem az a legfontosabb kérdés, mi lesz a Fidesszel és a KDNP-vel, hanem az, hogy mi lesz a hazával. Ez persze jól hangzó kijelentés. Azok számára viszont, akik azt várják, hogy a Tisza-kormánnyal szemben stabil és jól szervezett pártpolitikai ellensúly épüljön fel, ez aligha elégséges válasz.
Legalább ennyire figyelemre méltó, hogy Orbán Viktor beszéde csak érintőlegesen foglalkozott a választási vereség okaival. Nem vállalkozott arra, hogy részletes számvetést adjon arról, mi vezetett a Fidesz történelmi kudarcához. Gondolatmenete sokkal inkább abból indult ki, hogy a következő évek politikai erőviszonyait már nem a választási kampány tapasztalatai, hanem a Tisza-kormány teljesítménye alakítja majd.
Orbán Viktor beszédének egy másik központi gondolata az volt, hogy Magyarország előtt olyan gazdasági nehézségek állnak, amelyekkel előbb vagy utóbb szembe kell nézni. A belpolitikai fordulatot pedig jórészt attól várja, hogy a Tisza-kormány nem lesz képes megfelelően kezelni ezeket a kihívásokat.
A tiszás önkényuralmi rendszernek nincsenek meg a gazdasági alapjai. A mozi véget ér, jön a valóság. Egy önkényuralmi rendszernek ha nincsenek meg a gazdasági alapjai, jó politikával akár még meg is lehet teremteni a gazdasági alapjait, de, tisztelt Hölgyeim és Uraim, én úgy látom, hogy nincs meg az a képesség és tehetség, hogy az önkény ma hiányzó gazdasági alapjait ők meg tudják teremteni
– fogalmazott a volt miniszterelnök.
A magyar politika továbbra is nyitott játszma
A tusványosi beszéd jelentőségét valójában csak hónapok múlva lehet majd megítélni. Akkor válik láthatóvá, hogy a meghirdetett nemzeti ellenállásból kialakul-e valódi politikai stratégia, és az is, hogy a Tisza-kormány politikájának középpontjában hosszabb távon is az elszámoltatás marad-e, vagy olyan gazdasági és nemzetközi kihívásokkal találja magát szemben, amelyek már a kormányzóképességet teszik próbára.
A jelenlegi közhangulat alapján egyelőre kevés jel utal arra, hogy a Tisza-kormányból esetleg kiábránduló választók automatikusan visszatérnének a Fideszhez. Azt sem lehet előre látni, milyen új politikai alternatívák jelenhetnek meg a következő években. 2023 végén még egyáltalán nem látszott reális forgatókönyvnek, hogy egy új, elsöprő erejű politikai erő ilyen rövid idő alatt alapvetően átrendezi a magyar belpolitika erőviszonyait. Most sem zárható ki hasonló fordulat.
Orbán Viktor idei tusványosi beszéde ezért inkább egy hosszabb politikai folyamat részeként értelmezhető, mint olyan megszólalásként, amely önmagában megválaszolta volna a Fidesz jövőjéről szóló legfontosabb kérdéseket.
A beszéd valódi politikai jelentőségét az dönti majd el, hogy a nemzeti ellenállás jelszava képes lesz-e valódi politikai szervezőerővé válni, miként reagálnak a választók, ha a Tisza-kormány nem tudja beteljesíteni a hozzá fűzött reményeket, valamint az is, hogy megjelennek-e új politikai kihívók. Az sem zárható ki, hogy a jobboldali térfélen új erőviszonyok alakulnak ki, amelyek a Mi Hazánk politikai súlyát is érdemben növelhetik. A politikában végül mindig az idő a legszigorúbb elemző.
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mi lenne, ha a jövő nem csak történne veled, hanem te alakítanád? Ez a könyv segít felkészülni, sosem tapasztalt módon. Tedd meg az első lépést most.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!