Christopher Nolan Odüsszeia-értelmezésének fő mondanivalója egy mondatban összefoglalható: ha a kereskedelmi útvonalak kézre kerítéséért felrúgod a béke írott és íratlan szabályait egy, a nők védelmében tetszelgő erőszaktevő kedvéért, azzal olyan sötét korba taszítod a világot, amely gyökerestül pusztítja el az emberi civilizációt.
A film ugyanis megfosztja a trójai háborút a klasszikus mitológiai romantikától: ebben a narratívában Szép Heléné elrablása csupán ürügy, a görögök valódi célja a fekete-tengeri kereskedelmi útvonalak megszerzése, a nők védelmezőjének pózoló Meneláosz pedig valójában egy bántalmazó erőszaktevő. Amikor a görögök a trójai faló cselével megszegik a béke és a vendégbarátság szent szabályait, nemcsak Tróját pusztítják el, hanem elindítják a bronzkori összeomlást is, amely a saját civilizációjukat is sötét korba taszítja.
Az üzenet tágabban is megáll. A nagyhatalmak számos alkalommal indítottak háborúkat magasztos morális jelszavakra hivatkozva, miközben a valódi motivációjuk a stratégiai kereskedelmi csomópontok feletti ellenőrzés volt.
A modern áthallások közvetlenül Donald Trump személyére és a közel-keleti háborúra mutatnak. Trump retorikájában rendszeresen a nők védelmezőjeként tetszeleg, miközben bíróság ítélte el szexuális visszaélés miatt. A 2026-os Irán elleni fellépés, a Hormuzi-szoros feletti ellenőrzésért folyó küzdelem, a felrúgott béketárgyalások és a morális álcák mögé bújtatott katonai csapások ebben az értelmezésben a civilizációnk bukásához vezetnek.
És valóban oda vezetett.
Ennek első lépéseként az elzüllő nép leváltotta nemzeti kormányunkat, majd július 7-én, kedd délután négy órakor megszűnt a hírszolgáltatás az egyetlen pontos, középen álló televíziós csatornánknál, az információszerzés Szent Gráljánál – blaszfémia keverni a görög mitológiát az angol legendákkal, de ez van –, az M1-nél.
Az időzítés pontos volt: a sugárzás abban a percben állt le, amikorra a délutáni Híradót hirdették. A képernyőn fekete alapon fehér szöveg jelent meg. „A közmédia nem hazudhat. Bocsánatot kérünk, amiért hosszú éveken át mégis ezt tettük! A közmédia most átalakul, hogy a jövőben független és hiteles legyen. A hírszolgáltatás átmenetileg szünetel. Maradjanak velünk!” Ugyanez került ki a hirado.hu-ra. A Kossuth Rádió helyén – amely 1924 óta üzemel – a Bartók Rádió műsora szólt. Az M4 Sport közvetítései, köztük a labdarúgó-világbajnokság mérkőzései, változatlanul folytatódtak.
Április 15.: Trója elesett
Meglepetés viszont nem érte azt, aki figyelt. A leállást ugyanis Magyar Péter három nappal a választás után, április 15-én bejelentette.
„A Tisza-kormány egyik első intézkedése az lesz, hogy felfüggesztjük a közmédia hírszolgáltatását. Egészen addig, amíg nem tudjuk biztosítani az objektív, pártatlan hírközlés feltételeit” – mondta a leendő miniszterelnök, majd hozzátette, hogy paritásos alapon, akár az összes parlamenti párttal létrehoznának egy grémiumot, amely biztosítja, hogy „akár a BBC-sztenderdeknek megfelelően, akár még jobb módon legyen objektív és pártatlan hírközlés, hogy bemehessenek az ellenzéki politikusok”. A Tisza-kormány alatt, ígérte, be tudnak menni a Fidesz politikusai vagy bármelyik ellenzéki politikus, elmondani a véleményüket, vitatkozni.
Hogy honnan indulunk, arra a Mérték Médiaelemző Műhely tavaly ősszel lezárt tartalomelemzése ad választ. A kutatók 2023 és 2024 május–júniusában vizsgálták az M1 és a Duna közös, 18 órai híradóját. Az abban elhangzó narratívák nagy részét, 204 alkalommal, kormánypárti szereplők beszélték el, az ellenzéki pártokra ennek éppen a negyede, 51 alkalom jutott. A Kossuth Rádió Déli Krónikájában az arány rosszabb volt: 219 kormánypárti narratíva mellett az ellenzék 39-szer fogalmazhatott meg sajátot.
Érdekesebb ennél, hogy a híradó leggyakoribb narratívája formálisan mégis az „ellenzéki párt vagy politikus pozitív üzenete” volt. A Mérték szerint ez látszat: jellemzően fél perces, sajtónyilvános eseményekből kivágott megszólalásokról van szó, amelyeket rendszerint kísért egy kormánypárti cáfolatot tartalmazó hír, vagy egy nagyobb anyag ugyanannak a politikusnak a kritikájáról. A teljes műsorszámot tekintve súlytalanná váltak.
Fél perc hang, cáfolattal. Ez volt a régi rend. Az új rendben egyelőre nulla perc hang van, mert a teljes hírszolgáltatás csak augusztus közepén indul újra.
Addig is van mit nézni az M1-en. Hogy pontosan mit, arra én magam is kíváncsi voltam, így kedden egész nap az M1 műsorain csüngtem, hátha hazatalálok a magyar valóságba.
Hajnali kettő: a lótuszevők
Odüsszeusz emberei egy szigeten olyan gyümölcsöt esznek, amelytől elfelejtik, hogy haza akartak menni.
Kalandjaim első meglepő állomását hajnali kettő előtt kilenc perccel értem el, amikor kezdődött a Frakk, a macskák réme, annak is A sonka ízű sajt című része. Hogy a gyerekmesének ki volt a közönségcélpontja kedd hajnalban, azon sokáig agyaltam, de valószínűleg a liberális fertőben megbújó reakciósoknak szánták, akik hét közben is fogyasztanak tudatmódosító szereket, és valami zugbuliból hazaérve egy érdekes trippre vágytak Lukrécia alánarrálásával, miközben egy darab sajtot falatoztak.
Húsz perccel később a Kérem a következőt! jött, tizenkét éven felülieknek ajánlva, karikás számmal a képernyő sarkában. Dr. Bubo hajnali kettőkor, korhatárjelzéssel.
A meséket nézve, félálomban, ahogy Odüsszeusz emberei, úgy én is elfelejtettem, hogy egyáltalán miért is kapcsoltam az M1-re. De nem tudtam leállni, túl édes volt a retró műsorok gyümölcse.
A hajnali ötös műsor Magyarország történetéről a második világháborúban egyébként egész érdekes volt. A hatkor kezdődő Erdély aranykora már kevésbé mozgatott meg, igaz, ekkorra már elég fáradt voltam és kezdtem betelni a retró gyümölccsel.
Kilenc óra: Kalüpszó szigete
Kalüpszó hét évig tartja magánál Odüsszeuszt egy szigeten, ahol semmi nem történik, és ahonnan üzenetet sem lehet küldeni. Én is ezen a szigeten találtam magam reggel 9-kor.
Ekkor ugyanis nem egy, hanem egyből két Linda-részt nézhettem végig. Előbb az első évad harmadik része ment, az Oszkár tudja, negyed tizenegykor pedig A tizennyolckarátos aranyhal, amelyben a margitszigeti halastóból lopják az aranyhalakat. Meglepő módon ez volt eddig a napom fénypontja, és el is kezdtem sajnálni, hogy a valóságban nem göngyölíthettem fel egy ilyen súlyú ügyet újságírói karrierem alatt.
Részlet a Linda című sorozatból
Fotó: TV2
És ha már újságírás, itt érdemes kitérni egy kicsit a hírekre.
A hirado.hu, mint olyan, nem üzemel. Aki felmegy az oldalra, egy közleménnyel találja magát szemben:
„Kedves Látogató! Feladatunk a közmédia online hírszolgáltatásának átfogó vizsgálata. Megértő türelmüket kérjük erre az időre, a független és hiteles közmédia megteremtésén dolgozunk. Köszönjük.”
Ennek megfelelően nem is frissül semmi a honlapon, és alapesetben tovább sem enged a közleményről, hacsak nem írjuk bele az url-be a keresett kategóriát – mondjuk, hogy belföld –, vagy nem egy hírről kattintunk át a hirado.hu-ra.
Legalábbis majdnem semmi. A sportrovat ugyanis nagy erőkkel dolgozik jelenleg is. Ez okozott egy kis anomáliát: bár politikai hírek nem jelennek meg, Magyar Péter posztolt a Formula–1-ről, így egy cikkel frissültek a #MagyarPéter címke alatt található hírek is. Itt egyébként még találni olyan című minőségi anyagokat, minthogy „Volt ukrán kém: Zelenszkijék fizetik Magyar Péterék kampányát”, vagy a személyes kedvencemet, a „Mintha megtört volna a lendület, amely a Tisza Pártot jellemezte” címűt – ez a jóslat valószínűleg nem Delphoiban született…
Azonban Kalüpszó szigetéről sikerült elmenekülnie Odüsszeusznak és hozzám is jutottak el hírek Linda szigetéről, annak ellenére, hogy híradóval nem találkozhattam.
Dél: a néma szirének
A sziréneknél Odüsszeusz kiköttette magát az árbóchoz, hogy hallhassa az éneket, és mégse mehessen oda. Valami ilyen megoldást választott az M1 is.
A hírszolgáltatás ugyanis nem állt le teljesen. Minden műsor alatt megy egy hírcsík, amelyben az MTI aktuális hírei olvashatók egy-egy mondatban. A sáv stílusban illik az ezeréves filmekhez, ugyanis még a régi dizájn, nem a 2015-ös, köztévé átalakítása után megszületett erőteljesebb grafika, csak egy szürke csík a képernyő alján.
Így születhetett meg az anomália, hogy a Nevetni kell, ennyi az egész… című műsor alatt a következőket olvashattam: „kivégeztek Iránban két férfit”, „három ember meghalt és többen megsérültek egy seattle-i gasztronómiai fesztiválon”, „fegyveres támadók Nigériában”. Később, ugyanezen műsor alatt, hogy a finn haderő lezárta az ország déli partjainál, az orosz határ közelében fekvő légteret. De pánikra semmi ok, hiszen csak nevetni kell, ennyi az egész…
Ennél találóbb volt, hogy miközben Linda lerúgta az egyik gonosztevőt, addig megtudhattam: „Hegedűs Zsolt: Az egészségügy megújítása hosszú folyamat.” Ez valószínűleg szomorú hír a falon éppen átrepülő, Bundesliga-frizurás arc számára.
Fél kettő: Ithaka
Eddigre már eléggé unatkoztam, így felhagyva odüsszeuszi utammal a retró műsorok tengerén, megnéztem, mi újság a békés Ithakán, vagyis a közmédia többi csatornáján, amelyek kérőkként várják, hogy az M1 hírzárlatának köszönhetően a közmédia zászlóshajójává váljanak.
Átkattintottam az M2-re, ahol a valószínűleg Painttel animált Bing ment, amely agyrohasztó gyerekműsor. Az Enyém című részben Sula és Bing nem akarja befejezni a játékot és elmenni aludni. Borzasztó minőség – de legalább itt nincsen hírcsík.
Részlet a Bing című gyerekműsorból
Fotó: M1
És nem csak itt nincs. Végigmentem az összes csatornán. Az M2-n Bing, a Dunán az Anyai örökség című török sorozat, a Duna Worldön az Élő népzene aznapi adása – mese és muzsika a juhok kereséséről, zseni –, az M5-ön a Könyvjelző, benne Nándorfehérvár emlékezete. Egyiken sem futott hírcsík.
Vagyis a köztévé teljes keddi hírszolgáltatása egyetlen szövegsáv volt, egyetlen csatorna alján, negyvenkét éves filmek alatt. Aki a köztévé csatornái közül nem az M1-et választotta, az kedden a képernyőről semmit nem tudott meg. Úgyhogy gyorsan vissza is váltottam.
HAL 9000, avagy a BBC-sztenderd
Visszakapcsolva az M1-re, kénytelen voltam elgondolkodni a beígért jövőn. Ha a megcélzott tökéletes objektivitás, a BBC a tévedhetetlen HAL 9000-es szuperszámítógép, akkor a jelenlegi műsorkínálat láttán mi még javában a csontokat püföljük a fekete monolit tövében.
Itt jegyzem meg, hogy a BBC-sztenderd egyelőre a hírszolgáltatásra van beígérve, ami rendben is van, mert hír most nincs. A BBC-sztenderd azonban vonatkozhatna a szórakoztató műsorokra is. Elég, ha az egykor Jeremy Clarkson, Richard Hammond és James May nevével fémjelzett Top Gearre gondolunk. Arról nem is beszélve, hogy a Sobri hatodik része hol áll a Peaky Blindershez, a Doctor Whohoz vagy a Sherlockhoz viszonyítva.
A Blue Peter 1958 óta fut a BBC-n, ez a világ leghosszabb ideje sugárzott gyerekműsora – ehhez képest az M1 kedden hajnali kettőkor adott gyerekműsorai érdekes kontrasztot adnak, az általam most megismert Bingről meg aztán tényleg ne beszéljünk, mert rosszul leszek, ha rágondolok. A Match of the Day 1964 óta megy, és ez az egyetlen műfaj, amelyben talán nem vagyunk lemaradva.
Félreértés ne essék, a Kérem a következőt! 1974-ből jó, ahogy a Linda is teljesen elfogadható, sőt helyenként szórakoztató. A különbség nem a minőségben van, hanem az igeidőben. A BBC-nek van múltja és jelene is. Nekünk most csak múltunk van, mivel évek óta nem gyártottunk közszolgálati szórakoztató műsort.
Na jó, talán van valamennyi minőségbeli különbség is, ha már szórakoztatás, hiszen a Nevetni kell, ennyi az egész… párba állítható a legendás a Monty Python Repülő Cirkuszával, vagy a The Office-szal és a koránt sem mai darab, az 1983-as Rowan Atkinson és Richard Curtis által alkotott Fekete Vipera is simán lemossa a magyar műsorokat. Összefoglalva tehát, remélem, ebben is jön a BBC sztenderd Magyarországra.
Délután: Aiolosz szele
A kitekintés után térjünk vissza utazásunkhoz. Aiolosz zsákba köti a szeleket, és Odüsszeusz hajója már látja Ithakát, amikor a legénység kinyitja a zsákot, és a vihar pontosan oda fújja vissza őket, ahonnan elindultak.
Délután egy óra után újra lement ugyanaz a három rajzfilm, ami hajnalban. Aztán ugyanaz az Egy óra múlva itt vagyok…, ugyanaz a két Gyalogbéka, ugyanaz a Magyarország története. Az M1 nagyjából fél napnyi műsort sugároz, kétszer.
Este nyolckor az Angyalbőrben két része jött, tízkor újra a Nevetni kell, ennyi az egész…, negyed tizenkettőkor pedig egy 1988-as portréfilm Sinkovits Imréről. Ez utóbbit azonban már nem láttam, mert feladtam a küldetésemet.
A hírszolgáltatás a tervek szerint augusztus második felében tér vissza. Akkor ismét belevetem magam az M1 tengerébe, hátha akkor már valóban látszanak azok a híres BBC-sztenderdek.
(Borítókép: Részlet az Odüsszeia című filmből. Fotó: JLPPA / Bestimage / Northfoto)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!