Mi az, amiből Ausztriának tíz van, nekünk egy sem? A válasz a vízszintszabályozó műtárgy – vagy ahogyan a docens fogalmaz, „leánykori nevén” a vízlépcső. A vízügyi szaknyelv műtárgynak nevezi a folyóba épített mérnöki létesítményeket: a zsilipeket, a duzzasztókat, a fenékküszöböket.
Ezek egy része duzzaszt, vagyis mesterségesen megemeli a folyó vízszintjét a gát fölött, így a meder telítettebb marad akkor is, ha kevés víz érkezik felülről.
Az összehasonlítás nem elméleti. Az osztrák vízlépcsőlánc – tíz nagy átfolyós vízerőmű – szabályozhatóbb vízszintet, kiszámíthatóbb hajózást és energiatermelést biztosít.
Szlovákiában ugyanezt a szerepet a bősi–csúnyi rendszer tölti be, a szerb–román határon pedig a Vaskapu I. és II. szolgálja egyszerre az energiatermelést, a hajózást és a vízkormányzást.
Magyarországon ezzel szemben – állítja az elemzés – a nagymarosi vita óta már maga a szakmai kérdésfeltevés is tabuvá vált. A docens szerint a több mint harminc évvel ezelőtti politikai törésvonalak mögé nem lehet tovább elbújni. A vita elősegítésére több egyetem részvételével több mint százoldalas vitairatot tett közzé.
A folyó lassan felfalja a saját medrét
A vitairat egyik alapadata, hogy a Duna magyarországi medre az elmúlt ötven évben helyenként 1–1,5 métert mélyült. A docens szerint ennek több, egymást erősítő oka van, és tévedés lenne egyetlen okot keresni.
A felvízi, tehát a folyásirány szerint felettünk lévő vízlépcsők visszatartják a hordalék – a folyó által szállított kavics, homok és iszap – jelentős részét. A folyószabályozás és a partok kőszórással történő rögzítése visszafogja az oldalirányú hordalék-utánpótlást, korábban pedig a kotrás és a kavicskitermelés is hozzájárult a folyamathoz.
A bősi rendszer tovább módosította a hordalékviszonyokat, de az elemzés kifejezetten leszögezi: nem kizárólag Bős okozta a problémát.
Ha kevés hordalék érkezik, a folyó a saját medréből kezdi pótolni a hiányt: bevágódik, és egyre mélyebbre kerül. Ennek az a következménye, hogy ugyanaz az alacsony vízhozam évtizedről évtizedre alacsonyabb vízállással jár.
A mélyülő meder pedig lehúzza a vele hidraulikai kapcsolatban álló környező talajvíz szintjét is. A docens szerint ez hozzájárulhat az ártéri erdők és mellékágak kiszáradásához – köztük Gemenc térségében –, a mezőgazdasági területek vízhiányához, valamint a parti szűrésű ivóvízbázisok sérülékenyebbé válásához.
Ez utóbbiak olyan kutak, amelyek a folyó medre mellett, a kavicságyon átszivárgó, természetes úton megtisztult vizet emelik ki: Budapest ivóvize is így készül.
Pakson már nem volt elég a visszaterhelés
A poszt megírásakor még két paksi blokk visszafogásáról volt szó: az erőművet üzemeltető MVM Paksi Atomerőmű Zrt. először 254, majd 237 megawattal csökkentette a termelést, vagyis összesen 491 megawattal – ez a teljes kapacitás közel egynegyede.
A helyzet azóta súlyosbodott. A társaság szerdán arról tájékoztatott, hogy megkezdik a 3. blokk leállítását, mert a Duna vízszintje tovább csökkent – Paksnál akkor 118 centimétert mértek.
Budapesten kedden megdőlt a valaha mért legalacsonyabb vízállás rekordja is: a folyó 31 centiméterre apadt, ezzel a 2018-as, 33 centiméteres negatív csúcs is a múlté.
Az energiaellátás ettől még nem került veszélybe – erre Aszódi Attila atomenergetikai szakember is rámutatott korábban lapunknak, amit aztán a kormányzat is megerősített.
A docens érvelése szerint egy Fajsznál megépülő műtárgy duzzasztó hatása Paks térségéig biztosíthatná a hűtővíz kiemeléséhez szükséges vízszintet.
Fajsz a folyásirány szerint Paks alatt található, így a gát előtt megemelt víz visszahatna az erőmű vízkivételi pontjára.
György László ugyanakkor maga is határt húz: a folyó túl magas vízhőmérsékletéből adódó korlátozást ez a beruházás önmagában nem oldaná meg. Pakson kettős a kockázat, mert ha a folyó túl meleg, a visszaengedett hűtővíz károsítaná az élővilágot – ezért szerinte a teljes hűtési rendszert, a folyó vízjárását és a környezeti hatásokat együtt kell vizsgálni.
Kétszázmilliárd forintos egyszeri kiadás, évi száznyolcvanmilliárd elkerült kár
A megtérülési logika egyszerű nagyságrendi összevetés. A Harmonikus Növekedésért Alapítvány – a György László által alapított gazdaságstratégiai kutatóműhely – vitairata szerint a fajszi műtárgy becsült költsége kétszázmilliárd forint alatt maradna, miközben a paksi termeléskiesés és az azt pótló import éves nemzetgazdasági kára 80–180 milliárd forint lehet.
A docens szerint ebből az következik, hogy a beruházás akár nagyjából két év alatt megtérülhetne – a pontos számhoz azonban a saját megfogalmazása szerint is részletes műszaki és gazdasági számításokra van szükség.
És ebben a számításba, teszi hozzá, még nincs benne a hajózás, a mezőgazdaság, az ivóvízbázisok és a természetes élőhelyek védelmének haszna.
A tétet a vitairat országos szinten még nagyobbnak látja. Az aszálykárok, a terméskiesés, az energiaimport-többlet és a vagyonelemek értékvesztése miatt a nem cselekvés éves költségét 680–1120 milliárd forintra becsülik, ami nagyságrendileg a magyar GDP egy százaléka, háztartásonként pedig évi közel negyedmillió forint.
Tizenöt év alatt a becslés szerint 10 200–16 800 milliárd forintos veszteség jön ki.
„Nem azt állítjuk, hogy holnap el kell kezdeni betont önteni a Dunába”
A docens több ponton is elhatárolódik a gyors megvalósítás gondolatától.
„Nem azt állítjuk, hogy holnap el kell kezdeni betont önteni a Dunába” – írta, hozzátéve, hogy részletes hidrológiai, ökológiai és gazdasági hatásvizsgálatra, az alternatívák összevetésére és nyilvános szakmai vitára van szükség.
A műtárgyakat szerinte nem önmagukban, hanem természetalapú megoldásokkal együtt kell megtervezni: az árterek vízellátásának helyreállításával, mellékág-rehabilitációval, korszerű hordalékgazdálkodással és hallépcsőkkel – ez utóbbiak lépcsőzetes vízi átjárók, amelyeken a halak fel tudnak vándorolni a gát fölé.
Egyetlen dolgot tart kizártnak: a további halogatást.
„A nem cselekvés is döntés. És jelenleg ez tűnik a legdrágább döntésnek” – zárta a gondolatmenetet.
(Borítókép: Képünk illusztráció! Fotó: Tövissi Bence / Index)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!