2022 novemberének egy ködös, fagyos éjszakáján az idahói Moscow nevű békés kisvárosban valami olyan történhetett, ami addig csak a legsötétebb hollywoodi horrorfilmekben létezett. Négy fiatal, életvidám egyetemista – Kaylee Goncalves, Madison Mogen, Xana Kernodle és Ethan Chapin – brutális gyilkosság áldozatává vált abban a bérelt házban, amit addig a nevetés, a bulik és a gondtalan diákévek szimbólumaként ismertek a helyiek. A mészárlás kegyetlensége és a szinte felfoghatatlan indítéknélküliség azonnal sokkolta a közvéleményt, ám ami ezután következett, az a modern digitális kor egyik legbizarrabb és legfélelmetesebb jelenségévé nőtte ki magát – derül ki a Netflixen megjelent, The Idaho Murders: College Nightmare című true crime sorozatából.
Az ügy ugyanis nem maradt meg a helyi rendőrség vagy a hagyományos sajtó hatáskörében. Percekkel azután, hogy a hírek bejárták a közösségi médiát, felrobbant a TikTok, a Reddit és az X. Fotók, teóriák, titkos jelek, gyanús árnyékok a biztonsági kamerák felvételein – önjelölt fotelnyomozók milliói kezdték el darabjaira szedni az áldozatok életét. Értetlenül álló barátokat, ártatlan exbarátokat és szomszédokat bélyegeztek meg gyilkosként a kamerák előtt, miközben a valódi elkövető árnyékként mozgott a háttérben.
A helyszínre érkező nyomozókat sokkolta a brutalitás és a vérfürdő látványa. Hetekig úgy tűnt, hogy az elkövető tökéletes bűntényt hajtott végre, az amerikai közvéleményt és a közösségi médiát pedig elárasztották a legvadabb teóriák. A szövetségi és helyi hatóságok azonban szisztematikus, megfeszített munkával összerakták a mozaikdarabkákat. A gyilkos végzetes hibát vétett: a helyszínen felejtette a kés bőrtokját, amelynek gombjáról a DNS-elemzők azonosítani tudták a feltételezett elkövetőt. A cellainformációk elemzése megmutatta, hogy az elkövető mobiltelefonját a gyilkosság becsült idejében szándékosan kikapcsolták, míg az utcai kamerák felvételei alapján egy fehér Hyundai Elantra mozgását sikerült lekövetni.
A nyomok végül a szomszédos Washington Állami Egyetem kriminológia szakos PhD-hallgatójához, a 28 éves Bryan Kohbergerhez vezettek. A férfi letartóztatása után kiderült, hogy a feltételezett tettes nem egyszerűen elkövető, hanem a bűnözés és az emberi psziché professzionális kutatója volt.
2025 júliusában egy bíró életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte Kohbergert, miután elismerte bűnösségét. Egy évvel később viszont a börtönből telefonon nyilatkozott a New York Timesnak, hogy fellebbezést nyújtott be ítélete ellen, azzal érvelve, hogy ártatlan, és nem állt szándékában beismerni a gyilkosságokat.
Sok minden rosszul sült el azokban a vádalku-tárgyalásokban. Tényleg szeretném, ha ezt meghallgatnák.
Az órákon félelmetes volt, most ártatlannak vallja magát
A minisorozat megszólaltatja Kohberger volt egyetemi csoporttársát, Lilly Karabant is, aki a DeSales Egyetem sorozatgyilkosokról szóló kurzusán ült mellette. Karaban visszaemlékezései szerint Kohberger rendkívül domináns volt a tanórákon, folyamatosan magához ragadta a szót, a csoportos feladatok során pedig teljesen figyelmen kívül hagyta a többiek véleményét. Zárkózott, különc figuraként írták le, aki „a saját világában élt”, és szociális kapcsolatait képtelen volt fenntartani. Több egyetemi hallgatónő is jelezte korábban a hatóságoknak, hogy Kohberger tolakodóan és agresszívan viselkedett velük; volt, akit a kocsijáig követett, kellemetlen helyzetbe hozva a fiatal nőt.
A dokumentumfilm felidézi Kohberger korábbi Reddit-bejegyzését is, amelyben egy egyetemi kutatás álcája alatt kérdezett ki elítélt bűnözőket arról, miként választották ki áldozataikat, hogyan cserkészték be őket, és milyen érzelmi vagy fizikai állapotba kerültek a bűncselekmény elkövetése közben. A diáktársak utólag úgy vélik, Kohberger mélyen megvetette a nőket, és a brutalitás mögött felgyülemlett frusztráció és gyűlölet állhatott.
A büntetőeljárás végül meglepő fordulatot vett: 2025 júliusában, alig egy hónappal a rendes bírósági tárgyalás kitűzött időpontja előtt Kohberger vádalkut kötött. Beismerte bűnösségét mind a négy rendbeli minősített emberölésben, cserébe az ügyészség elállt a halálbüntetés kiszabásától. A bíró tényleges életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélte, kikötve, hogy soha nem helyezhető feltételesen szabadlábra.
Ám az ügy ezzel még nem ért véget. A TIME magazin összefoglalója szerint a Netflix-dokumentumfilm bemutatójának előestéjén Kohberger megdöbbentő lépésre szánta el magát: a Boise melletti szigorúan őrzött börtönből telefonon felhívta a New York Times újságíróját. A beszélgetés során kijelentette, hogy megtámadta az ellene hozott ítéletet, és állítja, valójában ártatlan. Állítása szerint a vádalku folyamata során „számos dolog félrement”, nem állt szándékában beismerni a gyilkosságokat, és elvárja, hogy a bíróság újra meghallgassa az ügyét.
A fordulat és maga a vádalku ténye mélyen megosztotta az áldozatok hozzátartozóit. Mivel Kohberger a beismeréssel elkerülte a nyilvános tárgyalást, a hatóságok mindmáig nem tudtak egyértelmű választ adni a legfőbb kérdésre: mi volt az indíték? Anthony Dahlinger, Moscow városának rendőrfőnöke a dokumentumfilmben beismerte: „Azt a kérdést, amit mindenki tudni akar – hogy miért –, soha nem tudtuk megválaszolni. Nem tudjuk, miért pont ez a négy fiatal, és miért pont ez a ház lett a célpont. Azt hiszem, ezt már soha nem fogjuk megtudni”.
Az áldozatok szülei közül többen dühvel és csalódottsággal fogadták, hogy a gyilkos megmenekült a kivégzéstől. Kaylee Goncalves édesapja, Steve Goncalves a börtönt gúnyosan csak „napközinek” nevezte, míg lánya, Alivea arról beszélt, hogy az ilyen szörnyetegeknek semmiféle alkulehetőséget nem szabadna biztosítani. Xana édesapja, Jeff Kernodle úgy véli, Kohbergert kötelezni kellett volna arra, hogy a szülők szemébe nézve elmondja az igazságot.
Ugyanakkor Xana testvére, Jazzmin Kernodle árnyaltabban látja a helyzetet. A dokumentumfilmben elmondta, hogy bár a válaszok hiánya fájdalmas, a vádalku legalább megkímélte a családot egy hónapokig húzódó, érzelmileg felemésztő tárgyalássorozattól. Így lehetőségük nyílt arra, hogy lezárják az eljárási szakaszt, és megkezdjék a gyász feldolgozását.
(Borítókép: Részlet a The Idaho Murders: College Nightmare c. dokumentum filmben. Fotó: Netflix)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!