Nehezen emészti az amerikai kötvénypiac a Fed szerdai döntését. Mint arról beszámoltunk, maradt a helyén a kamatsáv, ugyanakkor már a Fed elnökének sajtótájékoztatója közben jelentősen elmozdultak a kötvénypiaci árazások.
A hozamgörbe meredekebbé vált, a kamatemelés szeptemberre továbbra is véleményes, emiatt a rövid oldali hozamok lefelé indultak.
hirdetés
X
De sokkal fontosabb, hogy a hosszú oldalon markáns emelkedés mutatkozik, csütörtök délután így álltak a hozamok:
10 év: 4,69 százalék20 év: 5,23 százalék30 év: 5,21 százalék
A 30 éves állampapír hozama 2007 óta nem volt ilyen magasan. Az Equilor elemzője szerint ez van a háttérben:
a piaci szereplők feltehetően úgy érzik, hogy a Fed nem lép fel kellő határozottsággal az inflációval szemben, ezért a jövőben tartósan magasabb kamatszintre lehet szükség az árstabilitás eléréséhez.
Visszatértünk a 2007-es válság idején látott szintekhez
A piaci hozamok láttán azonban a hajukat téphetik az amerikai Pénzügyminisztériumban. Ha tartósan ilyen szinteken maradnak a hosszú oldali kötvényhozamok, akkor csak hasonló hozam mellett tud új állampapírokat kibocsátani az Egyesült Államok. Ha pedig a kamatkiadások elszállnak, akkor az még egy ok, hogy aggódni kelljen az államadósság miatt.
Egyébként arra hírre, hogy a Fed hét hónapja nem változtatott az irányadó kamatokon, gyors és jelentős volt a hozamemelkedés, a 30-éves futamidejű kötvénynél például 14 bázispont.
A kötvénypiac üzenete egyértelmű a Bloomberg szerint: Kevin Warsh, a Federal Reserve elnöke az infláció megfékezéséről hiába tesz kemény kijelentéseket, láthatóan nem siet elég gyorsan a megvalósítással.
Egyébként a kamattartás hírére a részvénypiacnak emelkednie kellett volna. Nem így történt, a befektetők a jelek szerint csak az elkerülhetetlen kamatemelés későbbre halasztásaként értékelték a Fed lépését. Persze az is kérdés, miért épp most pattant el a húr a kötvénytulajdonosoknál:
az amerikai inflációs mutató már 5 éve egyhuzamban a Fed 2 százalékos célja felett van.
A jegybank egyébként nem a fogyasztói árindexet, hanem az úgynevezett személyes kiadások árindexét (PCE) figyeli, ez egy másik módszertan szerint összeállított mutató. Egyrészt a rugalmassága (a kosár leköveti, ha a fogyasztók olcsóbb alternatívára váltanak), másrészt az alacsonyabb súllyal szereplő lakhatási költségek miatt részesíti előnyben ezt a módszertant a Fed.
Ez a PCE inflációs adat csütörtök délután jelent meg júniusról: havi alapon 0,1 százalékos csökkenést mértek, éves szinten pedig 3,7 százalékos növekedést (a májusi 4,1 után). Az infláció lassulása – ami várható volt – nagyrészt az energiaáraknak köszönhető, nevezetesen az üzemanyagáraknak, amelyek a közel-keleti háború ellenére zuhantak: június közepén az Egyesült Államok és Irán tűzszünetet kötött, amelyet végül még a hónap vége előtt megszegtek. De ez a 3,7 százalékos inflációs adat is messze van a Fed célértékétől.
A lakáshitelezés miatt is figyelni kell a kötvénypiacot
A kötvénypiac hosszú oldalán tehát a hozamelvárások átárazódását látjuk. A befektetők láthatóan magasabb megtérülést követeltek a hosszabb lejáratú kötvények tartásáért (az államadósság finanszírozásáért), hogy így kompenzálják az elkövetkező évek inflációs kockázatait.
A 10-éves hozam aktuális állása kulcsfontosságú az Egyesült Államokban. Bár az amerikaiak többsége 30 évre vesz fel lakáshitelt, az átlagos jelzáloghitel valójában csak 7-10 évig él. Ezért a bankok a tízéves hozam fölé lövik be a jelzáloghitel-kamatokat. A felár általában 1,5-2 százalékpont.
A magas kötvényhozamok azzal is fenyegetnek, hogy a dollár erősödését váltják ki egy olyan időszakban, amikor az már amúgy is problémát jelent az Egyesült Államokban és a világ nagy részén.
Jeffrey Gundlach, a DoubleLine Capital vezérigazgatója szerint a kötvénypiac azt próbálja jelezni, hogy a Federal Reservetől több kell a kemény üzeneteknél, ha a monetáris politikai döntéshozók komolyan gondolják a 2 százalékos inflációs cél elérését. Kamatemelés nélkül aligha fog menni, sőt még azzal együtt is évekig tarthat.
A piac logikája nagyjából így hangzik most: a befektetők attól tartanak, hogy a kamatlábak nem elég magasak az infláció megfékezéséhez. Ez felgyorsíthatja az áremelkedést, ami hosszú távon magasabb kamatokhoz vezethet.
Egyre többen vonnak párhuzamot az 1970-es évekkel: amikor az olajárak megugrottak, és az infláció kicsúszott az irányítás alól. Majd amikor az infláció elérte csúcspontját 1974-ben, a Fed idő előtt csökkentette a kamatokat a gazdasági növekedés fellendítése érdekében, aminek következtében az áremelkedés ismét felgyorsult, és 1980-ban még magasabb csúcsot ért el.
Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!