Kevés jogterület van, amelyet általában elkerülnek a reformok. Ezek közé tartozik az öröklési jog. Mondhatni már az ókorban (a római jogban) kialakult számos alapelve, mint például a végrendelkezés intézménye, a törvényes öröklés rendjének alapgondolata vagy az egyetemes jogutódlás elve. Vagyis alapelvei viszonylag stabilak, ám részletszabályai, ha kisebb-nagyobb késésekkel is, de igazodnak a társadalmi változásokhoz. Így megszűntek azok a különbségek, amelyek korábban a házasságon kívül született gyermekeket hátrányosan érintették, vagy a túlélő házastárs jogai is jóval erősebbek lettek, mint mondjuk száz éve voltak.
Leszármazóval és anélkül
Ezzel együtt az örökléssel kapcsolatos tévhitek még mindig tartják magukat. Az egyik ilyen a házastárs öröklésére vonatkozik, ugyanis kevesen tudják, hogy a házasság fennállása nem feltétlenül jelent jogot a törvényes öröklésre.
Örökölni kétféleképpen lehet: az örökhagyó döntése alapján végintézkedés révén, illetve végrendelet hiányában a törvényben meghatározott öröklési rend szerint.
Nincs ez másképp a házastársak esetében sem.
A törvényes öröklés szabályai szerint a túlélő házastársat, ha az elhunytnak van leszármazója, holtig tartó haszonélvezeti jog illeti meg a közösen lakott ingatlanon és annak berendezési tárgyain, valamint a hagyaték fennmaradó részéből egy gyermekrészre is jogosult. Ha az elhunytnak egy gyermeke volt, a hagyaték felét a házastársa örökli, ha kettő, akkor a harmadát és így tovább.
Kissé bonyolultabb a helyzet, ha az elhunytnak nem volt gyermeke. Ilyenkor a házastárs örökli a közösen lakott lakást és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakat, a hagyaték többi részén pedig a házastárs és az elhunyt szülei osztoznak. A hagyaték felét az elhunyt házastársa, míg a másik felét az örökhagyó szülei öröklik. Ha az elhunytat csak egy szülő élte túl, akkor az öröklésből kiesett szülő helyén a másik szülő és az elhunyt házastársa örököl. Amennyiben az elhunytnak nem volt gyermeke és egyik szülője sem él már, akkor a túlélő házastárs egyedül örököl.
Különélő házastárs kiesése
A házasság fennállása sem feltétlenül jelent jogot a törvényes öröklésre. Ha a házastársak évek óta külön éltek, azaz, nem állt fenn közöttük életközösség – még ha hivatalosan nem is váltak el –, a házastárs kieshet az öröklésből. Hasonló helyzet állhat elő akkor is, ha az örökhagyó korábban a házastársa javára végrendelkezett.
Az életközösség fennállása alatt tett ilyen végrendelet hatálytalanná válhat, ha az öröklés megnyílásakor az életközösség már megszűnt, nem volt reális esély a helyreállítására, és az is nyilvánvaló, hogy az örökhagyó már nem kívánta a házastársát juttatásban részesíteni.
Most jön az újabb csavar: a különélő házastárs kiesése az öröklésből nem automatikus. Az előbb említett kiesési ok tudniillik csak akkor vehető figyelembe, ha arra valamelyik öröklésre jogosult – gyermek, szülő vagy a végrendeletben megjelölt egyéb örökös – hivatkozik. Tovább bonyolítja a helyzetet, ha az életközösség fennállásáról vita van az örökösök között. Ebben az esetben a közjegyző nem dönthet, nem folytathat le bizonyítást, hanem fel kell függesztenie a hagyatéki eljárást, addig, amíg bíróság nem ítél a kérdésben. Ezzel pedig a hagyaték átadása akár évekig is elhúzódhat.
A kozjegyzotkeresek.hu szerint az örökléssel kapcsolatos vitákat legegyszerűbben azzal lehet megelőzni, ha az örökhagyó még az életében érvényes végrendelet tesz, és arra is figyel, hogy az naprakész legyen. Azaz a végintézkedést az élet- és vagyoni körülményeinek, valamint szándékának megfelelően időről időre felülvizsgálja és aktualizálja. Ehhez mindenképpen érdemes öröklési jogban jártas ügyvéd vagy közjegyző segítségét kérni.
(Borítókép: Képünk illusztráció! Fotó: Jens Büttner / picture alliance / Getty Images)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!