A családban csak Raúlitónak (Raúlkának) becézik a 42 éves férfit, hogy ne tévesszék össze nagyapjával, az országot 2008–2018 közt elnökként irányító Raúl Castróval, Fidel Castro öccsével. A kubaiak zöme azonban inkább a szintúgy először a famíliában ráragadt „Rák” gúnynevet használja rá, mivel polidaktiliával, azaz a szóbeszéd szerint mindkét kezén egyaránt hat-hat ujjal született, valójában azonban csak a jobb kezéről operáltak le egyet, és habár – mint az USA Today napilap újságírója megjegyzi – deformált hüvelykujját igyekszik takarni, olyannyira nem zavarja a születési rendellenességén való élcelődés, hogy vannak olyan pólói is, amelyeken nagyban ott virít a rák szó. Az interjú egyik találkozójára is egy ilyenben érkezett, máskor pedig egy Hugo Boss vagy Dolce&Gabbana pólóban, egy 1200-1400 dolláros Hermés sportcipőben, csuklóján Rolexszel (követve ezzel Fidel Castrót). Egy olyan országban, ahol rendszeresek az áramkimaradások, hiány van gyógyszerekből és alapvető élelmiszerekből, az állami szektorban dolgozók havibére pedig valahol 15–30 dollár közé esik.
Fáj, hogy sokan nem tudnak úgy élni, ahogy én. Nyomaszt, hogy mások hogyan küzdenek. És mindennap azon dolgozom, hogy ez a helyzet megváltozzon
– nyilatkozta az USA Todaynek.
A férfi víziója szerint Kuba gazdasági modellje „eredendően kubai” lesz, még akkor is, ha Kínát vagy Vietnámot fogja másolni, két olyan országot, amelyek szovjet típusú gazdaságokból fejlődtek ki, és ha nem is tökéletes, de sikeres kapitalista átalakuláson mentek keresztül. Azt is hozzátette, hogy ha rajta múlik, a nagyon közeli jövőben „olyan jólét lesz, hogy azt elképzelni is nehéz”. Utazási élményeiből kiemeli Moszkvát, amelyet csodál a fényűzéséért, Párizst pedig a romantikus hangulatáért és a konyhájáért szereti, részéről így egy olyan Kubát akar, ahol honfitársai ugyanúgy megtalálják majd a libamájpástétomot a polcokon, és nem jelent gondot majd meg is vásárolniuk. Az USA Today riportere a saját szemével látta, hogy vannak olyanok, akik abszolút hisznek is ebben az álomban, és hogy Raúlito valóra is tudja váltani. Miután a Castro unoka kifizette az éves kubai átlagjövedelemmel felérő számlát az elegáns étteremben, és távoztak a találkozóról, az utcán egy idegen férfi lépett oda hozzá megölelni ezekkel a szavakkal: „Testvérem, tudom, hogy a te irányításoddal visszatérnek a fények Havannába.”
Egy párhuzamos világban él
A Castro dinasztia megítélését évek óta erodálja a korrupció, Fidel és Raúl unokái jól példázzák ezt. Miközben a hivatalos lózung továbbra is ellenállásról és kollektivizmusról szól, a család tagjai kirívó jómódban élnek, és köztük vannak olyan fiatalok, akik ezt már az Instagramon is szívesen megmutatják akár luxusjachtozás közben live-ozva. Raúlitó nem közéjük tartozik, mindig is igyekezett a radar alatt élni és költeni. Feltételezések szerint nővéréhez hasonlóan számos luxusvillája lehet Panamában, évente elég gyakran utazik ugyanis oda, természetesen minden esetben magángéppel. Raúlíto életmódja nemzetközi mércével mérve is fényűzőnek mondható: luxusesküvők, privát koncertek, jachtkirándulások, izmos számlák luxusüzletekben, befektetésnek vásárolt és gazdag külföldieknek kiadásra szánt, állami pénzből felújított luxusingatlanok és ínyencvacsorák szegélyezik a világát.
Saját bevallása szerint a halála előtt 900 millió dolláros vagyonnal rendelkező Fidel Castro tanította meg arra, amit ma a borokról tud. Néhai rokonához hasonlóan azonban Raúlito is határozottan tagadja, hogy lenne vagyona, állítása szerint drága ruháit, luxusautóit és külföldi útjait gazdag barátai és tisztelői fizetik. Persze, nem éhezik mindenki, vannak más fontos és gazdag családok is Kubában, akik a Castrókhoz hasonlóan hozzáférnek a külföldi valutákhoz, és így át tudnak ugrani egy fontos baseballmeccsre New Yorkba – ezt a kontrasztot a társadalom zömének mélyszegénységével az Egyesült Államok is többször bírálta már. De mit is lehet tudni Raúlitóról mindezeken kívül, amit jobbára emigráns kubaiak tártak fel? Anyja Raúl Castro lánya, tábornok apja pedig 2022-ben bekövetkezett haláláig a GAESA katonai parancsnokság alatt működő üzleti konglomerátum vezetője volt. (Becslések szerint ez az állami konszern ellenőrzi az ország nemzetgazdaságának 30-40 százalékát és a kiskereskedelem közel 90 százalékát.)
A család ugyanazon a birtokon élt az elnökkel, Raúlito 18 évesen át is költözött nagyszülei otthonába, innen a szoros kapcsolat. Raúl Castro unokáját később a titkosszolgálat vezetőjévé és a belügyminisztérium alá tartozó, az elnök, a Kubai Kommunista Párt első titkárának védelméért felelős Személyi Biztonsági Főigazgatóság főnökévé, azaz legfőbb testőrévé léptette elő, mely megbízatások nagyapja visszavonulásáig szóltak – ami gyakorlatilag egy formális lépés volt csak, hiába lett új elnök, még mindig Raúl Castrót tartják a hatalom végső birtokosának. Így miután Raúlito hajnal 5 óra körül felébred, néhány órán át a belügy-, külügy- és hadügyminisztérium által neki megküldött titkosított tájékoztatóit olvassa, amelyekről ebéd közben szokta informálni nagyapját. Edzőteremfüggő, hetente legalább hatszor edz, katonai rangja jelenleg ezredes, egyébként meg pénzügy-számvitel szakon diplomázott. Háromszor nősült, korábbi házasságaiból két lánya van, és most júniusban született meg a fia.
Egyetlen konkrét botrány kötődik a nevéhez, 2022-ben autójával ugyanis belehajtott egy lovas kocsiba, és egy 19 éves egyedülálló anya súlyosan megsérült, több belső szerve is visszafordíthatatlanul roncsolódott. A fiatal nő mozgáskorlátozott lett, krónikus fájdalommal él, és mindössze havi 5000 kubai peso rokkantnyugdíjat kapott (egy doboz tojás ára akkoriban 3000 peso volt). Raúlito anyagi segítséget ígért, de teljesen eltűnt, a nőnek egy romos házba kellett beköltözni a gyermekeivel. Az eset a társadalmat mélyen felháborította, a közösségi médiában sokan hangsúlyozták, hogy itt egy újabb példa a rezsim képmutatására, amikor egy „gazdag kölyök” árthat egy polgárnak anélkül, hogy következményekkel szembesülne.
Hisz a szocializmus eszméiben
Idén februárban Marco Rubio titokban találkozott Raulitóval a Karibi Közösség vezetőinek csúcstalálkozóján. Bár az amerikaiak ezt tagadták, márciusban a kubai elnök megerősítette, hogy tárgyaltak az USA-val a Nicolás Maduro venezuelai elnök megbuktatása után életbe lépett olajblokádról és az ebből fakadó kubai energiaválságról és humanitárius krízisről. Az 1962-es kubai rakétaválság óta nem volt arra példa ugyanis, hogy a két ország közt ilyen rossz legyen a kapcsolat, és hogy az USA ilyen erős katonai fenyegetést jelentsen. Áprilisban az Egyesült Államok bejelentette, hogy „többé nem tűri a radikális marxista rezsimeket”, amelyek „mérgező és gonosz forradalmukat” exportálják az USA-ba és más országokba, Kuba e retorika mögött pedig egyértelműen a velük ellenséges Rubiót látja.
Raulíto így több módon is megpróbálta megkerülni a külügyet, és direktben akart kapcsolatba lépni Donald Trumppal. Többször is küldött levelet neki címezve a Fehér Házba, amiket bontatlanul visszapostáztak, de arra is volt példa, hogy egy kubai vállalkozót használt küldöncnek, a levelet azonban a hatóság még a reptéren elkobozta. Arról nem szól a fáma, hogy ez eljutott-e végül az elnökhöz; állítólag az üzenet gazdasági és befektetési megállapodásokat, valamint a Kuba elleni szankciók enyhítését javasolta, egyúttal arra is figyelmeztetett, hogy a kubai vezetés készül egy esetleges amerikai katonai beavatkozásra. Júniusban aztán az USA újabb szankciókat jelentett be a kubai elnök, annak családtagjai, valamint a Castro család tagjai ellen. Raúl Castrót büntetőbíróság elé citálnák az USA-ba menekült kubaiak meggyilkolásáért, de Raúlitót nem említették.
Vannak, akik szerint nem véletlenül, mert az USA őt tekinti most az egyedüli potenciális tárgyalópartnernek, mint a belső hatalmi kör egyik legbefolyásosabb alakját. De akadnak olyan elemzők is, akik diplomáciai szerepét inkább hírvivőként jellemeznék csupán, mivel pozícióját csak a nagyapjához fűződő kapcsolata indokolja. (Ez nem az első alkalom egyébként, hogy Washington megpróbál egy fiatalabb Castrón keresztül dolgozni. Az Obama-kormányzat titkos tárgyalásokat folytatott Alejandro Castro Espínnel, Raúl fiával és Raúlito nagybátyjával, azonban Trumpék Obama miatt válthattak most. De mindegy is, mindketten Raúl Castro szemeinek és füleinek tekintendők – a szerk.)
Mivel Kuba nem akar Venezuela sorsára jutni, állítólag a kétségbeesett Castro család egy magánszigetet is felajánlott Trumpnak „szuperüdülőhely” gyanánt, sőt, az idilli Cayo Santa Maríát át is neveznék Trump-szigetre az elnök egójának hízelegve. A titkos felajánlás oka, hogy Trump az egyik froclizós beszólásában méltatta Kuba szép partvonalát, illetve hogy a szankciók miatt számos európai és arab üdülőhely-fejlesztő kivonult az országból, ellenben az amerikai szállodaláncok és befektetők meg érdeklődnek ezen félbehagyott projektek iránt. Az biztos, hogy a kiegyezéshez Kubának gazdasági és politikai reformokat kell végrehajtania, és ez ügyben az amerikaiak szintén fantáziát látnak Raúlitóban.
Aki azonban visszafogottan nyilatkozik minderről. Az interjúban hangsúlyozta ugyanis, hogy soha nem áldozná fel Kuba 1959-es forradalmának alapelveit vagy a nemzet szuverenitását. De érzi ő is, hogy ő lehet az egyetlen, aki kielégítheti az amerikaiak változás iránti követeléseit anélkül, hogy feladná a forradalom eszméit. „Sosem érdekelt a politika. Sosem volt a hivatásom. De ha valamikor a forradalomnak szüksége lesz rám, megteszem.” Raúlito elmondta, hogy először 12 éves korában olvasott negatív véleményt a családjáról. Elhessegette a gondolatot. „Ismertem ezeket az embereket. Jó emberek voltak. Azok az emberek, akik ezt a forradalmat csinálták, igazságosak voltak.”
(Borítókép: Raúl Castro korábbi kubai elnök és unokája, Raúl Guillermo Rodríguez Castro 2018. július 26-án. Fotó: Yamil Lage / AFP)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!