A mondat, amit Bruce Willis gyűlölt a Die Hard 2-ben, ki sem akarta mondani

A színész egyáltalán nem akarta, hogy John McClane továbbra is viccelődő akcióhősként jelenjen meg.

Bruce Willis a Die Hard sikere után már komoly mozisztárként tekintett magára, ezért a folytatás forgatásán igyekezett megszabadulni attól a humoros imázstól, amely korábban ismertté tette. A színész és Renny Harlin rendező között emiatt több vita is kialakult, egy ártalmatlan poén kedvéért pedig még Joel Silver producer közbelépésére is szükség volt.

Bruce Willis az 1988-as Die Hard – Drágán add az életed! után szinte egyik napról a másikra Hollywood egyik legnagyobb sztárjává vált. Mire két évvel később elkészült a folytatás, a színésznek már nagyon határozott elképzelései voltak arról, hogyan is szeretné tovább vinni John McClane karakterét. Willis mindenekelőtt el akarta kerülni, hogy a közönség a jövőben is a könnyed, viccelődő televíziós sztárt lássa benne, ezért a Die Hard 2. – Még drágább az életed rendezőjének, Renny Harlinnak kijelentette, hogy McClane humorát jelentősen vissza kell fogni.

A direktor azonban ezt komoly problémában érezte, mert úgy vélte, a főhős szarkazmusa és fanyar megjegyzései nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a közönség megszeresse őt. McClane nem legyőzhetetlen izomkolosszus volt, inkább egy fáradt, esendő és folyton morgolódó hétköznapi férfi, aki a humor segítségével saját félelmét is próbálta kezelni. Harlin 2021-ben az Empire-nek elmondta, hogy Willis A simlis és a szende című sorozat sztárjából egyetlen filmmel lett vezető moziszínész, és ezzel együtt a céljai is megváltoztak. A rendező attól tartott, hogy ha eltüntetik McClane humorát, a nézők úgy érzik majd, elveszítették azt a karaktert, akit az első részben megkedveltek.

Willis ugyanakkor azt gondolta, a történet magas tétjei mellett hiteltelennek tűnnek a poénok. Harlin visszaemlékezése szerint a színész azzal érvelt, hogy amikor emberek élete forog kockán, senki nem tenne ilyen tréfás megjegyzéseket. A rendező erre azt válaszolta, hogy az élet valóban nem így működik, de ez egy Die Hard-film. Willist azonban ezzel sem sikerült meggyőznie, a dolog pedig odáig fajult, hogy Harlin összehívott egy megbeszélést Joel Silver producerrel.

Kompromisszumként abban állapodtak meg, hogy Willis annyi felvételt készíthet egy jelenetről a saját elképzelése szerint, amennyit csak szeretne, feltéve, hogy legalább egyszer a rendező változatát is eljátssza.

Az egyik jelenetnél azonban még ez az egyezség is kevésnek bizonyult. McClane egy Los Angelesbe küldendő faxhoz kér segítséget egy női alkalmazottól, aki láthatóan érdeklődik iránta. A férfi ekkor a jegygyűrűjére mutat, majd azt mondja:

„Csak egy faxot kértem. Csak egy faxot.”

Willis rendkívül kínosnak és ostobának tartotta a mondatot, ezért közölte, hogy nem hajlandó kimondani. Harlin állítása szerint közel egy órán keresztül próbálta meggyőzni, mert úgy vélte, a jelenet nemcsak vicces, de emberibbé is teszi McClane-t. Végül ismét Joel Silvernek kellett közbelépnie, ezután Willis tizenöt felvételből mindössze egyszer volt hajlandó elmondani a kifogásolt mondatot, a rendező pedig természetesen éppen ezt a változatot használta fel a kész filmben. Harlin szerint a poén végül bevált, és a nézők szerették.

Már a premier előtt megbukott: Bruce Willis semmit sem bánt meg úgy, mint ezt a filmet