A Mol Talks, vagyis a hazai olaj- és gázipari vállalat saját podcastjében a PET-palackok újrahasznosításáról beszéltek a szakértők. Bakos Piroska, a Mol szóvivője kérdéseire ezúttal Bozóki Csaba, a Mohu intézményi hulladékmenedzsment-igazgatója és Gere Dániel, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Polimertechnika Tanszékének adjunktusa válaszolt.
A víztiszta a legértékesebb, a színes viszont feketébe fordul
A válogatóüzemben az egyik legfontosabb fázis a palackok szín szerinti szortírozása. Magyarországon jellemzően három színt válogatnak külön – víztiszta, világoskék és színes –, míg például a szomszédos Szlovákiában ötöt.
Bozóki Csaba a podcastben kiemelte: a víztiszta palack a legértékesebb, mert abból többféle színű új termék készülhet. Egy színes palackból viszont már nem lehet átlátszó alapanyagot előállítani, ezért az kevesebb lehetőséget kínál az újrahasznosításra.
Az Index a podcast megjelenése után azt kérdezte a szakemberektől, mi történik pontosan a színes palackokkal, és van-e olyan szín, amit egyáltalán nem tudnak újrahasznosítani. Gere Dániel válasza szerint a vegyes színű frakciót jellemzően sötétre, többnyire feketére színezik, hogy homogén legyen, és ebből készül aztán valamilyen termék.
Ez lehet akár palack is – régebben ilyenek voltak például a fekete táplálékkiegészítős flakonok –, de csomagoló- vagy logisztikai tálca, sőt dekorfólia is.
A színes palack tehát nem a kukában végzi. Az adjunktus szerint „alapvetően a szín nem befolyásolja a PET-alapanyag újrahasznosíthatóságát, hanem a belőle készült termék optikai tulajdonságaira van hatással, vagyis arra, hogy milyen színt lehet belőle újra készíteni”.
Az örök kérdés: kiöblítsem vagy ne öblítsem?
Az egyik leggyakoribb fogyasztói dilemma, hogy vissza kell-e mosogatni a palackot, ha cukros üdítő vagy tea volt benne. Bozóki Csaba szerint néhány csepp maradék teljesen természetes, azt nem kell feltétlenül kiöblíteni.
Hozzátette ugyanakkor, hogy az üzletek hálásak, ha tiszta flakonok kerülnek az automatáikba, mert akkor kevésbé lesz szagos és ragacsos a visszaváltó környéke.
Az öblítéshez pedig érdemes szürkevizet használni – vagyis azt az enyhén szennyezett vizet, amely mosogatás vagy zuhanyzás után marad, és amit egyébként kiöntenénk.
A bedobott palack ezután a válogatóból az újrahasznosító üzembe kerül, ahol ledarálják, granulátummá alakítják, majd ebből formálnak újra feldolgozható műanyagot.
Gere Dániel szerint a visszaváltási rendszer szempontjából az a legjobb, ha a palackból ismét palack lesz, vagyis élelmiszeripari minőségű – a szakmában „food grade” néven emlegetett – alapanyag. Ha a granulátum ehhez nem elég jó minőségű, akkor csomagolóanyag, tálca vagy poliészter műszál készülhet belőle.
Spagetti a palackban – ennyiszer születhet újjá egy flakon
Az újrahasznosítás azonban nem végtelen folyamat. Gere Dániel a PET szerkezetét a spagettihez hasonlította: a műanyagot hosszú molekulaláncok alkotják, amelyek a feldolgozás során eltörhetnek, és fokozatosan rövidülhetnek, akárcsak a tészta.
Emiatt idővel romolhatnak az anyag tulajdonságai, például az, hogy egy palack mennyire bírja a nyomást vagy az ütést.
Arra a kérdésünkre, hogy a gyakorlatban hányszor lehet újrahasznosítani egy PET-palackot, az adjunktus azt válaszolta: ez függ a kiinduló alapanyagtól és a feldolgozás paramétereitől is. Önmagában laboratóriumi körülmények között csak néhányszor lehet újrahasznosítani az anyagot.
Eredeti PET-tel keverve viszont – vagyis ha az új palack csak bizonyos arányban tartalmaz újrahasznosított alapanyagot – jelentősen nőhet a ciklusok száma.
Segít a technológia is: az újrahasznosítás során alkalmazott SSP-eljárás (szilárd fázisú polikondenzáció) a tisztítás mellett a molekulaláncok újbóli összekapcsolódását is elősegíti. Éppen ezért nem mindig célravezető, hogy minden palack kizárólag újrahasznosított anyagból készüljön.
A „100% RePET” nem azt jelenti, amit sokan gondolnak
A polcokon egyre több palackon látható a „100% RePET” jelzés, ez azonban nem a teljes csomagolásra vonatkozik: általában csak a palacktestet jelenti.
A kupak többnyire más műanyagból készül, a címke, a ragasztó és a festék pedig szintén befolyásolja, mennyire könnyen hasznosítható újra egy csomagolás. Ehhez kapcsolódik a „Design for Recycling” elnevezésű uniós irányelv, amely arra ösztönzi a gyártókat, hogy már a tervezéskor gondoljanak arra, miként lehet az egyes elemeket a legkönnyebben szétválasztani.
Ugyanezt a logikát követi az a szabály is, amely 2024 nyara óta a palackhoz rögzített kupakot írja elő: így a kupak nem vész el, hanem a flakonnal együtt jut vissza a rendszerbe. A podcastben a szakemberek ennek hátterét is elmagyarázták.
Hogy végül mennyiből lesz tényleg új palack, arról Gere Dániel adott konkrét számot az Indexnek: „Ha nem volt szennyezett a palack, és nem töltött jelentős időt a környezetben, például folyóparton, ahol nagymértékű UV-sugárzás érheti, akkor szinte teljes egészében, 90-95 százalékban ismét lehet belőle palack a megfelelő technológia alkalmazásával”.
Valamennyi veszteséggel a darálás és a tisztítás során mindenképpen számolni kell.
A szakemberek szerint fogyasztóként azzal tesszük a legjobbat a környezetünkkel, ha eleve kevesebb műanyag csomagolást használunk; a sorban ezután következik a kulacs vagy az újratölthető palack, és csak ezt követik az újrahasznosítható italcsomagolások.
Ha mégis ezeket választjuk, érdemes minél nagyobb kiszerelést venni, víztiszta palackot keresni, és olyat, amit idehaza vagy a közelben palackoztak – így utazik a legkevesebbet a csomagolás. A legfontosabb pedig az, hogy a flakon utána tényleg az automatában végezze; ehhez ma már futárszolgálat is igénybe vehető.
Gere Dániel az epizód végén egy egyszerű szemléletváltást javasolt: érdemes lenne elhagyni az „eldobható palack” kifejezést. A PET-palack ugyanis nem arra való, hogy eldobjuk, hanem arra, hogy visszaváltsuk, újrahasznosítsuk, és amennyire lehet, a körforgásban tartsuk.
(Borítókép: REpont-automata Budapesten. Fotó: Szollár Zsófi / Index)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!