Cserna-Szabó-András (Fotó: Magyar Hang/Végh László)
Tényleg ott kísért Ingolstadtban Frankenstein szelleme? A történelmet csak a győztesek írhatják? És megcsapta-e a rendszerváltás szele? Anya csak egy nincs című friss kötete kapcsán ültünk le Cserna-Szabó Andrással beszélgetni.
– Az Anya csak egy nincs című friss kötet, amelyben a családtörténetnek ered nyomába, máris megkapta az autofikció címkét. Cserna-Szabó András megadja magát a korszellemnek?
– Az a helyzet, hogy ebbe a könyvembe még fikció is alig jutott. Önmagamról pedig a lehető legkevesebbet írtam, az anyáimra koncentráltam.
– Azért csak felbukkan benne fikció, például Victor Frankenstein Ingolstadtban kísértę szelleme…
– És még ez is igaz! A csávó, aki bámulni kezd az ingolstadti vasútállomás környékén, szintén nem kitaláció. Valóban találkoztam vele. Arra, hogy ki ő, persze már nekem kellett rájönnöm. De hát ki más lehetett volna, mint Frankenstein, az ingolstadti teremtő szelleme? Tény, hogy korábban pont az ellenkezőjét csináltam: volt rengeteg fikciós téglám, ezeket ragasztgattam össze a valósággal, a történelemmel. Most pont a fordítottja történt: a tégláim szinte száz százaléka valóságból, úgynevezett tényekből volt. Csak a réseket kellett betömnöm fikcióval. Nem is annyira írója, mint inkább dramaturgja voltam ennek a könyvnek.
• Miben félrevezetőek szerinte a történelemkönyvek?
• Milyennek látja az X, milyennek a Z generációt?
• Miért nem szeretne politikai megfejtő lenni?