Vannak filmek, amik kivívták maguknak a hírhedt státuszt. Cannibal Holocaust, Szerb film, Salò, avagy Szodoma 120 napja, hogy csak néhány címet említsek, de nyugodtan ide lehet sorolni az 1978-as A halál 1000 arcát is. A film, ahogy a címe mutatja, a halál sokféleségét mutatja be, számos archív felvételt felhasználva. Látható benne állatkínzás, kivégzés, balesetek, a felkavaró jeleneteket pedig egy halottkém narratívája teszi érdekessé. Daniel Goldhaber úgy gondolta, fogja az alapanyagot, és modernizálja, ami nem kicsit bizonyult kockázatos vállalásnak.
Margot (Barbie Ferreira) egy tartalommoderáló cégnél dolgozik. Az a feladata, hogy jóváhagyja vagy elutasítsa a Kino nevű webhelyre feltöltött videókat. Sok szörnyűséget lát nap mint nap, de megakad a szeme egy titokzatos felhasználón, aki ijesztően valósághű halálesetekről tölt fel jeleneteket. Margot felfedezi, hogy az illető A halál 1000 arca című film egyes részeit játssza újra. Veszélyes macska-egér harc veszi kezdetét.
A szükséges sokkfaktor
Goldhaber műve nem feltétlenül remake, inkább egyfajta tisztelgés, hommage az 1978-as film előtt. Az ilyen esetekben mindig felmerül a kérdés, hogy van-e létjogosultsága, szükséges-e egy friss feldolgozás? Az író, rendező azonban itt úgy nyúlt az eredeti forráshoz, hogy az innovatívnak hasson, és legyen aktualitása. Ebben rejlik a Faces of Death legnagyobb ereje. A videómegosztókra és a közösségi médiás felületekre manapság rengeteg káros, megbotránkoztató és hatásvadász tartalom kerül fel, amelyek moderálásra szorulnak.
Külön filmet érdemelne, hogy ezek mennyire traumatizálják a moderátorokat, de a téma önmagában is remekül reflektál az elkorcsosult igényszintre és az ingerküszöb kiszélesedésére.
Ezt megspékeli Margot személyes traumája, aki a saját testvérét vesztette el egy idióta videós kihívás miatt. A felütés tehát frappáns, de milyen a kivitelezés? A cselekmény a felvezetés után kétfelé ágazik, az egyiken a főhős, a másikon pedig az antagonista sorsát követjük, aki egy Arthur Spevak (Dacre Montgomery) nevű sorozatgyilkos. Goldhaber ügyesen keveri a kártyáit, remek tempót diktál, és a film nézeti magát. A téma, a trauma dramaturgiai háttere és a horrorelemek is működnek. Látunk bevágásokat az eredeti alkotásból, de a rendező érezhetően nem akart vagy nem mert elmenni a végletekig. Persze egyes szegmensek így is kicsaphatják a biztosítékot az arra érzékenyeknél, de az edzettebb horrorfogyasztók semmi extrémet vagy szélsőségeset nem fognak látni.
Vérgőzös kapufa
Ezzel semmi baj nincs, a hatás így is megvan, az azonban sokkal nagyobb probléma, hogy az utolsó harmadra kicsit szétesik a film. A szálak összeérnek, Margot és Arthur szembekerülnek egymással, a Faces of Death pedig átvált egy olcsó és butácska slasherbe. Ebben a sztoriban bőven van potenciál, de a gyilkosnak nincs motivációja, a médiakritika háttérbe szorul, ráadásul olyan bagatell szituációkat látunk, amikben semmi logika nincs.
Bosszantó, hogy nem tart ki végig a lendület, holott a lehetőség megvolt benne, de mintha a rendező nem tudta volna eldönteni, hova futtassa ki a történetet.
Barbie Ferreira rapszodikus alakítást nyújt, nagyon hihetően ijedezik, ám sokszor túltolja a gesztusokat, és affektál. Dacre Montgomery a Stranger Thingsben vált imádni valóan utálható rosszfiúvá Billyként, itt azonban szintet lép. A karaktere felszínesebb a kelleténél, ő viszont kihozza belőle a maximumot, és remekel őrült gyilkosként.
Előzetesen nem sok jóra számítottam, elvégre az eredeti darab sem kimondottan jó film, sokkal inkább a hatása miatt maradt emlékezetes. Ehhez képest a 2026-os Faces of Death meglepően kreatív és aktuális, pazar lépés volt beemelni a történetbe a közösségi média világát. Kár, hogy nem ástak bele mélyebben a témába, mert trancsírhorrorként csak a közepes szintet éri el. Az összkép így kissé keserű szájízt hagy maga után, és Goldhaber műve nem ér fel az év legjobbjaihoz, mint a Megszállottság, a Backrooms vagy a 28 évvel később: Csonttemplom. Mindenesetre becsülendő, hogy az alkotók nem csupán a gátlástalan sokkolást tűzték ki célul, hanem mesélni akartak – más kérdés, hogy ezt csak részben sikerült jól kivitelezni.
6,5/10
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ismerd meg a film mögött álló művészek történeteit és szerezd be a Hogyan tudnék élni nélküled? kulisszakönyvét!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!