A docens szerint a mostani helyzet nem előzmény nélküli: a folyamat a felnőttfilmekkel kezdődött. Praxisában rendszeresen találkozik olyan idősebb kliensekkel, akik későn szembesültek a pornográfiával, és úgy érezték, kimaradtak valamiből – ez a mai szóhasználattal FOMO, vagyis a lemaradástól való félelem.
Pikáns igények, amelyek maguktól sosem jutottak volna eszünkbe
Ezután gyakran olyan igényeket fogalmaztak meg a párjuk felé, amelyeket a másik fél nem akart vagy nem tudott teljesíteni. Volt olyan hatvanas éveiben járó kliense, aki azért kereste fel, mert a férje viselkedése a felnőttfilmek hatására megváltozott, és számára vállalhatatlanná vált.
Az AI ezt a határt tolja tovább. A mesterséges intelligenciával generált tartalom ugyanis már testre szabható: a felhasználó maga állíthatja össze, mit szeretne látni.
Ez Hevesi Krisztina rendelőjében is lecsapódik, méghozzá olyan igényekben, amelyek az emberi természettől távol állnak. A kérdés innentől az, hogy az emberi test és psziché képes-e lépést tartani ezzel a tempóval.
Válasza szerint nem igazán: az elmúlt évtizedek nemzetközi kutatásai a nyugat-európai országokban, az Egyesült Államokban és Japánban is azt mutatják, hogy az emberek kevesebbet szexelnek. Ez részben a stresszre és a rohanó életmódra fogható, de a docens szerint van egy egyszerűbb magyarázat is: az online tér mindig elérhető, arra nem kell várni, hogy a partner hazaérjen.
A digiszexualitás második generációja: emberre már nincs is szükség
A szakember szerint érdemes két szakaszt elkülöníteni.
Az első generációs digiszexualitásban a technológia még két ember között közvetített – ilyen a szexchat vagy a kiberszex, amikor a felek webkamerán keresztül, azonos időben osztanak meg egymással erotikus tartalmakat. Idesorolható a pornográfia is: a színészekkel nincs közvetlen kapcsolat, de a célpont mégis egy másik ember.
A második generációban viszont már nem kell ember a másik oldalon. AI-barátnők, mesterséges intelligencia által generált tartalmak, hologramok – olyan ingerek, amelyek irreálisak, és bizonyos szempontból jobbak tudnak lenni az embernél.
Ezt jól illusztrálja, hogy a fiatalok jelentős része követ nyilvánvalóan AI-generált profilokat a közösségi oldalakon, ahol olyan alakok szerepelnek, amilyenek valójában nem léteznek.
A docens szerint az ember megalkotta a tökéletes embert – és ettől mi, valódi emberek kezdünk el szorongani. Ugyanez a mechanizmus áll a szépségipari elvárások mögött is, amelynek hatására tizennyolc évesen indulnak plasztikai sebészhez a fiatalok.
A szexrobotok ipara ezt a logikát viszi tovább. Hevesi Krisztina szerint az eladott eszközök túlnyomó többsége női testet mintáz, tehát elsősorban a férfiak fogékonyak rá.
„Fűthető vaginával, a visszautasítás és az elítélés kockázata nélkül, bármit lehet tőlük kérni, és nem kell figyelni arra, hogy vajon mi lesz a véleménye rólam, hanem tényleg minden igényt kielégítenek”
– mondta a szexrobotokról, hozzátéve, hogy ezek a robotok nemcsak élethű bőrfelülettel készülnek, hanem érzékelik a felhasználó pillanatnyi állapotát – bőrellenállását, pulzusát, akár a pupillatágulását is –, és ehhez igazodnak.
A paraszociális csapda: csak mi hisszük, hogy kapcsolat
A szakember szerint az agyunk könnyen becsapható. A VR-pornóról készült vizsgálatok kimutatták, hogy ugyanazok az agyterületek aktiválódnak, mint amikor egy számunkra vonzó személy fejezi ki felénk az érzelmeit – vagyis a jutalmazó rendszer szintjén már ott is úgy reagálunk, mintha valódi emberrel lenne dolgunk.
Csakhogy ezek paraszociális kapcsolatok: egyoldalúak, és csak a felhasználó tulajdonít érzelmet a másik oldalnak. Hevesi Krisztina szerint hajlamosak vagyunk az animizmusra, vagyis arra, hogy lelket, emberi tulajdonságokat tulajdonítsunk tárgyaknak – ahogy az autónkkal is beszélgetünk, amikor nem indul.
A docens szerint épp ezért veszélyes, hogy egyre kényelmesebben érezzük magunkat A robot társaságában. Gyerekkorban ez a hatás még erősebb lehet: a képzeletbeli társ szerepét a mesterséges intelligencia tökéletesen be tudja tölteni.
Az AI-kapcsolatok érzelmi mélységéről az Index is beszámolt már: egy brit férfi a felesége távollétében szeretett bele a chatbot barátnőjébe.
A ChatGPT nem haver – konkurencia
A szakpszichológus szerint két képességünket fenyegeti leginkább a technológia, és mindkettő eleve gyenge pont a kapcsolatokban.
Az egyik a mentalizáció: annak felismerése, hogy a másik ember önálló gondolatokkal, érzésekkel bír, és más perspektívából látja a világot.
A másik az empátia. A párterápiára érkező párok problémáinak gyökere jellemzően éppen itt van – és a docens szerint a gépi kommunikáció ezt a két képességet tompítja el, hiszen egy chatbot érzéseibe nem kell beleélnünk magunkat.
Közben a ChatGPT, az OpenAI mesterséges intelligenciára épülő chatbotja mindenki számára elérhető pszichológuspótlékká vált. Hevesi Krisztina szerint a kliensek már gyakran úgy érkeznek a rendelőbe, hogy előre tudják, mit mondott nekik a gép – megerősítést vagy cáfolatot keresve.
A pszichológushallgatóknak ezért azt szokta mondani: a chatbot nem szövetséges, hanem konkurencia. Aki csak annyit tud, mint egy nyelvi modell, azért nem fognak fizetni.
Az sem mindegy, mikor lép be a gép. A szakember szerint ha valaki már eljut egy szakemberhez, akkor komoly szenvedésnyomás van mögötte – ha ezt a feszültséget a chatbot menet közben letompítja, nehezebb valódi áttörést elérni a terápiában. Ugyanakkor a széles körben elérhető pszichológiai információt összességében hasznosnak tartja, mert segít felismerni a problémákat.
Arról, hogy az AI hogyan robbanthat fel akár egy házasságot, és hogy egyre több pár fordul AI-terápiához, korábban az Index is írt.
Napi nyolc és fél óra képernyő
A docens által idézett amerikai felmérések szerint a fiatal, húsz év körüli férfiak a legmagányosabbak, és míg a kilencvenes években a megkérdezettek három százalékának nem volt olyan közeli barátja, akivel meg tudja beszélni a dolgait, ma már tizenöt százalékuknak nincs.
Ezzel párhuzamosan a nyugati világban az online töltött idő átlagosan napi nyolc és fél óra. A közösségi terek visszaszorultak, a fiatalok kevesebbet ismerkednek személyesen – erről a jelenségről az Index is részletesen beszámolt a Z generáció visszavonulása kapcsán.
A társkereső alkalmazások sem hoztak fordulatot: a kimutatások szerint egyre több felhasználó marad meg a chatelésnél, például a Tinderen, és nem is akar találkozni a másikkal. A legújabb fejlemény azonban Hevesi Krisztinát is meglepte.
Még ezeket a beszélgetéseket is rábízzuk az AI-ra. Azt, hogy ő kezdjen el beszélgetni randi formájában egy másik személlyel. Tehát hol marad itt nekünk tér?
A szakember szerint az elsődleges felelősség a szülőké, ám itt is nehéz a helyzet: nehezen szab képernyőidőt a gyereknek az, aki maga is folyamatosan a telefonját nyomkodja.
A csokoládé finom – de nem helyettesíti az ebédet
A docens hangsúlyozza: nem a technológia elutasításáról beszél, és nem szeretne visszatérni a füstjelekhez. Az AI-t maga is használja, óriási segítségnek tartja, de tudással és kritikával, mert néha rosszul gyűjt, és komoly tévedéseket is produkál.
A javasolt viszonyulást a csokoládéhoz hasonlítja: néha természetes és finom, csak ne ebéd előtt együk meg, mert elmegy tőle az étvágyunk.
A gépek segítsenek a tudásban, az információban és a praktikus dolgokban – a kapcsolatainkat viszont ne vegyék el.
A kontroll kérdését a függőségek logikája szerint közelíti meg: az a döntő, kinél marad az irányítás. Aki a tökéletes, sosem visszautasító kommunikációba kényelmesedik bele, egyre kevésbé lesz motivált arra, hogy belemenjen egy valódi kapcsolatba, amelyben sérülni is lehet.
Arra a felvetésre, hogy a mesterséges intelligencia idővel akár párt is választhat nekünk, azt válaszolta: ilyen kísérletek üzleti alapon már korábban is indultak, őt magát is megkeresték hasonlóval. Ezek szerinte nagy hibaszázalékkal működnek, mert az emberi vonzalom ennél megmagyarázhatatlanabb. Azt, hogy kit találunk vonzónak, gyakran a saját hiányaink és komplexusaink alakítják – ezt pedig aligha lehet beprogramozni.
Zárásként a fiataloknak írt kötetére, a TikTok titkokra hivatkozott, amely arról szól, mit ígérnek és mit vesznek el a felnőttfilmek. A szexuális felvilágosítás hiányában sok fiatal számára ezek jelentik az elsődleges információforrást – miközben, ahogy a docens fogalmaz, inkább szirének éneke ez, mint iránytű.
(Borítókép: Egy dolgozó hajat rögzít egy szilikonból készült „love dollra” a WM Dolls gyárának fejlesztési részlegén 2025. június 24-én, Zhongshanban. Fotó: Kevin Frayer / Getty Images)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mi lenne, ha a jövő nem csak történne veled, hanem te alakítanád? Ez a könyv segít felkészülni, sosem tapasztalt módon. Tedd meg az első lépést most.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!