A népmesei hősök között kevés olyan felkapott figura van, mint Robin Hood. 2018-ban Taron Egertonnal a főszerepben kaptunk egy részben hazánkban forgatott mozis feldolgozást, előtte pár évvel Ridley Scott is megpróbálkozott a saját verziójával, de az MGM+ sem átallott, hogy a Trónok harcából ismert Sean Beant is bevetve egy előzménysorozatot hozzanak a nézőknek, amely az angol legendák hősének eredetsztoriját meséli el.
Az A24-től megszokhattuk már, hogy általában a szokásostól eltérő ötleteket karolnak fel, így tettek akkor is, amikor magukra vállalták a The Death of Robin Hoodot, amely július 28-án érkezett meg video on demand szolgáltatásokra, többek közt a Prime Video prémium filmkatalógusába. A történet egy 17. századi ballada feldolgozása, amelynek kétféle verziója is van, és töredékekben létezik, a többféle változat pedig magában hordozza annak a lehetőségét, hogy a filmkészítők úgy adaptálják, gondolják újra a mítoszt, ahogy azt kívánják. A Nic Cage főszereplésével készült, kicsit sem mainstreamet célzó Pig író-rendezője, Michael Sarnoski, aki a legutóbbi A Quite Place filmmel a tömegfilmek irányába is bólintott egyet, most a saját elégikus és nagyon depresszív értelmezésében hozta el nekünk az öreg Robin Hoodot. Dicstelenné téve, lerángatva a sárba, a bűnözők közé, a realitás talajára az angol mondák hősét.
A főszerepre Hugh Jackmannél jobb embert nem is találhattak volna, aki már a 2017-es Loganben hatalmasat alakított, és úgy tűnik, az önmarcangolás azóta is kisujjból megy az ausztrál színésznek, már amikor nem éppen birkákkal beszélget. Ezúttal egy olyan Robin Hoodot hoz el nekünk Jackman, aki nagyon is tisztában van a mesemondók túlzásaival, azzal, hogy romantizálták a tetteit, pedig valójában egy élvhajhász tolvaj ő, aki élvezte a gazdagok kifosztását, a gyilkolászást, most pedig önkéntes száműzetésbe vonulva éldegél. Már ameddig belé nem botlik egy fiatal lány, akinek a szándékai nem a legbarátiabbak.
Amit a The Death of Robin Hood nagyon jól csinál, az a hős atomjaira való lebontása, az illúzió abban a pillanatban oszlik szét, amikor Hugh Jackman karaktere szemrebbenés nélkül nyilaz fejbe egy kisgyereket. Az akciójelenetek az első 30 percbe tömörülnek, tehát inkább egy mélázósabb, filozofikus, tényleg balladai hangvételű adaptációra tessenek felkészülni, de amikor az A24 filmjében odacsapnak, akkor az tényleg fáj. Legendás alakokból, már Robin Hoodon kívül is feltűnik néhány, például Little John (Bill Skarsgard), aki egy mini bosszúhadjáratra kéri fel régi bajtársát. Ám nyilván ennek nem lesz jó vége, Robin Hood kis híján a fűbe harap, és a játékidő nagy részét így egy vidéki zárdában tölti, ahol egy gyógyító, Brigid nővér (Jodie Comer) próbálja a neki Randolph néven bemutatkozó férfit összekalapálni.
A fényképezés sötét, nélkülöz mindenféle reményt, és már csak abból a szempontból is egyedi, hogy eszünkbe nem jutna, hogy ez egy fantasy. Sőt, még csak azt sem tolja túl Michael Sarnoski, hogy bemutassa, Robin Hood valójában mennyire jó íjász. Az a néhány snitt, az a kevés alkalom, amikor a hős-antihős-főgonosz egyáltalán íjat és nyilat vesz a kezébe, talán egy vagy kettő, ha számszerűsíteni akarom. És pont ezért működnek ezek a megmozdulások, mert jelentőségteljessé teszik a folklór igazságszolgáltatójának minden megmozdulását.
A lassú történetvezetés nem lesz mindenkinek kenyere, ezt aláírom, sem az önmarcangoló, befelé forduló, a múltja elől menekülni próbáló, aztán azzal végül megbékülő Robin Hood, de én így, minden mélasága ellenére sem tudom bántani ezt a filmet, annyira stílusos és megragadó. A kosztümös, mitikus történetek most jutottak el oda, hogy elkezdtek bátrabban kilépni a Trónok harca, A Gyűrűk Ura árnyékából, a The Death of Robin Hood pedig lehet, hogy nem annyira elvont, mint A Zöld Lovag, de a földhözragadtságával pont ezért válik ügyes stílusgyakorlattá.
Aki visszafogott, újító szándékú, klasszikusokból táplálkozó történetmesélésre vágyik, az a The Death of Robin Hoodban nem fog csalódni, főleg, hogy Hugh Jackman is a jobbik arcát mutatja ebben az ősz, nagy szakállú, megfáradt és rendkívül cinikus szerepben, de az is eszméletlen, hogy Little Johnként mennyire eltűnik Bill Skarsgard, aki napjaink legnagyobb átalakulóművészévé vált az elmúlt években. Jodie Comer meg Jodie Comer, őt akkor is szívesen nézném színészkedni, ha csak egy megboldogult, régi telefonkönyvet olvasna fel. A The Death of Robin Hood ennek megfelelően biztos sokaknak dohos lesz, és vánszorgó, irodalomrajongóknak azonban kihagyhatatlan és egy igazi gyöngyszem, ami alig torpan meg, és bár a katarzis lehetne a végén nagyobb, elég szépen betalál.
7,6/10
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ismerd meg a film mögött álló művészek történeteit és szerezd be a Hogyan tudnék élni nélküled? kulisszakönyvét!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!