Kovács Patrícia és Nagy Zsolt őszintén mesélnek gyerekkorukról, családi sebeikről és arról, hogyan próbálják megtörni azokat a mintákat, amelyeket alkoholizmussal, erőszakkal és bizonytalansággal terhelt otthonukból hoztak magukkal. A színészek a Párban című műsorban Hidas Juditnak beszéltek arról is, miként formálta őket a múlt, és hogyan igyekeznek szülőként már más örökséget továbbadni.
Gyerekkori sebek és a múlt feldolgozása
Kovács Patrícia megrázó őszinteséggel idézte fel, milyen volt alkoholista édesapa mellett felnőni. „Hogyha úgy nősz fel, hogy minden estéd ahhoz képest lesz, hogy az ajtó, amikor kinyílik, apukád éppen jól van, vagy nincs jól, az azt jelenti, hogy elkezdesz öt évesen alkalmazkodni.”
(Forrás: Neshama TV)
A színésznő szerint ez nem egyszerű alkalmazkodás, hanem túlélési stratégia, amely hosszú évekre meghatározza az ember működését. Nagy Zsolt is hasonló tapasztalatokról beszélt: náluk természetesnek számított az alkoholfogyasztás és az erőszak jelenléte, így gyerekként azt hitte, ez a családi élet része. Később döbbent rá, milyen mély nyomot hagytak benne ezek az élmények.
A két színész egészen eltérő közegből érkezett – Nagy Zsolt egy szabolcsi faluból, Kovács Patrícia pedig a Rózsadombról –, mégis hasonló kisebbségi érzéssel és önbizalomhiánnyal kellett megküzdeniük. Patrícia arról is beszélt, hogy kamaszként mindent megtett azért, hogy levetkőzze a róla kialakult képet. „Csavarlazítót ittam, metrókocsikban aludtam” – idézte fel.
Nagy Zsolt nyíltan beszélt indulatairól és arról, hogy ma már fontosnak tartja a bocsánatkérést, ha megbánt valakit. A színész szerint a jóvátétel sokszor azt jelenti, hogy visszaadjuk a másik ember méltóságát. Szóba került a függőség is, amelyről a színész ma már tabuk nélkül beszél.
Mindent az anyámnak köszönhetek. Ő támogatott végig mindig, mindig mindenben
– mondta édesanyjáról, aki a legnehezebb időszakokban is mellette állt. A felépüléséről is őszintén vallott: elárulta, hogy 1129 napja józan, és ma már tudatosan figyel arra, hogy ne sodródjon vissza korábbi életébe. Saját magát nem „függőalkatnak”, hanem egyszerűen függőnek tartja, és úgy véli, ez egész életén át odafigyelést igényel.
A gyerekeim szégyelltek engem
– mondta Nagy Zsolt élete legnehezebb időszakáról. Hozzátette, gyermekei nevelésében is ezt a szemléletet próbálja továbbadni. „Én beleraktam 30 évet a használatba” – fogalmazott, hozzátéve, hogy fiait nem kioktatni szeretné, hanem saját tapasztalataival figyelmeztetni arra, milyen következményei lehetnek a függőségnek.
(Forrás: Neshama TV)
Kovács Patrícia közben arról beszélt, hogy felnőttként már egészen másként tekint édesapjára. Színészként próbálta megérteni az ő történetét is, mert úgy érzi, csak így lehet lezárni a múlt fájdalmait. Saját anyaszerepét is tudatosan alakítja: azt szeretné, ha lánya számára ő mindig biztonságos menedék lehetne, ahol minden érzésnek helye van.