Lábas Vikivel csak reggelizni és beszélgetni szeretnénk egy jót, így kissé értetlenül, közelebbről kissé csalódottan állunk az ő kedvenc, de éppen zárva tartó kávézója előtt, a budai Várban. Az apró betűs tájékoztatás szerint nem zárták be örökre, csak nyári szünetre mentek. „Ez most valami jel? Nekünk is szabadságra kéne mennünk?” – kérdezem az énekesnőt, aki elmondása szerint évek óta nem volt szabadságon. Csak a munka, a dalírás, a fellépések, turnék, az interjúk és a próbák. A kezdeti nehézségtől fellelkesülve a Széll Kálmán – leánykori nevén Moszkva – tér felé vesszük az irányt, hogy beüljünk egy közkedvelt, az internet szerint már vendégeit tárt karokkal váró reggelizőbe. A budai úri hölgyek brunchparadicsomába. És egy pillanatra elcsábulunk a gondolattól, hogy sült kolbászt és hurkát is ehetnénk a Fény utcai piacon. De valamiért mégsem tesszük. Lehet, örökké bánni fogjuk.
Építkezni kell
Inkább az árnyékos teraszon, a verőfényes napsütésben modern és egészséges reggelit rendelünk. Valamint kapucsínókat, frissen facsart narancslevet és házi jegesteát. Lábas Viki Egg Mayo Toastot, én pedig Serrano Pesto Toastot kérek, jelentsen mindez bármit is. Az étlap fotóin baromi jól néznek ki, és ez éppen elég. Reménykedünk, hogy a valóságban is kellemes gasztronómiai élményben lesz részünk.
– Most fel fogom tenni a legrosszabb újságírói kérdést.
– Azt, hogy honnan a név?
– Hogy vagy?
Lábas Viki meglepően kendőzetlenül válaszol. Nagyon nehéz időszakon van túl, feszített az idei éve is, de egyelőre elviselhetőnek tartja. „Vannak olyan időszakok az ember életében, amikor nem minden felhőtlen, sok mindennel kell megküzdeni, de ez egy fejlődési lehetőség is. Ebben a szakaszban vagyok, és emiatt is jó, hogy összehoztam egy kortárs dokumentarista koncertelőadást Az én szívem játszik címmel, amiben feldolgoztam a nehézségeket. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden nagyon könnyű és egyszerű. Küzdelmes időszakban vagyok, amiből építkezni próbálok. Ha jövőre újra beszélgetnénk, akkor már mást felelnék erre a kérdésre” – mondja a kapucsínó, a terített asztal felett. Meglep a válasza, mert annyira önfeledtnek tűnik, őszintén – megállás nélkül – mosolyog, megtörhetetlen pozitivitást sugárzik.
Harminc felett
Új dala, a Harmincvalahány többek között erről az önfeledt megérkezettségérzésről, valamint a harmincéves kor feletti létről szól. Érdekel, mit gondol a saját koráról, az elvárásokról, amivel szinte minden vele egyidős nő és férfi szembesül. Azt mondja, hogy a kor sosem számított neki, nevetve hozzáteszi, hogy húszévesen is úgy érezte magát, mint egy nyolcvanéves öregasszony.
Pontosan a társadalmi elvárások miatt írtam ezt a dalt, mert ha harmincas, egyedülálló nő vagy, akkor rögtön záporoznak a kérdések. Miért vagy egyedülálló, miért nincs nagyobb egzisztenciád, miért nincs családod, gyermeked, miért nem nézel ki így vagy úgy? Ezek az elvárások és kérdések nyomasztják az embereket, a kérdésfeltevők pedig bele sem gondolnak, hogy a nők mennyi mindennel küzdenek. Például rengeteg stresszel, biológiai problémákkal, sokan nagyon nehezen esnek teherbe. De ezeket a nehézségeket, nehezítő körülményeket nem veszik figyelembe. Harmincon túl is van élet, nem kell feleslegesen feszültséget kelteni a nőkben. Jó, hogy ezt kiírhattam magamból. A koncertemen is fontos helyen jelenik meg ez a dal, hangsúlyos a szerepe
– mondja, miközben megérkeznek a valóságban is jóképű pirítósok, hivatalos nevükön toastok. Túl egészségesnek tűnnek. Ha ezt enném, biztos, hogy a nyolcvanvalahányat is megérném.
Lábas Viki egyelőre hozzá sem nyúl a reggelijéhez. „Egyél csak nyugodtan.” Nekem nem kell kétszer mondani, pedig anyukám azt tanította, teli szájjal nem illik kérdezni. A velem szemben ülő előadóval készült interjúkban mindig, mintha kötelező lenne, megjelennek pszichológiai témák. A rossz nyelvek inkább azt mondanák, hogy pszichologizálással teliek. A rengeteg lelkizés ellenére egyetlen interjújában sem éreztem, hogy kiválóan lenne, a kérdezők pedig arra lennének kíváncsiak, hogy őt mi tenné valóban – ha nem is boldoggá – kiegyensúlyozottá.
Szerinte ez a „nem jól levés” az alapállapota. Úgy látja, enélkül képtelen lenne dalokat írni, adni az embereknek. Röviden és tömören: alkotni.
– Ha nem lennél depresszív és szorongó, akkor egyáltalán nem tudnál dalokat írni?
– Lehet, hogy nem. Sokat gondolkodom azon, hogy mi lesz akkor, amikor majd egyszer teljesen jól leszek, felhőtlenül élek. Azt hiszem, hogy akkor is fogok írni, és nagyon boldog dalokat. De mostanában is igyekszem nem túlgondolni a dolgokat, könnyedebb lenni. De mindeközben nagyon zavar a felületesség.
– De a problémák túlgondolása nem zavar meg abban, hogy élvezd az elért sikereket? Az állandósult önreflexió nem gátol meg abban, hogy természetesen haladj az árral?
– Nem, pont azt akarom mondani, hogy én így tudok együtt haladni az árral, így vagyok képes felvenni magammal a versenyt, realizálni a céljaim.
– Nem vagyok egyébként az önreflexió ellensége, sőt. Fontosnak tartom, hogy az emberek foglalkoznak magukkal, ha szükséges, akkor szakemberhez, terápiára járnak. De abban is biztos vagyok, hogy mint mindennek, ennek is van egy egészséges határa.
– Sokan elfelejtik, hogy mi, zenészek, lelkileg megterhelő műfajban dolgozunk. Rohadt sok elvárás van velünk szemben. Alkotó, többnyire hiperérzékeny emberek vagyunk, a bensőnkből dolgozunk. Ráadásul ismert emberként az összes sztereotípiával is szembe kell néznünk. Számomra egyértelmű, hogy a nehézségekkel, a hihetetlen teljesítménykényszerrel a pszichológia felé fordulunk.
De vajon Lábas Vikinek nem kellene „csak úgy” – divatos kifejezéssel élve – elengednie a sztereotípiákat, az elvárásokat? Szerinte ehhez épp az önismeret szükséges. Az önreflexiónak köszönhetően képes a közösségi médiában is meghúzni a határokat. Jelen van, de nem tárulkozik ki teljesen, óvja a magánéletét.
Reggelink vége felé pedig arról is beszélgetünk, hogy a honi zeneipar helyzete, a korszellem, a felgyorsult világ miatt nem engedhet meg magának egy hosszabb pihenőt, hiszen a felkínálkozó lehetőségekkel most kell élnie. Zenei producerével, Toldi Miklóssal pedig éppen egy szólóalbumon dolgoznak.
Tiltólista
A jegestea maradékait szürcsölve óhatatlanul szóba kerül, miként éli meg az idei év közéleti változásait. Tudjuk, idén áprilisban a másik oldalára fordult az ország.
„Csodálatos, hogy már nem vagyok tiltólistán. Képzeld el, hogy hat-nyolc év után már nem vagyok” – mondja kaján vigyorral, stílszerűen egy pohár narancslével a kezében. Igen, a közmédia újra vendégül látta. Bemehetett a Petőfi rádióba. Egyébként a választások előtt ő is adott be pályázatot az NKA-hoz, persze egy fillért sem kapott.
Bementem a közmédiába. Marha nehéz bejutni, elvesztettem a személyim, csak az útlevelem volt nálam, de elfogadták. Az első kérdésem az volt, hogyhogy ide beengedtek. Az engem kísérő asszisztens csak annyit mondott, hogy lekerültem a tiltólistáról
– mondja, hozzátéve, hogy nagyon örül az országban zajló változásnak, de reméli, nem esünk át a ló túloldalára. Polgárháborús helyzet helyett a kölcsönös tiszteletet tartja üdvösnek. Szeretné, ha a politikai változásokból a zenészek, a táncosok és más előadóművészek is profitálhatnának valamilyen módon. De ehhez persze a szakma összefogása, komolyan vehető érdekképviselet kell. Úgy látja, hogy a támogatási rendszert is át kéne alakítani, nyugati mintára, mert ott a különböző programok révén sokkal jobban megbecsülik az alkotó embereket. Helyi értékén kezelik a művészeket, tudják, hogy egy előadás létrehozása, egy album készítése, egy könyv megírása mögött milyen irgalmatlan munka áll. Nem csak köldöknézegetés.
– Nyilván bizakodó vagyok, de annyi minden mást is helyre kell tenni.
– A zeneipar a lista végén van?
– Elsődleges, hogy legyen végre normális oktatás, a kórházakban legyenek nővérek. Aztán jöhet a kultúra. És persze az is fontos, hogy mindenki tudjon a fizetéséből koncertjegyet venni, ha akar. Ez ma Magyarországon nem evidens.
Délelőtt 10 óra van, de már 32 Celsius-fok a zsúfolt teraszon. A reggelink elfogyott, mennünk kell. Először találkoztunk, de baráti öleléssel búcsúzik. Nem is ő lenne, ha nem így tenne.
(Borítókép: Németh Emília / Index)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!