A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) – a többnyire fejlett gazdaságokat tömörítő nemzetközi szervezet, amelynek Magyarország 1996 óta tagja – július 23-án tette közzé a Magyarországról szóló, mintegy 150 oldalas országjelentését.
Ezek a jelentések néhány évente készülnek, és nemcsak helyzetértékelést, hanem konkrét szakpolitikai javaslatcsomagot is tartalmaznak.
Rövid távon javul a kép, hosszú távon romlik
A rövid távú kép a korábbiaknál barátságosabb. Az OECD előrejelzése szerint a magyar gazdaság a tavalyi 0,5 százalék után idén 1,9, jövőre pedig 2,2 százalékkal bővülhet, elsősorban a lakossági fogyasztás, az emelkedő reálbérek és a személyijövedelemadó-csökkentés hatására.
Az infláció ugyanakkor nem áll meg lefelé: a szervezet arra számít, hogy a 2026-os 1,9 százalék után jövőre 2,7 százalékra gyorsul, főként a továbbra is erős bérdinamika miatt.
A szervezet magyar nyelvű összefoglalója szerint az ország jelentős előrelépést tett az OECD-tagállamok életszínvonalához való felzárkózásban, de „a népesség elöregedése és az éghajlatváltozás veszélyezteti ezt a fejlődési pályát”.
A hiány és a kamatteher a gyenge pont
Az OECD számításai szerint a magyar költségvetés hiánya idén a GDP 6,7 százaléka körül alakulhat, jövőre pedig 5,5 százalékra mérséklődhet.
Ez azonban még mindig kevés ahhoz, hogy az államadósság aránya érdemben csökkenni kezdjen.
A GDP-arányos maastrichti államadósság 2022 és 2025 között nagyjából 73-75 százalék körül mozgott, és az OECD szerint idén és jövőre is 74 százalék felett ragadhat.
Ennél is gyorsabban nőtt az adósság kamatterhe:
a kamatkiadások a 2019-es, GDP-arányosan durván 2 százalékos szintről 2024-re csaknem 5 százalékra emelkedtek, ami húszéves csúcsot jelentett.
A szervezet szerint a 2026-os évet ráadásul fiskális lazítás jellemzi: az adócsökkentések, a családi kedvezmények, a közszféra-béremelések, a 14. havi nyugdíj bevezetése és az üzemanyagár-korlátozás egyaránt növelik a deficitet.
A hiány körüli vita itthon egyébként az új kormány költségvetési átvilágítása óta folyamatosan napirenden van; a büdzsé módosítását és az új hiánycél kijelölését augusztus végére ígérte a Pénzügyminisztérium.
A Gazdasági és Energetikai Minisztérium a jelentés megjelenésekor közleményben reagált: azt írták, az OECD osztja a kormányzati helyzetértékelést a megörökölt terhekről, és a hazai tervekkel egybevágó lépéseket javasol. A tárca szerint a dokumentum elsősorban 2025 és 2026 fordulóját vizsgálja.
Három forgatókönyv, három nagyon eltérő jövő
A jelentés leglátványosabb része három hosszú távú adósságpálya. Az elsőben minden marad a mai adó- és kiadási szerkezetnél, és a modell figyelembe veszi az elöregedés, a klímaváltozás és a kamatok költségeit is.
Ezen a pályán az államadósság 2045-re nagyjából megduplázódna, 2050-re pedig meghaladná a GDP 180 százalékát.
A második forgatókönyvben a kormányzat kizárólag a költségvetési egyenleget javító lépéseket tesz: nyugdíjreform, a rosszul célzott támogatások racionalizálása, az adókedvezmények szűkítése, az adóalapok szélesítése.
Ez sokat segít, de nem old meg mindent: az adósságráta 2040-ig 80 százalék alatt maradna, 2070-re viszont 120 százalék közelébe kúszna fel.
A harmadik pályán a kiigazítás mellé növekedésösztönző strukturális reformok is társulnak – és az OECD szerint csak ebben az esetben marad az adósság a teljes vizsgált időszakban biztonságosan a GDP 80 százaléka alatt.
A tétet jól mutatja egy másik szám is: a szervezet becslése szerint 2070-ig a nyugdíj- és klímakiadások miatt nagyjából a GDP 8 százalékának megfelelő többlet költségvetési mozgástérre lenne szükség.
Itt nyúlna a pénzhez a szervezet
Az OECD magyar nyelvű összefoglalója szerint a mozgástér megteremtéséhez többféle reformra lesz szükség:
javítani kell a közkiadások hatékonyságát, erősíteni kell a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát,
és a nem hatékony adókedvezmények kivezetésével szélesíteni kell az adóalapot.
A kiadási oldalon a szervezet a rosszul célzott támogatások kivezetését, a nyugdíjkorhatár várható élettartamhoz kötését,
valamint azt javasolja, hogy a pluszjuttatások – vagyis a 13. és a 14. havi nyugdíj – összegét maximálják az átlagnyugdíj szintjén.
Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy az átlag feletti nyugdíjjal rendelkezők nem a saját ellátásukkal arányos, hanem annál kisebb pluszösszeget kapnának. Idén februárban a tervezett 14. havi nyugdíj első, 25 százalékos része érkezett meg.
A nyugellátások súlya közben nem csökken: az idei első fél évben – a 13. és a részleges 14. havi kifizetéssel együtt – több mint 4300 milliárd forint ment el nyugdíjakra és nyugdíjszerű ellátásokra.
A bevételi oldalon az OECD az adókedvezmények felülvizsgálatát, a vagyoni, a tőkejövedelmi és a környezetvédelmi adók súlyának növelését, valamint az adóalapok szélesítését veti fel.
Mindezt olyan növekedési reformoknak kellene kísérniük, amelyek a munkát terhelő adók mérséklésével, az oktatás és a női foglalkoztatás támogatásával, a kis- és középvállalkozások versenyképességének javításával, illetve az állami beruházások hatékonyabbá tételével emelik a gazdaság teljesítőképességét.
A klímakockázat pedig nem elvont fenyegetés: az idei aszály és vízhiány már a mezőgazdaságtól a turizmuson át az energiaellátásig több ágazatban is mérhető kárt okozott.
(Borítókép: A Magyar Államkincstár [MÁK] irodaháza bejárata a főváros XI. kerületében, a Bartók Béla úton, ahol a Budapesti és Pest Megyei Igazgatóság Állampénztári Iroda Kirendeltsége, Állampénztári Ügyfélszolgálat és az Állampapír-értékesítési Pont is helyet kapott. Fotó: Róka László / MTI)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!