Az ország áramellátásának nagyjából harmadát adó Paksi Atomerőmű Zrt. tavaly mindössze 248 milliárd forint árbevételt ért el – 2010-ben ez 168 milliárd forint volt, vagyis az elmúlt tizenhat évben visszafogottan nőttek a bevételei, és a lap szerint az orosz–ukrán háború idején kirobbant energiaársokknak vagy az azt követő magyar inflációnak sincs nyoma a számokban.
A nyereség ennél is szerényebb: a rezsicsökkentés 2014-es bevezetése előtt évi 19-29 milliárd forint közötti adózott eredményt ért el a cég, azóta viszont ezt meg sem közelítette – 2023-ban mindössze 120 millió, tavaly pedig alig több mint 3 milliárd forint volt a profit.
A nyereség sorsa a 24.hu szerint minden évben ugyanaz volt: az állami tulajdonos MVM osztalékként kivette a teljes összeget, tavaly például az egészet, sőt egy keveset még az eredménytartalékból is. Így tizenhat év alatt összesen közel 200 milliárd forint került ki az atomerőműből, a cégnél pedig gyakorlatilag semmi nem maradt fejlesztésre.
Most itt áll pénz nélkül, letolt gatyával. Finomabban fogalmazva a historikus nyereséggörbéjét egyetlen befektető sem fogadná el, nincs olyan magáncég, amely ekkora profitért üzemeltetné az atomerőművet
– értékelte a helyzetet Perger András, az Energiaklub energiaprogram-vezetője a lapnak. A szakértő szerint az anyacég, az MVM is hasonlóan jár: a pénzügyminiszterek év vége felé rendre „előveszik” a céget, amikor pénzre van szükség – 2023-ban 309 milliárd forint osztalékelőleget vettek ki belőle, legutóbb pedig tavaly novemberben 131,5 milliárdot.
A lap szerint logikusan felvethető, hogy összefügg-e a teljes egészében elvont nyereség a mostani helyzettel: az alacsony Duna-vízállás miatt az erőmű nem tud elegendő hűtővizet szivattyúzni, ezért három blokkot is le kellett állítani. Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter szerint egy tízmilliárdos beruházással, az új paksi szivattyútelep megépítésével a leállás és a most szintén tízmilliárdos többletköltséget jelentő áramimport is elkerülhető lett volna.
Az előző kormány ezt nem építette meg, miközben az MVM politikai utasításra százmilliárdokat költött hirdetésekre, szponzorációkra és sportklubokra
– fogalmazott a miniszter.
Perger András ugyanakkor kétli, hogy a problémát tízmilliárd forintból meg lehetne oldani: szerinte a környezeti változások miatt már összetettebb feladatról van szó, mint a szívócsövek meghosszabbítása, és a tervezéssel, engedélyeztetéssel, a hűtővízcsatorna átépítésével együtt hosszabb időt és több pénzt igénylő beruházás következhet – ráadásul az átalakítás idejére akár blokkokat is le kellhet állítani. A szakértő szerint a nukleáris biztonsághoz szükséges fejlesztéseket biztosan elvégezték, de elképzelhető, hogy a halasztható, az üzembiztonságot közvetlenül nem veszélyeztető beruházásokra nem jutott forrás. Külön kérdés, hogy a cég fel van-e készülve a paksi blokkok üzemidő-hosszabbítására, amely korábbi becslések szerint legalább 600 milliárd forintot igényelne.
A lap egy másik forrása szerint a mérleget nem is érdemes a fejlesztési források szempontjából vizsgálni, mert a cégcsoporton belül keresztfinanszírozás működik: az atomerőmű nyereségét elvonják, ha viszont beruházásra van szükség, azt az állami anyavállalat állja. Mint fogalmazott, a Paksi Atomerőmű Zrt. évek óta nagyjából úgy működik, mint egy nonprofit kft. – a feladata nem a nyereségtermelés, hanem az, hogy olcsó áramot adjon a lakosságnak, kiszolgálva a rezsicsökkentést. Az MVM nem közli, mennyiért termeli az áramot Paks, Perger becslése szerint a kilowattonkénti egységár 14-15 forint körül lehet.
(Borítókép: A paksi atomerőmű 2019. június 25-én. Fotó: Pavel Bogolepov / Index)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!