A Góbi-sivatag peremén gigantikus naperőmű-folyosó épül. Tripla célt szolgál: Peking áramellátása, a homokviharok megfékezése és a természet újraélesztése.
Ahol korábban csak a végtelen homok és a mindent elsöprő szél uralkodott, ott ma már több millió sötéten csillogó szilíciumtábla veri vissza a napfényt. Kína nem csupán a világ legnagyobb naperőmű-beruházásait építi az ország északi területein, hanem azzal is számol, hogy a nagyszabású projektek révén területeket hódíthat vissza a sivatagtól – a zöldellő természet javára. A kínai nagy fal mintájára „Nagy Napelemfal” néven ismertté vált kezdeményezés alapjaiban formálja át a Belső-Mongólia és Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területek tájképét, miközben az ország energetikai stratégiájának tartóoszlopává is válik.
Az év végére a napenergiából származó villamosenergia-termelés várhatóan megelőzi a szenet, és Kína legnagyobb beépített áramkapacitásává válik.
A beruházások zöme a nyugati és északi régiókban összpontosul, ahol a bőséges napsütés és a hatalmas szabad területek ideális feltételeket biztosítanak a fejlesztésekhez. A tervek ambiciózusak: 2030-ra a száraz területeken, köztük a Góbi-sivatagban, a beépített kapacitás eléri majd a 455 gigawattot, ami a paksi atomerőmű teljesítményének közel 230-szorosa, de a világ legnagyobb gátját, a kínai Három-szurdok-vízierőművet is kb. hússzorosan lekörözi.
A naperőmű-folyosó gátat szab a homokviharoknak
A projekt nem csupán az energiatermelésről szól, hanem egy évtizedek óta zajló ökológiai küzdelem újabb fejezete. A kínai kormány júliusban közzétett természetvédelmi terve a szél- és napenergia integrált fejlesztését a sivatagok terjeszkedése elleni védekezés kiemelt eszközének tekinti. Az 1978-ban indított, a köznyelvben „Nagy Zöld Fal” néven emlegetett program eredetileg erdősítéssel és homokmegkötő gátakkal próbálta megállítani az elsivatagosodást, ám a modern technológia új távlatokat nyitott – fejtegeti a South China Morning Post.
A belső-mongol területen lévő Kubuqi-sivatagban – amely a pekingi homokviharok egyik fő forrása – már üzemel is egy 2000 hektáros, 1 gigawattos napelempark. Ez a telep egy nagyobb bázis részét képezi, amely végül 15 300 hektáron terül el, és 8 gigawatt energiát termel majd. Ugyanez a projekt várhatóan 4-4 gigawatt szél- és szénenergiát is szállítani fog a közeli Pekingnek, Tiencsinnek és Hopej tartománynak. A Nagy Napelemfal célja a 100 gigawattot meghaladó kapacitás elérése, a létesítmény pedig végül 400 kilométer hosszú és átlagosan 5 kilométer széles lesz.
Élet a panelek árnyékában
A technológia és a természet szimbiózisa váratlan eredményeket hozott a legkietlenebb vidékeken is. A Taklamakán- és a Kumtag-sivatag között működő naperőműnél szalmavédműveket és csepegtető öntözőrendszert alkalmaznak a növényzet megerősítésére.
A Nankingi Egyetem kutatói rámutattak, hogy a napelemek alatt csökkent a homok hőmérséklete, ami a szélerózió mérséklésével együtt csökkentette a vízveszteséget, így megfelelő növekedési feltételeket teremtett a növényzet számára.
Ezt a pozitív folyamatot a NASA műholdas adatai is megerősítették, igazolva, hogy a napelemes projektek érdemben hozzájárultak a sivatagfásítással kapcsolatos erőfeszítésekhez. Ezen túlmenően a Junma erőmű – amely a 196 000 napelem által formázott vágtázó ló sziluettjéről vált híressé – jól példázza a projekt vizuális és funkcionális léptékét. A 200 megawattos egységek évente annyi áramot termelnek, amennyi több mint 50 000 háztartás ellátására elegendő.
A címlapképen a Góbi-sivatag szélén épült Dunhuangi naperőmű. Forrás: Damo Ri / Unsplash
Rovattámogató …