„Nukleáris veszélyhelyzet semmilyen esetben nem áll fenn” – jelentette ki Magyar Péter július utolsó napján a paksi atomerőműben tartott rendkívüli sajtótájékoztatóján. A megnyugtató szavakra szükség volt, mert ezzel egy időben arról is beszélt a miniszterelnök és az atomerőmű műszaki igazgatóhelyettese, hogy extrém, soha nem látott helyzettel néz szembe az energia- és vízválság miatt Magyarország és Paks. Ekkor ugyanis biztosnak tűnt, története során először teljesen le kell állítani az erőművet. Erre végül nem kellett sort keríteni, nukleáris- és sugárzásveszély nem állt fent, azonban nem volt ez mindig így. Az ezredforduló után történt egy baleset Pakson, ami után…
2003 április 10-én a paksi atomerőmű 2-es blokkja a szokásos éves karbantartáson esett át – érdekesség, hogy most, 2026-ban éppen ez a blokk termel egyedül a többi leállítása után. A mérnököknek ekkor egy különleges tisztítást kellett elvégezniük, ugyanis a fűtőelemek felületén az évek alatt lerakódott magnetitréteget el kellett távolítani, hogy ne rontsa a hőátadást. A munkához egy francia cég által szállított, speciális tisztítótartályt használtak, amiben egyszerre harminc fűtőelemet lehetett megtisztítani. A tisztítás befejeződött, a fűtőelemek azonban a tartályban maradtak. A hűtéshez használt víz nem tudta megfelelően elvezetni a még mindig hőt termelő fűtőelemekből származó bomlási hőt. A víz forrni kezdett, a keletkező gőz pedig kiszorította a vizet a tartályból. A fűtőelemek egyre forróbbá váltak, egyes részeik hőmérséklete az 1200 Celsius-fokot is meghaladta.
Azonnal értesítették a környező települések polgármestereit
A baj első egyértelmű jele este fél tíz körül jelentkezett, amikor a műszerek megemelkedett radioaktív gázszintet jeleztek, ami arra utalt, hogy a fűtőelemek burkolata már megsérült. A kezelők ezt követően megkezdték a tisztítótartály felnyitását, majd hűtővizet juttattak a tartályba. A több órán át magas hőmérsékletnek kitett fűtőelemek a hirtelen lehűlés következtében részben széttöredeztek, a tartály alján végül sérült és deformálódott fűtőelemek, valamint radioaktív üzemanyag-törmelék halmozódott fel, az első feltételezések szerint a radioaktív gáz kijuthatott az atomerőműn kívülre. A rendkívüli eseményről az erre a célra kiépített csoportos SMS-küldő rendszeren tájékoztatták az erőmű 30 kilométeres körzetében található települések polgármestereit.
A másnapi vizsgálatok szerint a radioaktív gáz a reaktor mellett felállított tisztítórendszerből származhatott, ezért a 2-es blokk karbantartási munkálatait leállították. A gáz jelenlétét a reaktorcsarnokban működő műszerek éjszaka jelezték, aktivitása azonban reggelre jelentősen csökkent. Az erőmű tájékoztatása szerint a szennyeződés egy jól behatárolható, szűk területre koncentrálódott, ezért sem az erőműben, sem a környékén nem volt szükség vészhelyzeti intézkedésekre. A reaktor ekkor üres volt, a nukleáris fűtőanyagokat a szomszédos pihentetőmedencében, víz alatt tárolták. A tisztítórendszer ellenőrzése és a harminc fűtőanyag-kazetta egyenkénti vizsgálata ezt követően kezdődött meg.
A korábban INES 2-es veszélyességi besorolást végül 3-as szintűre emelték Pakson, miután a vizsgálatok során szétszerelték az ideiglenesen telepített tisztítórendszert, majd víz alatti kamerákkal benéztek a tartály belsejébe. A 30 fűtőanyag-kazetta többségéről ekkor derült ki, hogy jelentősen megsérült.
Mi az az INES-skála?
Az INES (International Nuclear and Radiological Event Scale), vagyis a Nemzetközi Nukleáris és Radiológiai Eseményskála rövidítése. Az INES-skála 1-től 7-ig terjed, ezek a következők:
1: rendellenesség;
2: üzemzavar;
3: súlyos üzemzavar;
4: baleset, elsősorban az erőmű telephelyén belüli következményekkel;
5: komolyabb baleset, kisebb környezeti kibocsátással;
6: súlyos baleset, jelentős radioaktív kibocsátással;
7: súlyos baleset, nagy kiterjedésű környezeti és egészségügyi következményekkel.
A legmagasabb, 7-es fokozatot eddig két esetben alkalmazták: az 1986-os csernobili katasztrófánál, illetve a 2011-es fukusimai atomerőmű-balesetnél. Fukusimát kezdetben alacsonyabb szintre sorolták, majd a kibocsátások értékelése után emelték 7-esre.
A baleset természetesen kiemelten foglalkoztatta a közvéleményt, sokakban rémlett fel a közeli csernobili katasztrófa. „Sajnos sokkal rosszabb a helyzet, mint azt sokan hiszik” – nyilatkozta az eset után az atomerőmű egyik dolgozója, akinek később összetűzése is volt a feletteseivel, miután közölte, nem hajlandó bemenni a sugárzó területre. Azt is állította, hogy nemcsak a kazetták sérültek meg, hanem a reaktorfedél is megolvadt, ami miatt a nemesgáz-kibocsátás a megengedett érték 85-szörese, a kén kibocsátás pedig triplája a határértéknek. Aszódi Attila aki akkoriban a BME Nukleáris Technikai Intézet laboratóriumvezetője volt, azonban cáfolta ezeket az állításokat, szerinte betonszarkofágot sem kell emelni a sugárzó terület fölé.
Az Országgyűlésben is téma volt a paksi eset, az ellenzék és a kormány nagy csatározásokat folytatott. Az ellenzéki Fidesz akkori frakcióvezetője, Áder János azzal ostorozta a kormányt két és fél héttel a baleset után, hogy a lakosság most már szeretné tudni, pontosan mi történt, valamint azt is, hogy mikorra történhet meg a teljes elhárítás?
Nyugodjatok meg, fiúk
– intette csendre a Fidesz frakcióját Medgyessy Péter akkori miniszterelnök, aki azt is elárulta, hogy az atomerőmű vezetője járt a helyszínen, mindenről tájékozódott és megtette a megfelelő intézkedéseket.
„Ami a sugárzást illeti, képviselő úr, úgy gondolom, itt egy sugárzás van csak: a rosszindulat és az elfogultság. És úgy gondolom: ez a fajta sugárzás tényleg veszéllyel jár” – szúrt még oda az akkor még csak egy kormányzati ciklust magukénak tudó fideszeseknek a kormányfő.
Évekig tartott a helyreállítás
A vizsgálatok lezárása után hamar világossá vált, hogy a paksi üzemzavar következményeinek felszámolása nem néhány napos javítási munkát jelent majd, hanem évekig eltart. A sérült fűtőelemeket nem lehetett egyszerűen kiemelni a tisztítótartályból, előbb pontosan fel kellett mérni a károsodás mértékét, majd olyan megoldást kellett kidolgozni, amellyel biztonságosan eltávolíthatták a sérült kazettákat. A feladat rendkívül összetett volt, ezért a magyar szakemberek mellett nemzetközi segítségre és speciális technológiákra is szükség volt.
Az elemzések arra jutottak, hogy a balesethez nem egyetlen hiba vezetett, hanem több műszaki és szervezési tényező együttes hatása. A tisztítórendszer kialakítása, a hűtési körülmények és a biztonsági értékelések hiányosságai egyaránt szerepet játszottak abban, hogy a fűtőelemek súlyosan károsodtak. A sérült fűtőelemek eltávolítása végül különleges mérnöki feladatot igényelt. A művelethez speciális eszközöket és távirányítású berendezéseket fejlesztettek, amelyek segítségével a szakemberek víz alatt, fokozott óvatossággal dolgoztak a tisztítótartályban. A munkálatokban a sérült fűtőelemeket és a keletkezett törmeléket fokozatosan eltávolították, majd biztonságos tárolóhelybe helyezték.
A több éven át tartó helyreállítási folyamat végül 2007-ben zárult le. A Paksi Atomerőmű 2-es blokkját már 2006 végén újraindították, miután a működéshez szükséges feltételeket biztosították, a sérült fűtőanyag eltávolítása azonban ezt követően még hónapokig folytatódott. A blokk azóta ismét üzemszerűen működik, ahogyan azt írtuk a 2026-os energiakrízis idején például csak ez a blokk termel.
A 2003-as paksi üzemzavar a magyar atomenergia történetének legsúlyosabb eseménye lett, ugyanakkor a lakosságot nem veszélyeztette nukleáris katasztrófa.
(Borítókép: Az MVM Paksi Atomerőmű 2026. július 31-én . Fotó: Németh Kata / Index)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!