Budapesttől tömegközlekedéssel sincs messze a kulturális értelemben feltétlenül gazdagnak számító, a magyar történelemmel nyilvánvalóan rendkívül szoros kapcsolatot ápoló város. Vonattal, egy rövid pozsonyi átszállással, csupán négy és fél óra alatt Trencsénben találhatjuk magunkat. Kánikula idején előfordulhatnak kisebb késések, de hát az irgalmatlan hőség idején – mindannyian megtapasztalhattuk – semmi sem olyan egyszerű. A Trencsén 2026 szervezőitől tudjuk, hogy csak a központi kiállítás öt év megfeszített munkájának eredménye. Az Európa Kulturális Fővárosa címet még 2021-ben nyerték el, az volt a cél, hogy a győzelemmel a város maga is gyökeresen megváltozzon, még jobban bekapcsolódjon Európa kulturális vérkeringésébe. Mindez láthatóan sikerült.
Gazdag történelem
A városban a kulturális programok megvalósítása mellett infrastrukturális beruházásokat is végrehajtottak, egy részük ugyan még nincs kész, de ez mit sem ront a nagyon is élő, kellemes, kiváló éttermekkel és sörözőkkel bíró ötvenezres kisváros hangulatán. Az utazót meglepően pezsgő (szinte nagypolgári) élet, friss vidéki levegő, a város ikonikus és gyönyörű vára, tiszta utcák és idén számos program várja. Na meg a több száz éves történelem, hiszen Trencsén már nagyon-nagyon rég óta lakott területen, a Vág folyó partján fekszik, még a római korból is maradtak tárgyi emlékei.
Arról már nem is beszélve, hogy itt a római császár és filozófus, Marcus Aurelius katonái is állomásoztak. Erre kifejezetten büszkék a helyiek, még egy (jobb szó híján) szökőkút is emléket állít a megszállásnak. Mi a történelmi belváros (és az ominózus Marcus Aurelius-szökőkút) felfedezésével kezdtük a programot. Megnéztük a főtér mellett álló Szűz Mária mennybemenetele-templomot, aminek belső freskói nagyon impozánsak. Majd a megújuló, bizánci stílusú (ritkaság) trencséni zsinagógát is felfedeztük. A második világháború előtt kétezres lélekszámú zsidó közösség élt a városban. A háború idején a gyönyörű, különleges zsinagóga megsérült a bombázások következtében.
A kommunista időszakban a zsinagógát államosították, a zsidó közösség pedig fokozatosan széthullott.
Ma már csak egy hatvanfős zsidó közösség él Trencsénben, de az utóbbi időben fellendült a helyi vallásos élet. A zsinagógának újra rabbija is van, lánya bát micváját hamarosan megtartják.
Az ökoterrorista
A sajtóút egyik legérdekesebb és legkiemelkedőbb pontja egyértelműen a Glocal Equality and Hospitality (Invalidated Ideas?) című kiállítás megtekintése volt. A kiállítás december 7-ig látható Trencsénben, a Zupny domban, a Mierové namestie 46. szám alatt. Kurátorai (kiváló magyar szakemberek) András Edit magyar művészettörténész és Németh Ilona szlovákiai magyar képzőművész. A kiállítás építészeti kialakítását Zbynek Baladrán jegyzi. A tárlat alapkérdése tulajdonképpen az, hogy érvényesek-e még azok az eszmék és társadalmi normák, amelyekre a modern demokratikus világot építettük, miközben tudjuk, hogy a demokratikus rendszereket autokratikus tendenciák fenyegetik, a nacionalizmus és a populizmus erősödik, a társadalmi egyenlőtlenségek növekednek, miközben
a klímaválság és a geopolitikai konfliktusok tovább súlyosbítják a helyzetet.
A kiállítás egyik központi eleme a Disobedience Archive Marco Scotini olasz kurátor és művészettörténész projektje, amely a világ különböző tiltakozó és társadalmi mozgalmainak történetével foglalkozik. Az olasz művész projektjében még az SZFE modellváltása elleni tiltakozás is megjelenik, miközben panorámát ad a társadalmi ellenállás különböző formáiról, és nem egyszerűen napjaink elnyomó törekvéseinek történetét akarja elmesélni, hanem azt mutatja meg, hogy a jogaikért küzdő embereknek és közösségeknek is van, lehet cselekvőképességük.
A többszintes kiállítás összetett történetet mesél el világunkról, monumentális, még a mesterséges intelligencia hatásaival is foglalkozik, közép-európaiságunk történetével, miközben a fennálló konfliktusok, például az orosz–ukrán háború is megelevenedik az ukrán Kateryna Aliinyk festményein, aki a Luhanszk gazdag termőföldjeit ábrázolja. Tudjuk, most milyen állapotban vannak, szétbombázták őket, és teljesen alkalmatlanok mezőgazdasági termelésre. A tárlaton KissPál Szabolcs Munkácsy Mihály-díjas művész is bemutatja új, valóban érdekfeszítő projektjét, amely az ökoterrorizmus, a globális felmelegedés kérdéskörét járja körül. KissPál az
ökoterrorista Josephine Sunshine Overaker történetével is foglalkozott, akit mind a mai napig köröz, keres az FBI. De nem találja.
Glocal Equality and Hospitality (Invalidated Ideas?) olyan kiállítás, amire nyugodtan rászánhatunk egy teljes délutánt, akár napot is. Méltó zászlóshajója annak, hogy idén Trencsén Európa kulturális fővárosa. A tárlat különleges módon reflektál napjaink legfontosabb kérdéseire.
Vár a vár
Természetesen a város jelképét, a várat is felfedeztük egy vezetett túra keretében. Erre ajánlott lélekben és testben is felkészülni, nem a teljesen eltunyult író-olvasó újságíróknak találták ki. Jó (vagy még jobb) kondi kell hozzá, hiszen a vár egy sziklaszirtre épült, közvetlenül a város fölött, a Vág völgyének egyik stratégiailag fontos pontján. A mai vár előzményei a 11. századig vezethetők vissza, eredetileg határvédelmi erősségként szolgált. A 13–14. század fordulóján a vár a kiskirály Csák Máté birtokába került. A mai vár legmagasabb tornyát is róla nevezték el Máté-toronynak, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a városra.
Valójában egy várkomplexumról van szó, amit évszázadokon keresztül folyamatosan átépítettek. A palotarész például Nagy Lajos király idején épült. A Borbála-palotát pedig Luxemburgi Zsigmond építtette legkedvesebb, második felesége, Cillei Borbála számára. A vár végül az 1790-es nagy trencséni tűzben súlyosan megrongálódott, katonai jelentőségét pedig már korábban elvesztette. Ma múzeumként működik, és aligha lehetne elképzelni Trencsén látképét nélküle. Ha valaki Trencsénben jár, akkor szinte kötelező program. És nyugodtan kérjen idegenvezetést, mert elmondják azokat a legendákat, izgalmas történeteket, amelyekről egyébként szinte soha nem hallanának.
Az ádámkosztüm
A sajtóút másik kiemelkedő programja egyértelműen a Trencsénteplicei látogatás volt. A Trencsén-közeli fürdőváros festői környezetben található. Szemet gyönyörködtető fenyőerdők és hegyek veszik körbe. A városka legnagyobb kincse pedig a közel negyvenfokos gyógyvíz, amely a föld mélyéről tör fel. A helyi fürdők a különleges összetételű gyógyvizet hűtés nélkül használják. Jó szinte minden bajra és búra.
Az út egyik záróakkordjaként részt vehettünk egy fürdőzésen a trencsénteplici Hammam fürdőben. A több mint százharminc éves, keleties hangulatú intézményben a termálvíz mellett a fürdőkultúra is egészen más, mint amit általában Magyarországon megszokhattunk. A meztelenség itt nem különösebben nagy ügy a gyógyulni és pihenni vágyó közönségnek, aki viszont szemérmesebb, annak egy könnyű vászonlepedőt is adnak. Érdemes kipróbálni, ha épp Trencsénben és környékén járunk. Fürdőzés, történelem, kortárs művészet, gyönyörű vár – megfontolandó program egy hosszú hétvégére.
(Borítókép: A Trencséni vár Trencsénben, Szlovákiában 2026. július 14-én. Fotó: Jens Kalaene / picture alliance / Getty Images)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!