Az idő múlását természetesnek vesszük, azt azonban már kevésbé, hogy pontosan hogyan osztjuk fel. Egy nap, egy év vagy a Hold ciklusa mögött valódi csillagászati jelenségek állnak, a hetek és a hónapok rendszere viszont hosszú történelmi fejlődés eredménye. A naptár, amely alapján ma megszervezzük a munkát, az iskolát, az ünnepeket és a mindennapokat, egyáltalán nem az egyetlen lehetséges megoldás.
Mi lenne például akkor, ha az év nem 12, hanem 13 hónapból állna, és minden hónap pontosan 28 napos lenne?
Elsőre furcsa elképzelésnek tűnik, pedig a 20. század első felében komoly nemzetközi mozgalom dolgozott egy ilyen rendszer bevezetésén. A terv mögött ráadásul nemcsak a naptárrajongók álltak, hanem üzletemberek, politikusok és olyan nagyvállalatok is támogatták, mint például a Kodak.
A rendszer legnagyobb előnye pont az egyszerűsége lett volna. Nem léteztek volna 28, 30 és 31 napos hónapok, minden hónap négy teljes hétből állt volna, és ugyanaz a dátum minden évben ugyanarra a hétköznapra esett volna. A reform azonban végül nem valósult meg, mert hamar kiderült, hogy a naptár sokkal több egy egyszerű matematikai rendszernél, hiszen vallási hagyományok, gazdasági érdekek, jogi szabályok és a hét több ezer éves ritmusa is kötődik hozzá.
Minden hónap legyen ugyanolyan hosszú!
A 13 hónapos év legismertebb változata az International Fixed Calendar, vagyis a nemzetközi rögzített naptár lett. A rendszert Moses B. Cotsworth brit naptárreformer dolgozta ki, és 1902-ben mutatta be. Az alapötlete rendkívül egyszerű volt:
13 hónap × 28 nap = 364 napos év.
Vagyis minden hónap pontosan 28 napból, azon belül pedig négy teljes hétből állt volna. Az év így 364 napos lett volna, vagyis egy nappal rövidebb a megszokott 365 napos évnél. Ezt az egy napot egy különleges, év végi ünnepnappal egészítették volna ki. A „Year Day” néven emlegetett nap nem tartozott volna egyik hónaphoz vagy héthez sem. Szökőévben egy további napot is be kellett volna iktatni.
A rendszer egyébként megtartotta volna a Gergely-naptár szökőéves szabályát, miszerint négyévente szökőév következik, kivéve a százzal maradék nélkül osztható éveket, amelyek csak akkor számítanak szökőévnek, ha 400-zal is oszthatók. Ezért volt szökőév például 2000, miközben 1700, 1800 és 1900 nem. A pluszszökőnapot június végére helyezték volna, így a szökőév 366 napból állt volna.
A reform egyik legfontosabb ígérete az volt, hogy megszünteti a jelenlegi naptár egyik legnagyobb szabálytalanságát, vagyis a hónapok eltérő hosszúságát. A Cotsworth-féle naptárban ugyanis minden hónap ugyanazon a hétköznapon kezdődött volna, és ugyanazon a napon végződött volna. A hónapok első napja mindig vasárnap lett volna, a 28. nap pedig minden esetben szombatra esett volna.
Ez egyben azt is jelentette volna, hogy egy adott dátum minden évben ugyanarra a hétköznapra kerül.
Nem kellett volna többé kiszámolni, hogy egy adott hónap első napja hétfőre, keddre vagy éppen péntekre esik-e. Ha például valakinek minden hónap 15. napján lett volna egy rendszeres találkozója, az mindig ugyanarra a hétköznapra esett volna. Az ötlet támogatói szerint ez különösen a gazdaság és az üzleti élet számára lett volna előnyös. A különböző hónapok ugyanis ma eltérő számú munkanapot tartalmaznak, ami megnehezítheti a termelési adatok összehasonlítását. Egy 28 napos hónap viszont mindig pontosan négy hétből állna. A rendszer tehát sokkal kiszámíthatóbbá tette volna a naptár használatát.
A reform azonban nem egyszerűen hozzáadott volna egy új hónapot a jelenlegi tizenkettőhöz. Az új hónapot június és július közé helyezték volna, és a Sol nevet kapta volna. A név a Napra utalt, az új hónap pedig az év közepére, az északi féltekén a nyári napforduló környékére került volna, miközben a többi hónap megtartotta volna a megszokott elnevezését.
Ez a megoldás azért is érdekes, mert a 13 hónapos év ötlete alapvetően nem Cotsworth találmánya volt, hasonló elképzelések már évszázadokkal korábban is megjelentek. A 13 hónapos, állandó hétköznapokra épülő naptár gondolata legalább a 18. század közepéig visszavezethető. 1745-ben Hugh Jones, egy Marylandben élő amerikai gyarmati lelkész Georgian Calendar néven javasolt egy ilyen reformot. Az ő rendszerében a 365. nap különleges ünnepnap lett volna, és a terv későbbi változatai még a hónapok átnevezésével is kísérleteztek. 1849-ben Auguste Comte francia filozófus szintén 13 hónapos naptárt dolgozott ki. Az úgynevezett pozitivista naptárban a hónapok mind 28 naposak voltak, az év pedig egy különálló ünnepnappal egészült ki. Comte ráadásul valamennyi hónapnak saját nevet adott. Cotsworth tehát egy már korábban felmerült elképzelést alakított át a 20. század eleji gazdaság és üzleti élet igényeire.
A Kodak igent mondott, de a vallás közbeszólt
A Cotsworth-féle elképzelés a 20. század első évtizedeiben pedig komoly támogatást is kapott. Különösen fontos volt George Eastman, a Kodak vezetőjének támogatása. A vállalat ugyanis 1928-ban ténylegesen bevezette a 13 hónapos naptár használatát, és egészen 1989-ig alkalmazta is a rendszert. Az elképzelés tehát nem pusztán papíron működött.
Nem véletlen, hogy a naptárreform mögött idővel szervezett nemzetközi mozgalom is kialakult. 1923-ban létrehozták az International Fixed Calendar League-et, amelynek célja az volt, hogy a rendszert nemzetközi szinten is elfogadtassa. A mozgalom egyik vezető támogatója George Eastman volt, és a terv a Népszövetség érdeklődését is felkeltette.
A rendszer legnagyobb problémája azonban éppen abból fakadt, ami matematikailag az egyik legötletesebb megoldása volt. A 364 napos évhez hozzáadott extra nap ugyanis nem tartozott volna a hét napjai közé, ami azt jelentette volna, hogy megszakad a hét folyamatos, hétnapos ciklusa. Cotsworth üzleti szempontból ezt előnyként kezelte, hiszen így minden új év és minden hónap ugyanazzal a hétköznapi ritmussal kezdődhetett volna.
Vallási szempontból viszont ez komoly problémát jelentett.
A zsidó vallási hagyományban a szombat, vagyis a sábát a hét meghatározott hetedik napja, amelynek folyamatos ciklusa nem egyszerűen egy naptári megállapodás. A reform ellen ezért vallási kifogások is megfogalmazódtak. Joseph Hertz brit főrabbi például attól tartott, hogy a naptárba épített különálló napok miatt a vallási szempontból meghatározott hét napjai idővel eltolódnának a hagyományos ciklushoz képest.
A 13 hónapos rendszernek ráadásul voltak egészen hétköznapi furcsaságai is. A kiszámíthatóság ugyan nagy előny, de egy idő után talán éppen az állandóság válna unalmassá. Egy születésnap, évforduló vagy ünnep ugyanis minden évben ugyanarra a hétköznapra esne. Ma egy születésnap lehet hétfői, szombati vagy vasárnapi esemény attól függően, hogyan alakul az adott év. Egy állandó naptárban viszont minden dátumhoz mindig ugyanaz a hétköznap tartozna. Ez persze sokak számára kényelmesebb lenne, mások számára viszont elveszne az ünnepek változatossága.
Ráadásul ha a 13 hónapos naptár száz évvel ezelőtt nehezen lett volna bevezethető, ma még összetettebb lenne a helyzet. A modern világ szinte valamennyi informatikai rendszere, adatbázisa, pénzügyi infrastruktúrája és digitális szolgáltatása a Gergely-naptárra épül. A dátumok szerződésekben, történelmi nyilvántartásokban, születési anyakönyvekben, banki rendszerekben, repülési menetrendekben, biztosítási szerződésekben és számítógépes programokban jelennek meg. Egy új naptárra való átállás ezért nem azt jelentené, hogy egyszerűen lecserélik a falinaptárakat. A korábbi dátumokat át kellene számítani, a szoftvereket módosítani kellene, az adatbázisokat át kellene alakítani, a jogszabályokat és szerződéseket pedig újra kellene értelmezni. Egy ilyen globális átállás során ráadásul rengeteg lehetőség nyílna hibákra, félreértésekre és kommunikációs problémákra.
Kell ez nekünk?
A Cotsworth-féle reform végül nem tudta megszerezni azt a nemzetközi támogatást, amelyre a világméretű bevezetéshez szükség lett volna. Az International Fixed Calendar League 1937-ben beszüntette működését, és a Gergely-naptár maradt a nemzetközi élet meghatározó rendszere. A történet azonban nem ért teljesen véget. Azóta is születtek újabb és újabb naptárreform-javaslatok, amelyek megpróbálják szabályosabbá tenni az éveket és egyszerűsíteni a dátumok kezelését. A 13 hónapos év azonban különösen emlékezetes maradt, mert nem csupán egy matematikai játék volt, hanem egy ponton valóban komoly esélye volt annak, hogy a világ egy része átáll rá.
A 13 hónapos naptár gondolata pedig még ma is meglepően vonzónak tűnhet. Minden hónap négy hétből állna, minden dátum ugyanarra a hétköznapra esne, és megszűnne a 28, 30 és 31 napos hónapok közötti állandó váltakozás.
A rendszer matematikailag egyszerűbb lenne, a világ azonban időközben rendkívül bonyolult módon ráépült a jelenlegi naptárra. Nemcsak a számítógépek és a gazdasági rendszerek, hanem a történelem, a vallás, a jog és a mindennapi élet is ezt használja. Ezért a 13 hónapos év problémája valójában nem az, hogy működne-e.
A kérdés sokkal inkább az, hogy megérné-e az egész világot átállítani egy szabályosabb rendszerre, miközben az emberiségnek újra kellene írnia hozzá egy hatalmas részét annak, ahogyan az időt nyilvántartja. De tényleg kell ez nekünk?
(Borítókép: Képünk illusztráció! Fotó: Tippapatt / Getty Images Hungary)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!