Charles Vance Millar egy tehetős kanadai ügyvéd volt a 19. század végén és a 20. század elején. A férfi Torontóban élt, szakmájában elismertnek számított, és annak ellenére, hogy kimerítő és sok feszültséggel járó munkát végzett, kifejezetten jó kedélyűnek tartották. Előszeretettel követett el csínyeket az embereken, akár a nyílt utcán is, így nem meglepő, hogy végrendeletébe is vitt egy mókás csavart – bár történetünk végére látni fogjuk, ő nem érte meg, hogy nevethessen, a részt vevők pedig kicsit sem találták viccesnek a történteket.
Vagyonelosztását illetően bajban lettek volna a jogászok, hiszen sem saját örököse, sem élő rokona nem volt, akire ráhagyhatta volna mindazt, amit élete során megkeresett. Ezért is nevezte el végrendelete egy részét a Great Stork Derbynek, vagyis a Nagy Gólya Derbinek. Ennek lényege, hogy arra a nőre, aki (Millar) halálától számított évtizedben a legtöbb gyermeknek ad életet, 500 ezer kanadai dollárt hagy – ez ma közel 9 millió kanadai dollárnak (2 milliárd forintnak) felel meg. Azt is beleírta, döntetlen eredmény esetén egyenlően osszák szét az összeget a nyertesek között.
Történészek meglátása szerint sok család azért döntött úgy, hogy részt vesz a versenyben, mert akkoriban nagy társadalmi nyomás volt, hogy gazdag legyen az ember. Mindenki arra vágyott, hogy tehetős legyen, kétségbeesetten vágytak a pénzre. Ez pedig egy igencsak egyszerű lehetőségnek tűnt, még annak ellenére is, hogy akkoriban rendkívül gyakori volt a gyermekhalálozás.
Elszabadult a pokol
Eleinte egyébként sokan nem hittek abban, hogy Millar ügyvédei valóban teljesíteni fogják a férfi végakaratát, sőt, akadtak olyanok is, akik az egészet kacsának hitték, egynek a megboldogult ügyvéd buta kis csínytevései közül. Nem is vették komolyan a harmincas évek legelejéig, amikor már Kanadát is elérte a válságos időszak, az emberek pedig nélkülözni kezdtek. A Torontói Egyetem támadta meg az ügyet a bíróságon, hiszen eredetileg úgy tudták, a férfi az intézményre hagyja majd hatalmas vagyonát. A média nagyjából ekkoriban kapta fel a sztorit, interjúvolni kezdett embereket, akik addigra már résztvevői voltak a versenynek, ami azt jelentette, hogy egy évtized alatt legalább hat gyermekkel bővült családjuk.
1932 körül kezdték el tüzetesebben átvizsgálni a végrendeletet, és találtak benne néhány vitaindító pontot, Millar ugyanis elfelejtette meghatározni, mik is a pontos feltételei annak, hogy egy család hivatalos résztvevőnek számíthasson. A hozzáértők felidézték, hogy
nem határozta meg, mely gyermekeket kellett volna figyelembe venni a végső számítás során.
Vita alakult ki arról, hogy bele kell-e számítani a halvaszületett vagy „házasságon kívüli” gyermekeket. A sajtóbeszámolókban szó esett a méhen belül vagy a születés után röviddel elhunyt csecsemőkről, valamint arról, hogy ezek a helyzetek hogyan befolyásolhatják az eredményeket.
A szabályok átrágása után a média rendkívül felkapta a versenyt, hosszú ideig foglalkozott az induló családokkal, interjúkat készített velük, feltárták hátterüket és azt is, hogy az adott házaspár mennyire megfelelő szülőnek. Mindemellett elkezdték faggatni őket a fogamzásgátláshoz való hozzáállásukról, mivel a húszas években kezdett népszerűsödni az országban ez a módszer, amit protestáns lelkészek szorgalmaztak.
A verseny résztvevői közül sok nőnek komoly egészségügyi problémái lettek, hisz a sok szülés és várandósság rendkívül megterhelte szervezetüket. Sokuknak kórházi ellátásra volt szüksége, egyeseket műteni is kellett, mások vérátömlesztésre is szorultak. Látszott, hogy nagy a baj, és igencsak elszabadult a pokol, mégsem érezte úgy senki, hogy valamit tenni kéne.
Charles Vance Millar
Fotó: Wikipedia
Akik versenyben maradtak
1936-ra csupán három nő maradt versenyben, de a korabeli rasszista és diszkriminatív bírósági gyakorlatnak köszönhetően végül egyikük sem kapott az ügyvéd vagyonából. Egyikük a 24 éves Pauline Mae Clarke volt, akinek tíz év alatt tíz gyermeke született két apától. Rendkívül nyomorúságos körülmények között élt, így nem engedhette meg magának, hogy első férjétől elváljon, öt gyereke így házasságon kívül született új partnerétől. Emiatt az ő teljesítményét nem ismerte el a bíróság. A másik versenyző francia-kanadai nő, Lillian Kenny volt, aki szintén nagyon szegény volt, de így is 11 gyermeket szült, hogy megkaparinthassa a nyereményt. Az ő életkörülményeiről azt tudni, hogy
kunyhóját egy éjjel ellepték a patkányok, amelyek a gyerekeit is megtámadták, olyan durván, hogy egyikük bele is halt a sérülésekbe.
Mi több, a nőnek több gyermeke is halva született, ám őket nem vette figyelembe a bíróság – a feljegyzések szerint a hír hallatán Kenny zokogva rohant ki a tárgyalóteremből. Grace Bagnato volt a harmadik versenyző, akit végül szintén kizártak, pedig ő volt az egyetlen az összes induló nő közül, aki tulajdonképpen nem is elsősorban a pénzért vállalt rengeteg gyereket. A tíz év alatt kilenc, majd utána még három gyermeknek adott életet, illetve még egy árva gyermeket is felnevelt, akit az utcán talált. Amikor interjút készítettek vele, elmondta, mindig is sok gyermekre vágyott, ezért a gyermekvállalásban nem az anyagiak motiválták. Gyermekei olasz bevándorló férjétől születtek, a versenyben pedig épp ez jelentette a legnagyobb gondot a bíróság számára, de végül azzal indokolták kizárását, hogy egy gyermeke halva született, egyet pedig nem megfelelően regisztráltak.
Clarke és Kenny később fellebbeztek a bíróságon, nem voltak hajlandóak elfogadni az igazságtalan döntést. Végül peren kívüli megegyezés történt, mindketten 12,5 ezer kanadai dollárral gazdagodtak, ami az aktuális árfolyamon nagyjából 3 millió forintnak felel meg.
Végül négy teljesen randomnak tűnő nő között osztották szét Millar vagyonát, akik ugyan elméletileg végig versenyben voltak, mégsem tudott róluk senki. A bíróság viszont kijelentette, hogy ők azok, akik az ügyvéd minden feltételének eleget tettek. Most már azonban jóval világosabban látszik, inkább az győzhette meg őket, hogy mind a négy nő fehér, kanadai és protestáns volt, kilenc élő gyermekkel. Az újságírók akkoriban is azt tapasztalták, a közvélemény kifejezetten jól reagált, amikor kiderült, hogy ők kapják a félmillió kanadai dolláros összeget.
(Borítókép: Mrs. Arthur Hollis Timleck, torontói édesanya, aki azt állította, hogy 16 gyermeknek adott életet, jelentkezett a Charles Vance Millar végrendeletében meghirdetett „Stork Derby” versenyre. Fotó: Toronto Star Archives / Toronto Star / Getty Images)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Szinte nincs olyan család, baráti társaság, ahol ne lenne legalább egyvalaki, aki valamilyen mentális betegséggel, idegrendszeri zavarral vagy függőséggel küzd. Ez a kötet húsz megrázó igaz történetet tár fel.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!