José Antonio Domínguez Bandera – merthogy ez a becsületes neve a színésznek – 1960 augusztusában látta meg a napvilágot. Az édesanyja tanárnő volt, az édesapja pedig a helyi rendőrségnél szolgált felügyelőként, vagyis egy tipikus polgári családban nőtt fel, ahol a szülők a gyereknek szintén hétköznapi szakmát képzeltek el. Antonio persze egészen más utat akart bejárni, emiatt először a focipálya felé vette az irányt. Spanyolként a vérében volt a foci szeretete, ráadásul kiemelkedően tehetségesnek bizonyult, azonban 14 évesen egy meccsen olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy erről az álomról le kellett mondania. Egy év sem telt el, máris egy új álmot kezdett kergetni, miután látta a Hair rock-musical egy színpadi előadását.
Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!
Akkora hatást gyakorolt rá a darab, hogy beiratkozott a málagai Drámai Művészeti Iskolába, nem sokkal később pedig csatlakozott egy független színtársulathoz. Csiszolatlan tehetségnek bizonyult, így hát 19 évesen, csekély pénzzel a zsebében Madridba utazott, ahol sikeresen bejutott a Spanyol Nemzeti Színház társulatába, amivel ő lett a csapat legfiatalabb tagja. Egyik színházi előadása után figyelt fel rá minden idők egyik legjobb spanyol rendezője, Pedro Almodóvar. Első közös filmjük, az 1982-es A szenvedély labirintusa rögtön pályára is állította Banderast. Kettejük mediterrán dinamikával operáló párosa még 8 filmet termelt, olyanokat, mint a Matador, A vágy törvénye, valamint a legjobbra értékelt 2011-es A bőr, amelyben élek, amitől nem sokkal marad el a nézői reakciók alapján legutóbbi közös produkciójuk, a 2019-es Fájdalom és dicsőség. Ezzel a filmmel Banderas legnagyobb kritikai elismerését nyerte el a cannes-i filmfesztivál legjobb férfi alakításért járó díjával.
Karizmájára a tengerentúlon is felfigyeltek, 1992-ben ráadásul úgy kapta meg A mambó királyai főszerepét, hogy a meghallgatáson csupán néhány szót tudott angolul elmakogni. A nagy hollywoodi áttörés Tom Cruise és Brad Pitt oldalán, az Interjú a vámpírral című filmmel érkezett el számára, egy évvel később viszont már csak neki (és Salma Hayeknek) szólt a reflektorfény a kultikussá váló Desperadóban. 1998-ban Zorróként noha ráerősített a latin szerető sztereotípiára, időről időre bizonyította – többek között Almodóvarral közös későbbi filmjeivel -, hogy nem egydimenziós színész. Ennek egyik leghumorosabb példája a Shrek-filmek Zorrót imitáló Csizmás Kandúrjának szinkronizálása, amivel nemcsak azt bizonyította, hogy már perfekt angol, hanem azt is, hogy az önirónia fontos eleme életszemléletének. Talán úgy tűnhet, hogy mostanában kevesebb szerepet kap, ez csupán a hollywoodi szuperprodukciókra igaz. Jelenleg hat készülő produkció fűződik a nevéhez, amiből a legígéretesebbnek egy bűnügyi minisorozat, a The Monster of Florence tűnik, amiben Mario Spezi oknyomozó újságírót alakítja majd.
10 érdekesség Antonio Banderasról:
1. Nemcsak Pedro Almodóvar rendezővel volt nyolc közös produkciója eddigi pályafutása során, hanem Salma Hayekkel is: Desperado (1995), a Négy szoba (1995), Frida (2002), Kémkölykök 3-D (2003), Volt egyszer egy Mexikó (2003), Csizmás, a kandúr (2011), Sokkal több mint testőr 2. (2021), Csizmás, a kandúr: Az utolsó kívánság (2022).
2. Már jóval azelőtt hatalmas rajongója volt második feleségének, Melanie Griffith-nek, hogy megismerte. Először az 1986-os Valami vadság című filmben látta,1989-ben pedig egy spanyol magazinnak adott interjújában meg is említette, hogy szívesen találkozna vele. 1995-ben, amikor Melanie Griffith először megérkezett a Hárman párban forgatására, Banderas állítólag úgy rohant ki a lakókocsijából, mint egy őrült rajongó, hogy bemutatkozhasson. Egy évvel a találkozás után 1996-ban összeházasodtak, kapcsolatuk 2015-ben ért véget.
3. Mint említettük, 1992-ben még alig beszélt angolul, emiatt első amerikai filmjében, a Mambókirályokban az összes párbeszédet teljes egészében hang alapján tanulta meg. Bár a forgatási szünetekben folyamatosan angoltanárhoz járt, csak a film után sikerült kommunikációs szinten elsajátítania az angolt.
4. 55 évesen beiratkozott a londoni Central Saint Martins egyetemre divattervezést tanulni, később pedig elindította saját ruházati vonalát a Selected nevű márkával együttműködve. Emellett társtulajdonosa egy sikeres borászatnak, az Anta Banderasnak a spanyolországi Burgosban.
5. Valószínűleg nem okoz meglepetést, hogy a Málaga futballcsapatának szurkolója, a „nagyok” közül viszont a Real Madrid a kedvence.
6. Amikor eljátszotta a híres festőt, Pablo Picassót a Géniusz: Picasso című sorozatban, teljesen kopaszra borotválta a fejét, és naponta órákig tartó maszkoláson esett át, hogy hitelesen hozza a karaktert. Picasso szintén málagai születésű volt, akárcsak Banderas, ezért a színész gyerekkorától kezdve tisztelte őt. A bemutató után a kritika méltatta hiteles alakítását idősödő Picassóként, amiért aztán Primetime Emmy- és Golden Globe-díjra jelölték sorozatok között a legjobb férfi színész kategóriában. Bár számos jelölést kapott ezek mellett is (még négy Golden Globe és egy Oscar a Fájdalom és dicsőségért), végül nem sikerült egyiket sem díjra váltania.
7. 2017-ben enyhe szívrohamot kapott otthonában. Ez az esemény teljesen megváltoztatta a prioritásait, azóta sokkal tudatosabban él, többet pihen, és elmondása szerint ez a tapasztalat segített neki abban, hogy a legfontosabb dolgokra fókuszáljon az életében.
8. Noha Hollywoodban főként filmszínészként ismert, saját bevallása szerint a szíve mélyén színházi ember. Málagában régi vágyát váltotta valóra azzal, hogy 2019-ben saját színházat alapított Teatro del Soho névvel, ahol spanyol nyelvű musicaleket rendez, sőt maga is szerepel bennük.
9. A Shrek-filmek Zorróról, pontosabban az Antonio Banderas-féle Zorróról mintázott Csizmás Kandúrját nemcsak angol nyelven szinkronizálta, az olasz és persze a spanyol verzióban is az ő hangján szólalt meg a karakter.
10. Öt filmet emelt ki a kedvencei közül: Orson Wellestől az 1958-as A gonosz érintését, Luis Buñuel szürrealista 1962-es társadalomkritikáját, Az öldöklő angyalt, ugyanebből az évből David Leantől az Arábiai Lawrence-t, és Francis Ford Coppola klasszikusát, az 1972-es A Keresztapát. Abszolút első helyre az 1963-as 8 és ½ került Frederico Fellinitől, amiről azt nyilatkozta, hogy ez a filmművészet tiszta esszenciája, amely tökéletesen mutatja be az alkotói válságot és a káoszt.