Amikor a 17 éves Bret Easton Ellist (Igby Rigney) először látjuk A szilánkok című sorozatban, a srác nagyon ég a vágytól, hogy megnézze az épp akkor, 1980-ban bemutatott Ragyogást a nagyvásznon, tekintve, hogy Stephen King rajongója. Igen ám, de egy másik, titokzatos fiú jócskán elvonja hősünk figyelmét. Az élet persze megy tovább, az írással épp kacérkodó, első könyvén dolgozó Bretet elsodorják a hétköznapok. Mondjuk, van is mivel foglalkoznia, puccos iskolába jár, a barátnője, Debbie (Hayes Warner) is megköveteli a figyelmet, s titkon a sorozat főszereplője még egyik legjobb barátjára, Susanre (Kaia Gerber) is kivetette hálóját.
Ryan Murphy, aki kisiparosként ontja magából a sorozatgyilkosos történeteket, lehet, hogy sokak bizalmát elvesztette mostanra, én azonban meg vagyok győződve róla, hogy amennyiben úgy állnak hozzá, a showrunner a mai napig élvezetes alkotásokat tesz le az asztalra. Persze, ezeknek a szériáknak a java leginkább a gyorskajához hasonlítható, finomak, de ritkán mélyek. És valamelyest a Disney+-on augusztus 5-én bemutatott A szilánkok is ezen az ösvényen halad, mégis, abból a szempontból kiemelkedik a nagy többségből, hogy Bret Easton Ellis visszaemlékezése, amelyet évtizedeken keresztül próbált megírni. Ez a kamu memoár jelleg, némi sorozatgyilkosos, horrorisztikus durvulással felöntve pedig már emlékezetessé teheti a végeredményt.
Azt rögtön az elején le kell szögeznem, hogy A szilánkok nem engedett közel magához a legkönnyebben, főleg azért, mert a regényhez hasonlóan az elején Bret Easton Ellis karaktere rengeteget narrál. És a belső monológok, hogy rögtön az első percekben ennyi érkezett belőlük, elidegenítettek. Ahelyett, hogy lépésről lépésre engedte volna az első két rész forgatókönyvét jegyző Ryan Murphy és Bret Easton Ellis párosa, hogy megismerjem az újgazdag baráti társaságot, arra kényszerítettek, hogy Igby Rigney-vel együtt kívülálló maradjak.
Ezen a második epizód már javított, itt visszavettek a hangos gondolkozásból, és jobban hagyják a többi szereplőt kibontakozni. Örömteli, mert a frissen a magániskolában felbukkanó, elég pszichopatának tűnő Robert Mallory (Homer Gere) önmagában megéri a pénzét, de az első komolyabb szerepében látható Kaia Gerber is nagyon él a dögös, minden lében kanál osztályelnök szerepében. A többiek hozzák a kötelezőt, Debbie karakterét már most nagyon sajnálom, aki hiába egy tipikus elkényeztetett amerikai tinilány, azért a kettős életet élő Bret csúnyán megvezeti.
Mindig felüdülés az olyan sorozatokat nézni, mint A szilánkok, Ryan Murphy újdonsága nem idealizálja túl a 80-as éveket, inkább retró hatásokkal, egy csomó neonfénnyel és szintipoppal igyekszik hangsúlyozni, hogy az emberek akkoriban is igazi rohadékok voltak egymással, sőt. Adjuk hozzá mindehhez a tinédzserek túlfűtöttségét, hogy mindenki mindenkivel lefekszik, és nincs olyan, aki után ne vágyakoznának ezek a túl gazdag nepobébik, és máris kapunk egy olyan aranylavórt, amiben mehet ezerrel a szarkavarás.
Nyilván, Ryan Murphy sorozatáról van szó, aki mostanában egyre nyilvánvalóbb, már-már beteges vonzalmat érez a sorozatgyilkosos sztorik iránt, és A szilánkokban is többszörösen benne van ez az elem, mégpedig jócskán központian. Egyrészt ott a titokzatos Pákász, aki egészen brutális módszerekkel nyír ki tinilányokat, és egy agyament szekta is tevékenykedik a háttérben.
Mindebben pedig a legérdekesebb, hogy úgy tűnik, egyedül Bret karakterét kavarják fel lelkileg a Los Angelesben zajló események, a többiek elvannak a saját kis buborékukban, rázzák a rongyot, költik anyuci, apuci pénzét, és minden egyes eltűnést, gyilkosságot követően, legfeljebb pár nap elteltével, már nem is emlékeznek az áldozatok neveire. Eközben ott van a már említett Robert Mallory, aki egyre közelebb és közelebb merészkedik Bretékhez, és azon mesterkedik, hogy nagy késsel szétszabdalja az addig jól működő kapcsolati hálót.
Ahogy a főszereplőkkel készített interjúnkból kiderült, a forgatókönyvbe besegítő Bret Easton Ellis két rész után lelécelt a sorozat mellől, így a puding próbája a maradék hét rész lesz. Meg az, hogy mennyire húzza el Ryan Murphy a cselekményt. Úgy tűnik, a készítő nem fogja vissza magát, már most háromévados tervről beszélnek, ami egy kicsit soknak érződik. Igen, az alapot adó regény vaskos, egy őrült, paranoid, fikciós elemekkel felpezsdített visszaemlékezés Bret Easton Ellis fiatalkorára, arra az időszakra, amikor még pályakezdőként írta a Nullánál is kevesebbet. Ám, Murphyéknek izzadniuk kell majd, hogy ne fillerrekkel legyen teli a széria.
Az biztos, hogy A szilánkok kezdése biztató, ha megőrzi a sorozat az arany középutat a főszereplő író megviselt elméjében való kalandozás és az újgazdag, Los Angeles-i élet bemutatása között, akkor ebből még egy hiánypótló, 80-as évekbeli, retró thriller is lehet. Persze, Ryan Murphyről van szó, akiről mind tudjuk, hogy az összes sorozatába félúton beleun, ergo teljes joggal lehetnek félelmeink. A szilánkok már csak emiatt is lutri, de egyelőre egy bizarr, túlfűtött és felszínesen szórakoztató lutri.
7,7/10
A szilánkok (The Shards) első két része a Disney+-on nézhető meg.
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Lépjen be a házasság legnagyobb dilemmájába!
A döntés az Ön kezében van!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!