Negyven fok körüli hőségben elsőre nehéz a téli fűtésszámlák miatt aggódni. Az európai gázpiacon azonban éppen nyáron dől el, hogy mennyire lesz biztonságos és mennyibe kerül majd a következő tél.
A földalatti gáztárolókat hagyományosan az alacsony fogyasztású tavaszi és nyári időszakban töltik fel. A betárolt készletet azután a fűtési szezonban fokozatosan használják fel, amikor a napi fogyasztás messze meghaladja a vezetékeken és LNG-terminálokon keresztül azonnal Európába hozható mennyiséget.
hirdetés
X
Most azonban egy veszélyes helyzet alakult ki: az uniós gáztárolók augusztus elején kevesebb mint 58 százalékig voltak feltöltve. Ez 12 százalékponttal alacsonyabb az egy évvel korábbi értéknél, és a Gas Infrastructure Europe 2011-ig visszanyúló adatsorában még soha nem volt ilyen alacsony az augusztus eleji készletszint.
Az európai tárolók összesen valamivel több mint 100 milliárd köbméter földgázt képesek befogadni. Nagyságrendileg számolva az 58 százalék körüli töltöttség körülbelül 59 milliárd köbméter tárolt gázt jelent. Egy 80 százalékos tél előtti szinthez tehát még több mint 20 milliárd köbméternyi nettó betárolásra lenne szükség. A probléma az, hogy éppen akkor kellene hatalmas mennyiségű gázt vásárolni és eltárolni, amikor a globális kínálat beszűkült, az LNG-ért Ázsia is versenyez, és maga a piaci árstruktúra sem ösztönzi a kereskedőket a betárolásra.
A tél végétől cipeli magával a problémát Európa
Az EU az idei betárolási szezont már eleve szokatlanul alacsony készletszintről kezdte. Április 1-jén az európai tárolók mindössze körülbelül 28 százalékig voltak feltöltve, ami alacsonyabb volt az előző három év azonos időszakában mért szintnél.
Ez azt jelentette, hogy Európának már a nyár elején nagyobb mennyiségű gázt kellett volna visszatöltenie, mint az előző években. Az ACER, vagyis az uniós energiaszabályozók együttműködési ügynöksége július elején arra figyelmeztetett, hogy a betárolási ütem elmarad a tízéves nyári átlagtól és a 2025-ös értéktől is.
Az eredeti 90 százalékos feltöltési cél eléréséhez az ACER számításai szerint az EU-nak körülbelül 13 százalékkal több LNG-t kellene importálnia, mint 2025-ben. A 80 százalék körüli szint viszont nagyjából a tavalyi LNG-import fenntartásával még elérhető lenne – feltéve, hogy a szükséges rakományok ténylegesen rendelkezésre állnak. Ez utóbbi feltétel vált bizonytalanabbá.
A február végén kirobbant amerikai-izraeli-iráni háború gyökeresen megváltoztatta az európai gázpiac helyzetét. A Hormuzi-szoros lezárása ugyanis nemcsak az olajellátás szempontjából kritikus. A szoroson normális körülmények között a világ LNG-kínálatának nagyjából 20 százaléka halad keresztül, elsősorban Katar hatalmas exportja révén.
Az európai energiarendszer számára ez azért különösen kellemetlen, mert a kontinens a 2022-es energiaválság után éppen az LNG-import felfuttatásával csökkentette az orosz vezetékes földgáztól való függőségét.
A stratégia sikeres volt abban az értelemben, hogy Európa ma sokkal több helyről tud gázt vásárolni. Az LNG azonban globális termék, így ugyanazért a rakományért egy német, holland vagy francia vásárló versenyezhet japán, kínai, dél-koreai vagy indiai vevőkkel. Amennyiben Ázsia többet hajlandó fizetni, a hajó könnyen Európa helyett kelet felé indul. A Hormuzi-szoros kiesése pedig azt eredményezte, hogy miközben Európának többet kellene vásárolnia a tárolók feltöltéséhez, az elérhető világpiaci kínálat éppen csökkent.
Ismét kilőtt a gázár
A holland TTF, vagyis az európai gázpiac legfontosabb referenciájának számító határidős kontraktus augusztus 10-én több mint 5 százalékkal emelkedett, és 60 euró/MWh közelébe került. A háború előtt a TTF még nagyjából 31 euró/MWh környékén mozgott.
A Gas Infrastructure Europe szerint az európai LNG-terminálok éves visszagázosítási kapacitása körülbelül 145 milliárd köbméter, a földalatti tárolókapacitás pedig nagyjából 104 milliárd köbméter. Ez annak köszönhető, hogy az elmúlt négy évben új LNG-terminálok épültek, új vezetékeket kötöttek össze, nőtt a megújuló energia részaránya, valamint csökkent a teljes európai gázfogyasztás. Fizikailag tehát Európa ma sokkal több helyről képes gázt fogadni, mint 2022-es energiaválság idején.
Ha nincs elég eladó gáz, mert például Ázsia magasabb árat kínál érte, a hatalmas európai terminálkapacitás önmagában azonban nem oldja meg a problémát. A jelenlegi helyzet egyik legérdekesebb része, hogy a kereskedők számára gazdaságilag éppen akkor nem vonzó a betárolás, amikor Európának stratégiailag a legnagyobb szüksége lenne rá.
A gázpiaci logika a következő: a kereskedő nyáron olcsón gázt vásárol, beteszi a tárolóba, majd télen drágábban eladja, majd az árkülönbségből finanszírozz a tárolás díját, a finanszírozási költséget, a veszteséget, és a saját profitját.
Most azonban a közeli szállítású földgáz drágább, mint a későbbi – például téli – határidős gáz. Jacob Mandel, az Aurora Energy Research kutatási vezetője szerint jelenleg nincs pénzügyi ösztönző arra, hogy a piac saját erejéből megfelelő tempóban töltse fel a tárolókat. Az Aurora szerint a 80 százalékos tél előtti készletszinthez már közel rekordméretű napi betárolásra lenne szükség, amit valószínűleg csak valamilyen állami beavatkozással lehetne elérni.
A 2022-es energiaválság után az Európai Unió kötelező tárolási szabályokat vezetett be. Az alapvető jogszabályi cél továbbra is 90 százalékos feltöltöttség, amelyet az új szabályok szerint október 1. és december 1. között kell teljesíteni. A rendszer azonban időközben jóval rugalmasabb lett. A tagállamok nehéz piaci körülmények esetén 10 százalékponttal eltérhetnek a céltól, a Bizottság pedig tartósan kedvezőtlen körülmények között további 5 százalékpontos könnyítést is engedélyezhet. Ezért beszél jelenleg a Bizottság és a piaci szereplők 80 százalékos biztonsági célról.
A Bizottság július elején azt állította, hogy az EU 80 százalékos tárolói szintje elegendő lenne a 2026-2027-es tél biztonságos ellátásához. A Reutersnek nyilatkozó elemzők azonban már jóval szkeptikusabbak. Az általuk látott prognózisok szerint az európai tárolók a tél előtt mindössze 67-76 százalékos csúcsszintet érhetnek el.
Hideg tél esetén nagyon gyorsan elszabadulhat az ár
Az Energy Aspects több forgatókönyvet is készített a következő télre. Amennyiben a Hormuzi-szoros forgalma normalizálódik, a téli gázár 60-80 euró/MWh közötti sávban mozoghat. Ez már önmagában is jóval magasabb a háború előtti 30 euró körüli szintnél.
A rosszabb forgatókönyv azonban sokkal látványosabb. Ha a katari LNG továbbra sem tér vissza teljesen a piacra, és Európa az átlagosnál hidegebb telet kap, a november és március közötti átlagos napi gázár 110 euró/MWh környékére emelkedhet. Ebben az esetben a tárolók március végére mindössze 10 százalékig ürülhetnek. Ha Európa ennél nagyobb, 16 százalék körüli tél végi biztonsági tartalékot szeretne megőrizni, az elemzői modellben az átlagár akár 210 euró/MWh közelébe is kerülhet. Ez már ismét a 2022-es energiaválságot idéző árszint lenne, még ha elmaradna is az akkori 300 euró feletti rekordtól.
Magyarország gáztárolási szempontból kedvezőbb adottságokkal rendelkezik, mint az EU számos tagállama. A hazai földalatti tárolók kapacitása nagy a magyar éves fogyasztáshoz képest, ami jelentős szezonális tartalék képzését teszi lehetővé. Július közepén a magyar tárolók töltöttsége körülbelül 55 százalékon állt, nagyjából ugyanott, ahol egy évvel korábban, miközben az uniós átlag ennél alacsonyabb volt.
Ahogy arról korábban írtunk: Magyarország kedvezőbb pozícióból várja a téli szezont, mint az unió egésze, és az akkori betárolási ütem alapján jó esély volt a magas tél előtti töltöttségre. Ráadásul Magyarország nem kizárólag LNG-re támaszkodik, a legfontosabb importútvonal továbbra is a Török Áramlat és annak balkáni folytatása, amelyen keresztül orosz vezetékes földgáz érkezik az országba.
Az Európai Unió januárban végleg elfogadta az orosz földgáz fokozatos kivezetését. Az orosz LNG-importnak 2026 végéig kell megszűnnie, a hosszú távú vezetékes gázszerződések esetében pedig a fő határidő 2027. szeptember 30, amely bizonyos ellátásbiztonsági problémák esetén legfeljebb november 1-ig tolható ki. Magyarország és Szlovákia ezt a döntést ellenezte.
Magyarország ráadásul 2026 első öt hónapjában továbbra is az Európai Unió legnagyobb orosz vezetékesgáz-vásárlója volt. Májusban 204 millió euró értékű orosz vezetékes gázt importált az ország. Ez rövid távon egyértelműen előny, hosszabb távon azonban pontosan ez növeli az alkalmazkodási kényszert. A magyar energiarendszernek 2027 végéig olyan alternatív forrásokat kell biztosítania, amelyekkel az orosz import jelentős része kiváltható.
A rezsicsökkentés egyelőre védi a lakosságot a sokktól
A magyar lakosság helyzete egy újabb energiaválságban eltérne számos nyugat-európai országétól. A rezsicsökkentett tarifák miatt ugyanis egy 50, 80 vagy akár 100 euró/MWh-ra emelkedő tőzsdei gázár sem jelenik meg automatikusan a családok számlájában. A költség azonban ettől még nem tűnik el.
Ha az állami energiakereskedő drágábban vásárolja meg a gázt, mint amennyiért azt a szabályozott lakossági tarifában továbbadja, a különbséget valakinek finanszíroznia kell. Ez megjelenhet az MVM eredményében, az állami kompenzációban, a költségvetésben vagy későbbi tarifaváltozásban. Az energiaár-sokk tehát rezsicsökkentés mellett is eléri a magyar gazdaságot, csak nem feltétlenül közvetlenül a havi gázszámlán.
Az ipari és üzleti felhasználók számára azonban nincs ugyanolyan széles körű árpajzs. A magasabb gázár gyorsan megjelenhet azoknak az ágazatoknak a költségeiben, amelyek jelentős mennyiségű földgázt használnak. A 2022-es energiaválság egyik legfontosabb gazdasági következménye pedig éppen az volt, hogy a magas európai gázárak rontották a kontinens energiaintenzív iparának versenyképességét. A 2026-os helyzet azért is lehet veszélyes, mert az európai ipar még mindig nem épült fel teljesen az előző sokkból. Egy újabb 100 euró körüli gázár ismét azt eredményezheti, hogy bizonyos termékeket Európában egyszerűen nem éri meg előállítani.
A földgáz problémája ráadásul nem áll meg a gázhálózatnál. A gázerőművek fontos szerepet játszanak az európai villamosenergia-piacon, mert gyorsan képesek növelni vagy csökkenteni termelésüket. Az európai villamosenergia-piac határáras működése miatt sok időszakban éppen a gázerőmű állítja be a teljes nagykereskedelmi áramárat, ezért akár a villamosenergia-termelés viszonylag kis részét biztosító földgáz is aránytalanul nagy hatással lehet az áram árára.
Egy friss európai energiarendszer-modellezés arra jutott, hogy a gázimport erőteljes csökkentése önmagában sem védi meg a fogyasztókat a globális gázár-ingadozástól, mert a gázerőművek továbbra is gyakran meghatározzák a villamosenergia-piac marginális árát.
Állami pénzből kell majd feltölteni a tárolókat?
Magyarország márciusban olyan szabályozást vezetett be, amely szerint a versenypiaci kereskedőknek a 2026-2027-es gázévre leszerződött magyarországi mennyiségük 2 százalékának megfelelő készletet kell hazai tárolóban tartaniuk. Ez éppen azt a problémát kezeli, hogy tisztán piaci alapon nem minden szereplő érdeke ugyanaz, mint az ország ellátásbiztonsági érdeke. Csakhogy az ilyen rendszernek ára van. Amennyiben az állam arra kényszeríti vagy ösztönzi a szereplőket, hogy gazdaságilag veszteségesen vásároljanak gázt a tárolókba, ezt a veszteséget végül valakinek meg kell majd fizetnie.
Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!