A történelemben a nagy válságok előtt ritkán villog egy vörös lámpa, amely pontosan jelzi, mikor kell cselekedni. A közelgő bajt többnyire csak elszórt jelek mutatják: fogyó tartalékok, egyre drágább beszerzés, távoli háborúk és teketóriázó döntéshozók, akiknek választaniuk kell aközött, hogy túl korán avatkoznak be, vagy túl sokáig várnak. Európa most valami hasonló helyzetben találta magát. Miközben közeledik a tél, a gáztárolók szokatlanul üresek, a piacon egyre élesebb verseny folyik minden elérhető szállítmányért, a kontinens legnagyobb fogyasztója pedig nem kapkod. Németország arra játszik, hogy a piac időben megoldja a problémát. Ha igaza lesz, milliárdokat spórolhat. Ha téved, annak árát nemcsak Berlinben fizethetik meg.
Európa földgázkészletei veszélyesen alacsony szintre apadtak, így a kontinens egyre szűkebb biztonsági tartalékkal fordul rá a következő télre – hívta fel erre a figyelmet a Politico. Ha az iráni háború elhúzódik, és közben egy keményebb tél is megdobja a fűtési igényt, az ellátási kockázatok gyorsan kézzelfogható problémává válhatnak. Európa legnagyobb gázfogyasztóját viszont mindez nem készteti kapkodásra, Németország viszont nem egyszerűen egy tagállam a sok közül, méreténél és fogyasztásánál fogva az uniós gázpiac egyik legfontosabb pontja.
Lehet fizikai hiány Európában?
Ha Berlin kifut az időből, a probléma aligha áll majd meg a német határnál. A kiürülő tárolók és a szűkülő kínálat előbb a szomszédos országok ellátását teheti bizonytalanabbá, majd az árakon keresztül egész Európa megérezheti a német késlekedést. Éppen ezért egyre nagyobb a nyomás a kormányon, hogy tegye meg azt, ami néhány évvel ezelőtt még szinte elképzelhetetlen lett volna: ne várjon tovább a piacra, hanem avatkozzon közbe. A legmesszebb menő forgatókönyv szerint Berlin arra utasíthatná az állami irányítás alatt álló energetikai óriásvállalatokat, hogy ne a kedvezőbb árakra várjanak, hanem kezdjenek vásárolni – akár drágán is.
Ez lényegében szakítást jelentene azzal a szabadpiaci logikával, amelyre Németország hosszú ideje az energiapolitikáját építi. Berlin azonban nem hajlandó ezt meglépni. A stratégia továbbra is arra játszik, hogy a piac végül rendezi a helyzetet, és megfelelő mennyiségű gáz kerül a tárolókba. Csakhogy egyre több elemzés szerint ez egyre kockázatosabbnak tűnik:
Németország elmarad az uniós töltöttségi céloktól, miközben kedvezőtlen körülmények között már novemberben kialakulhat fizikai hiány.
Csakhogy miközben Berlin továbbra is a piacra bízza a megoldást, maga a piac már korántsem úgy működik, ahogyan korábban. A háború és a szélsőségesen meleg időjárás felborította azt a megszokott rendet, amelyre a német stratégia épült. „A tárolási szintek nemcsak az évszakhoz képest rendkívül alacsonyak, hanem történelmi mélyponton vannak” – figyelmeztetett Sebastian Heinermann, a német gáztárolókat képviselő INES ügyvezető igazgatója. Szerinte Berlin még mindig abban bízik, hogy a kereskedők a megfelelő pillanatban elkezdik feltölteni a tárolókat. A gond csak az, hogy azok a piaci ösztönzők, amelyek korábban ezt szinte maguktól elintézték, mára jórészt eltűntek.
Mi a probléma gyökere?
A rendszer egyszerű logikára épül. A kereskedők nyáron – amikor a gáz jellemzően olcsóbb – vásárolnak és feltöltik a tárolókat, majd azt télen, a kereslet és az árak emelkedésekor nyereséggel értékesítik. Az ukrajnai háború kitörése után azonban az EU már nem akarta kizárólag a piacra bízni Európa biztonságát, ezért 90 százalékos feltöltési célt írt elő a tagállamoknak. De az iráni háború ezt felülírta és az Unió a konfliktus kitörése után 80 százalékra mérsékelte a feltöltési célt, részben azért, hogy a kötelező vásárlások ne indítsanak el pánikszerű versenyt a gázért.
Németország problémája azonban ettől még megmaradt, sürgősen több gázra lenne szüksége, de a kormány továbbra is arra vár, hogy a kereskedőknek megérje azt megvásárolni.
A piaci szereplők szerint az iráni háború, valamint az egyre forróbb nyarak miatt már a nyári hónapokban is magas marad a gáz ára, így egyre kevésbé éri meg akkor bevásárolni és télre félretenni. Ennek következménye már az európai tárolókban is látványosan megmutatkozik:
az uniós készletek jelenleg mindössze a teljes kapacitás 58 százalékát érik el. Ez 16 százalékponttal marad el az elmúlt öt év átlagától, és 2011 óta nem volt ilyen alacsony ezen a ponton a töltöttségi szint.
A szűkös készletek közben tovább hajtják felfelé az árakat. A Hormuzi-szoros körüli feszültség újabb bizonytalanságot hozott a piacra, az európai irányadó gázár pedig már tartósan magas szinten mozog. Brüsszel ennek ellenére nyugalomra int. A Bizottság szerint az unió téli ellátása nincs veszélyben. A piaci előrejelzések azonban már jóval borúsabb képet mutatnak. A Rapidan energiaipari elemzőcég szerint novemberre az európai tárolók töltöttsége mindössze 65 százalékra emelkedhet.
Miért nem avatkozik be a német kormány?
Csakhogy Európa gondja már régen nem abban merül ki, hogy mennyi gáz lapul éppen a tárolók mélyén. Az orosz vezetékes gázról való leválás az egész kontinens ellátását átformálta: a korábbi, hosszú távú szerződések helyét egyre inkább a világpiacon megvásárolt cseppfolyósított földgáz, az LNG vette át. Európa ezzel csökkentette orosz függőségét, de közben egy jóval kiszámíthatatlanabb verseny részesévé vált. Az LNG ugyanis nem kötődik vezetékekhez és országhatárokhoz.
A tankhajók rakománya oda tart, ahol a legtöbbet hajlandók fizetni érte, és ha útközben máshonnan jobb ajánlat érkezik, akár a szállítmány útvonala is megváltozhat.
Európának ezért ma már nem egyszerűen elegendő gázt kell találnia a télre, hanem meg is kell nyernie érte a versenyt. Sokszor Ázsiával szemben. Ha pedig a katari szállítások kiesnek, miközben az ázsiai kereslet tovább nő, a kontinens téli felkészülése könnyen globális licitháborúvá válhat, ahol végül az viszi el a gázt, aki a legtöbbet teszi az asztalra.
A német számok mindeközben még az európai átlagnál is rosszabbul festenek. Augusztusban az ország gáztárolói mindössze 47 százalékos töltöttségen álltak – ilyen alacsony szintet a nyilvántartások vezetése óta nem mértek. Ez nem pusztán német probléma:
az országban található az EU teljes gáztároló-kapacitásának több mint ötöde, így ami a német tárolókban történik, annak az egész európai piac megérezheti a következményeit.
Berlin mégsem változtat az irányon. Az energiaügyi minisztérium ugyan elismeri, hogy történelmi mélyponton vannak a készletek, továbbra sem akarja utasítani a két meghatározó, állami tulajdonban lévő gázkereskedőt, a SEFE-t és az Unipert arra, hogy a jelenlegi árakon kezdjen nagyobb vásárlásokba.
Berlin ezért egyelőre a kivárásra játszik. Abban bízik, hogy a piac előbb-utóbb kedvezőbb lehetőséget kínál a vásárlásra, és a tárolókat anélkül is sikerül feltölteni, hogy az államnak kellene közbelépnie. A kormány érvelése szerint egy most elindított, államilag vezérelt bevásárlási hullám akár többet árthatna, mint használna. „A vállalatok és a kereskedők felelőssége, hogy feltöltsék a tárolókat a télre” – közölte a német energiaügyi minisztérium szóvivője a Politicoval. Attól tartanak, hogy ha az állam hirtelen nagy mennyiségű gázt kezdene vásárolni, maga gerjesztené tovább a problémát, szűkítené a kínálatot, ami felhajtaná az árakat, és végül azt az ellátási helyzetet rontaná tovább, amelyet a beavatkozással megpróbálna biztosítani.
Érdekesség
Egyébként korábban részletesen foglalkoztunk azzal, hogy az EU 2026 első negyedévében csaknem 3 milliárd eurót utalt át Oroszországnak cseppfolyósított földgázért, miközben a Jamal-projektből érkező szállítmányok 97 százaléka európai kikötőkbe futott be – derül ki az Eurostat és az Urgewald szervezet legfrissebb adataiból. A szankciók ellenére az orosz gázimport nem csökkent, sőt, 2023 óta ismét emelkedő tendenciát mutat, és a Hormuzi-szoros márciusi lezárása tovább növelte Moszkva bevételeit.
2026 első negyedévében az Európai Unió kőolaj-importja stabil maradt a 2025-ös havi átlaghoz képest. Az import értéke enyhén emelkedett (0,8 százalékkal), míg a volumen kis mértékben csökkent (0,6 százalékkal). Ezzel szemben a cseppfolyósított földgáz (LNG) importjának értéke 8 százalékkal esett vissza, miközben a volumene 2,9 százalékkal nőtt. Ugyanebben az időszakban a cseppfolyósított földgáz importja mind értékben (12,7 százalékkal), mind volumenben (4 százalékkal) csökkent − derült ki az Eurostat adataiból.
Akkor most minden az időjáráson múlhat?
Hogy a német kormány jó döntést hozott, az végső soron az időjáráson múlhat. Laurent Ruseckas, az S&P Global vezető gázelemzője szerint egy hidegebb tél esetén a kereskedők hirtelen kényszerülhetnek nagyobb mennyiségű gáz beszerzésére, ami újabb árugrást okozhat – különösen akkor, ha a Hormuzi-szoros addigra sem nyílik meg. Egy enyhe tél viszont utólag igazolhatná a német óvatosságot, ebben az esetben a mostani állami beavatkozás csak feleslegesen drágítaná meg a gázt.
A kivárás azonban csak addig működik, amíg van mire várni. Mire Európa valóban rászorulna a plusz szállítmányokra, könnyen előfordulhat, hogy a világpiacon elérhető gáz jelentős részét mások már lekötötték – és a kontinensnek jóval magasabb áron kell versenybe szállnia azért, ami még megmaradt.
Több ázsiai ország centralizáltabb energiarendszere gyorsabban képes reagálni, a vásárlók hamarabb kötnek le szállítmányokat, és rendszeresen magasabb árat kínálnak az LNG-ért, mint európai versenytársaik. Ez különösen akkor válhat problémává, ha Európa egy hideg tél közepén egyszerre próbálja feltölteni a tárolókat és kielégíteni a megugró fogyasztást. És egyes szakértők szerint az sem jelentene elegendő védelmet, ha Németországnak sikerülne 76 százalékra feltöltenie a tárolóit. Egy kivételesen hideg tél esetén ugyanis már ezen a töltöttségen is fizikai ellátási problémák alakulhatnak ki.
Egy ilyen helyzet ráadásul gyorsan túlnőne Németország határain. Berlinnek vészhelyzetben szerződéses kötelezettségei vannak több szomszédos ország felé, köztük Ausztria, Svájc, Olaszország és Dánia irányába. Vagyis egy németországi gázhiány esetén ugyanabból a szűkös készletből nemcsak a hazai fogyasztást kellene fedezni. Egyébként Hollandia, amely Németországhoz hasonlóan hagyományosan a piacra bízza a gázkereskedelmet, már a nyár elején úgy döntött, belenyúl a rendszerbe. A kormány 1,2 milliárd eurót biztosított az állami energiavállalatnak, hogy gyorsabban tölthesse fel a holland tárolókat. Miközben tehát Berlin továbbra is attól tart, hogy az állami beavatkozás csak felverné az árakat, az egyik leginkább piacpárti szomszédja már arra jutott, hogy a kivárás nagyobb kockázatot jelenthet.
A SEFE egyébként kifejezetten bizakodó, a vállalat szerint a „nemzetközi konfliktusok” ugyan megnehezíthetik az európai tárolók feltöltését, a 70 százalékos német cél továbbra is elérhető anélkül, hogy az állam közbelépne. A cég egyik érve, hogy a német tárolókapacitás 78 százalékát már lefoglalták. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ugyanennyi gáz is lesz bennük. A vállalat nem zárja ki a szabályozói beavatkozást sem, ha arra valóban szükség lenne, de arra figyelmeztet, hogy egy rosszul időzített lépés könnyen felboríthatja a piacot és tovább növelheti a költségeket.
Az Uniper viszont már kevésbé derűlátó. A vállalat szerint a jelenlegi feltöltési tempó mellett „egyre nehezebb lesz elérni a célszintet a téli szezon kezdete előtt”. Az államilag szabályozott gázvásárlásból ők sem kérnek. Inkább olyan feltételeket teremtenének, amelyek mellett a kereskedőknek ismét megérné feltölteni a tárolókat. Ez az álláspont egyre nagyobb támogatást kap Brüsszelben is. A gázipari szereplők ugyanis azt állítják, a probléma egy részét már maguk az uniós előírások okozzák: a kötelező feltöltési célok szerintük kiszámíthatóvá teszik, mikor kell Európának nagy mennyiségű gázt vásárolnia, amit az eladók könnyen beárazhatnak.
(Borítókép: A Rehden földgáztároló létesítmény csövei láthatók az alsó-szászországi telephelyen 2025. július 7-én. Fotó: Hauke-Christian Dittrich / picture alliance / Getty Images)
Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!
Titkok, tabuk, tévhitek – öt évszázad történelme 30 lebilincselő párbeszédben. Amerika és Európa sorsfordító eseményei új megközelítésben.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!